Vakság - Egy új Doujutsu van születőben!

Nagyon hamar a kis ház előtt termettünk. Csak az odautat éreztem hosszúnak. Beléptünk a házba, én az ágyhoz sétáltam, és rávetődtem.
- De jó..végre lefeküdhetek.
- Este fele megint edzünk, úgyhogy pihend ki magad.
- Ez nekem csak jó lehet, mert megint elverhetlek. - kuncogtam fel, és a fal felé fordultam.
- Hagytam magam. - dörmögött Sasori. Ajtó csukódást hallottam, majd víz csobogást. Jaj, nekem kellett volna előbb lezuhanyoznom! Mindegy. Lehunytam a szemem, és a gondolataimba merültem. Hirtelen erős szúrást éreztem mind a két szememben. Már megint ez? Nem értem miért fáj ilyen pokolian. Felszisszentem, és kinyitottam a szemeim. De volt egy kis bökkenő. Nem láttam semmit! Pislogtam párat, de semmi. Megvakultam! Olyan hirtelen tört rám a pánik, hogy még az ágyról is leestem. Az ágy után tapogattam, mikor megtaláltam rátámaszkodtam, és felálltam.

- Sasori! - kiáltottam kétségbe esetten.
- Mivan? - kérdezett vissza flegmán a fürdőből.
- Sasori, nem látok! Kérlek segíts! - könyörögtem, és bátortalanul tettem pár lépés előre.
- Aha, én meg hülye vagyok. - morgott. Hihetetlen, milyen közelről hallom a hangját. Úgy tudom, hogy ha a látás elvész, más érzékszervek kitűnőbbek lesznek. Esetlenül kitapogattam a falat, mikor megtaláltam, végighúztam a kezem, az ajtót keresve. Ez is sikerült. Megragadtam a kilincset, és lenyomtam.
- Hé, te meg mi a frászt csinálsz? - üvöltött rám a vörös, mikor tapogatózva besétáltam.
- Nem látok te állat, nem érted? - Megálltam a mosdó kagylónál, és a zuhanyzó felé fordultam. Vagyis, remélem az a zuhanyzó. Elzárta a vizet, és elém sétált. Ezt onnan tudtam meg, hogy előrenyúltam, és kitapogattam a mellkasát. Vizes.
- Komolyan nem látsz? - kérdezte meglepve, utána valami hideget éreztem az arcom előtt. Gondolom, meglebegtette előttem a kezét.
- Basszus, szerinted én ilyennel viccelnék? - háborodtam fel. Hirtelen eszem bejutott valami. - Te, rajtad van egyáltalán valami?
- Nincs. - hallatszott a hangján, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Akkor takarodj a közelemből! - löktem el magamtól. Felröhögött.
- Tényleg nem látsz. Ha látnál, már rég néznél.

- Hülye. - morogtam. Felröhögött, utána anyagok halk sistergését lehetett hallani. Na, végül is sikerült neki felöltöznie. Egy erős fogást éreztem a csuklómon, majd kisegítettek a fürdőből. Sasori lenyomott az ágyra, mellettem besüppedt a matrac, jelezve, ő is leült.
- Fordulj felém. - Esküszöm, a hangja más volt! Lágy, és kedves. Megtettem amit kért, és ösztönből a bal felemre fordultam. Halkan felnevetett, megfogta a fejem, és a másik irányba fordította.
- Ja, itt vagy. - mosolyodtam el, és a törzsemet is elfordítottam. Felemeltem a kezem, hogy kitapogassam Sasorit. Új begyemmel megérintettem a nyakát, majd az arcát.
- Itt vagyok. - suttogta, megfogta a kezem, tenyerem rásimította az arcára, és ott tartotta. Megnyugtatott, hogy itt van velem.
- Miért nem látok? - kérdeztem halkan, hangom remegett a félelemtől. Nem válaszolt, és ez nyugtalanított. Felállt, majd léptek hangját hallottam távolodni.
- Kérlek, ne hagyj itt! - kiáltottam kétségbe esve.
- Nyugodj meg, Kyra. Nem hagylak itt.
- Ja, jó. - kínomban felnevettem, és idegesen dobolni kezdtem a lábammal. Gondolataim a farkasomra tévedtek.

" Acélfarkas, mi történik velünk? "
" Ideje elmondanom. A szemünk, vagyis a szemed átalakulóban van. "
" Hö? Átalakulóban? "
" Igen átalakulóban, de többet nem mondok. "
" Akkor most te se látsz, igaz? "
" Igaz. "

Szegénykém. Egy átok lehet, hogy bennem él.
- Kyra, te egyáltalán élsz még? - hallottam meg Sasori hangját.
- Elnézést, Acélfarkassal beszéltem. Szegény, ő se lát miattam. - mondtam szomorúan. Pár pillanat múlva egy kis fényforrást érzékeltem. Vagyis, nem tudom mi volt az.
- Te tényleg vak vagy. - képedt el a vörös. Ó, belevilágított a szemembe.
- De nehéz volt rájönni. - morogtam. - Most mi lesz velem?
- Ne nézz hülyének, de én se tudom. - sóhajtott fel, majd ismét besüppedt alattam a matrac. Hirtelen síró görcs tört rám. Könnyek törtek elő a szememből, amiket Sasori letörölt az arcomról. Közelebb húzódtam, kitapogattam hogy hol van, és megöleltem. Ez végleges vakulás, vagy csak átmeneti? Tuti hogy átmeneti, mert Acélfarkas valami átalakulásról beszélt.
- Sasori, a farkasom azt mondta, hogy átalakulóban van a szemem. - Elhúzódtam tőle, és megtöröltem a szemem.
- Átalakulóban? - kérdezte meglepődöttséget színlelve. Várjuk, ez tud valamit! Nem akarja elmondani.
- Sasori, tudom, hogy tudod, hogy mi történik velem! Mondd el, kérlek!
- Pein azt mondta, hogy magad kell rájönnöd mindenre! Nem beszélhetek. Sajnálom. - Hallatszott a hangján, hogy tényleg sajnálja, de csak egy kicsit.

- Besegítesz a fürdőbe? Zuhanyozni szeretnék.
- Persze. - mondta, és gyorsan lábra állt. Felálltam én is, ő megfogta a kezem, és a fürdő felé vezetett.
- Merre vannak a ruháim? - kérdeztem nevetve, mikor Sasori elengedte a kezem. Pár pillanat múlva valami puha ért a kezemhez. Megmarkoltam, és elvettem. Azután még egy anyag ért a kezemhez. De ez más volt. Puhább. Most komolyan megfogta az egyik alsóneműm? Ez durva. Kikaptam a kezéből, és eldugtam a ruha kupac közé. Felnevetett a reakciómon.
- Most az egyszer elviselem! - morogtam. - Kimennél?
- Ne segítsek még valamit?
- Nem kell, tudom hol a fogkefém. -mosolyogtam.
- Amúgy tudod, hogy a falnak beszéltél?
- Hogy mi?!
- Nyugi, csak vicceltem. Itt állok előtted. - mondta nevetve, és megbökte a hasam, amitől összerándultam. Rettentően csikis vagyok.

- Na, hagylak mosakodni. Sikíts, ha segítsek valamit. - Lépteket hallottam, majd ajtó csukódást. Levettem a koszos ruháimat, végigmentem a fal mentén, megálltam, és léptem egyet előre. Sikeresen bevertem a zuhany tálcába a lábam. Felszisszentem, és léptem egy jó nagyot, majd a jobb lábammal is így tettem. Kitapogattam a csapot, és elfordítottam. De arra nem számítottam, hogy a hideg vizet nyitom meg. A hirtelen jött hidegtől felkiáltottam.
- Ez nem lehet igaz! - Tuti kihallatszott a fürdőből, mert kopogtak. Gyorsan elzártam a hideg vizet.
- Minden rendben?
- Persze, csak a hideg vizet nyitottam meg. - vacogtam, majd gyorsan elfordítottam a másik kart. Lassan felmelegedtem, és felemeltem a kezem. Reményeim szerint, itt van a tus fürdőm. Nyomtam egy kicsit, és beledörzsöltem a karomba. Viszont más illata volt. Olyan, férfias.
- Basszus, ezt nem hiszem el! Sasori, miért hagytad itt a flakonodat? - kiáltottam ki. Válaszul egy hangos nevetést kaptam. Lemostam magamról a folyadékot, majd a mellette lévő tubushoz nyúltam, felpattintottam, és beleszagoltam. Tömény virág illat csapta meg az orrom. Megmosakodtam vele, elzártam a csapot, és kiléptem a tálcából. Tapogattam egy kicsit, majd megtaláltam a törölközőmet. Megtöröltem minden testrészem, utálna sikeresen megtaláltam a ruha kupacom, és felvettem őket. Bizonytalanul a csaphoz sétáltam, majd mikor nekiütközött a hasam, felnyögtem a fájdalomtól. De rossz vaknak lenni! Elnyúltam balra, megragadtam a fogkefém és a fog krémem, majd gyorsan megmostam a fogam. Mikor végeztem, megtöröltem a szám, és elléptem a csap elől.

- Sasori, segítenél kijutni?
- Természetesen. - Mögöttem nyílt az ajtó, majd lépteket hallottam. Megfogta a karom, és finoman kihúzott a fürdőből, az ágyhoz vezetett, és leültetett.
- Ugye, nem vettem fel fordítva semmit? Mondjuk, a pólóm.
- Nem, sikerült felöltöznöd. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Hány óra van?
- Fél tíz. - Nane, ilyen gyorsan elment az idő? Mindegy. Gondoltam egyet, és felálltam.
- Hova mész? - kérdezte hirtelen Sasori, és megragadta a karom.
- Ki az udvarra. Segítesz?
- Persze. - Megfogta a kezem, és finoman húzni kezdett. Kinyitotta az ajtót, engem megcsapott a friss éjszakai levegő. Mikor sikeresen átléptem a küszöböt - először persze, hogy bele kellett rúgnom - kisétáltunk.
- Milyenek a csillagok? - kérdeztem halkan, még mindig a kezét fogva.
- Gyönyörűek... - suttogta, és sóhajtott egyet. Mi volt ez a kissé szomorkás sóhaj?
- Mi a baj, Sasori? - fordultam felé.
- Semmi. - elengedte a kezem.
- Mondd el. - Felemeltem a kezem, és tenyerem rásimítottam az arcára. Hirtelen átfonta a hátam, és magához szorított.
- Mondom, nincs semmi bajom. - Ja, én meg hülye vagyok. Az ember, csak úgy megöleli a másikat mi? Nem mertem visszaölelni. Egyszer csak elengedett, ismét megfogta a kezem, és egy szó nélkül visszavezetett a házba.

- Ideje aludni. - Leültetett az ágyra, majd ő befeküdt a saját helyére. Követtem a példáját, felé fordultam, és betakaróztam.
- Szerinted meddig leszek világtalan?
- Fogalmam sincs. Majd holnap beszélgetünk a vakságoddal kapcsolatban, de most aludj. - Felsóhajtott és fordult egyet. Remek. Nem is vagyok álmos. Behunytam a szemem, és próbáltam nem a szememre gondolni. Hirtelen erős fájdalom nyilallt a hasamba. Odakaptam, és abban a pillanatban felültem.
- Mi a baj? - kérdezte halkan Sasori.
- Fáj a hasam.
- Éhes vagy? Miért nem szólsz? - felugrott a helyéről, majd hallottam, hogy felkapcsolja a lámpát. Igazából nem úgy fájt, de éhes is voltam. Amúgy is, az a hirtelen fájdalom elmúlt. Kotorászott valamit valahol, azután az ágyhoz sétált, és a kezembe nyomott valamit.
- Sonkás szendvics. Nyugi, nem mérgező. - felröhögött, jókedve átragadt rám is, és elmosolyodtam. Gyorsan megettem az egészet, el kell ismernem, hogy finom volt. Kaptam tőle egy pohár vizet, lekapcsolta a villanyt, majd ismét elfeküdtünk az ágyban.
- Na most már aludj. - Betakart, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Először nem is kapcsoltam, de mikor rájöttem tettére, tányér nagyságúra nyíltak szemeim. Ez mi volt? Megszólalni sem tudtam, egy kisebb sokként ért. Annyiban hagytam a dolgot, és próbáltam aludni.

~ Boldogan sétálok az erdőben, hiszen, négy nap után újra láthatom Deidarát. A délelőtti, még nem olyan erős nap sugarai simogatják az arcom. Sasori mondta, hogy menjek elé, mert a közeli tisztáson fog leszállni. Valami olyasmit is mondott, hogy azért, mert pár konohai meglátta, és követte. Szerencsére, nem találtak rá, de fő a biztonság. Felnézek az égre, hirtelen egy hatalmas agyag madarat pillantok meg nem messze tőlem. Ő az. De valami nincs rendben. A madár szárnyai hiányoznak. Deidara próbál kapaszkodni, sikertelenül. Felé rohanok, és már csak azt látom, hogy lezuhan, és a hatalmas monstrum ráesik. Gyorsítok a tempómon, mikor odaérek, kétségbe esve veszem észre, hogy ráesett a hasára. Deidara szemei csukva, levegőért kapkod, majd lassan abbahagyja, és nem vesz levegőt többé. Keservesen zokogni kezdek, térdre rogyom mellette, és próbálok segíteni rajta. Nem sikerült. Meghalt. ~

- Deidara! - üvöltöttem, és felültem az ágyban. Izzadtam, gyorsan vettem a levegőt, és még zokogtam is egyszerre.
- Kyra, mi a baj? - hallottam meg Sasori hangját.
- Hol van Deidara?
- Még küldetésen. Miért, vele álmodtál? - Felült, hátamra simította a kezét, és odahúzott magához.
- Igen. Az álmomban meghalt. - Nyeltem egy nagyot, de egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást.
- Ne sírj. Nincs, és nem is lesz semmi baja, épségben visszatér.
- Remélem is. Sasori, azért nem ellenőriznéd majd? Úgy félek. - suttogtam, átfontam a derekát, és a mellkasába fúrtam a fejem.
- Ha szeretnéd.
- Milyen nap van ma? Hány óra?
- Asszem, szerda. Hajnali három óra van.
- Akkor szombaton, délelőtt tíz körül, kérlek menj a közelben lévő tisztásra. - Megtöröltem a szemem, de még mindig folytak a könnyeim.
- Ezt ilyen pontosan megálmodtad?
- Aha. - Elengedtem, és visszafeküdtem. Követte a példám, közelebb mászott hozzám, átölelt, majd ránk húzta a takarót.
- Próbálj meg aludni. - Megsimogatta az arcom, majd visszahelyezte a hátamra. Közelebbhúzodtam, letettem a fejem, és behunytam még kissé könnyes szemem.
- Köszönöm. - suttogtam. Magam sem tudtam, hogy mit köszönök. Talán azt, hogy ilyen szorult helyzetben, itt van mellettem, és segít. Jaj, remélem nem fogok még egyszer ilyen rosszat álmodni...

****

Reggel erős has és szem fájdalomra ébredtem. Összegörnyedve feküdtem az ágyon, közben hatalmasakat nyöszörögtem. A hasam szúrt, és égetett egyszerre. Mikor Sasori felébredt, gyorsan kevert nekem valami kotyvalékot, amit le kellett erőszakolnia a torkomon, mert nem voltam hajlandó meginni. Undorító szaga volt, és az íze borzadály. Igaz enyhült a fájdalom, de nem múlt el teljesen. A szemem viszont annál inkább fájt. Reszkettem a takaró alatt. Sasori megállapította, hogy lázam van. Mi történik velem? De persze a lázra is volt valami löttye. Ugyan úgy jártam azzal, mint a másikkal.

Mikor enyhült a lázam, Sasori egyedül hagyott a házban. Jó, mondta, hogy gyógynövényeket szed egy újabb főzethez. Mélyen a gondolataimba merültem, mikor valami furcsa dolog történt.
Előttem megjelent Sasori, amint keveri az újab csodaszerét, kezében egy csokor menta levél Valamiért arcáról bánat sugároz. Láttam magamat is, miközben a falat "bámulom". Még azt sem tudom! Egyszer csak, kép szakadás. Eltűnt az egész. Olyan volt, mint egy látomás.

- Megjöttem! - hallottam meg a vöri kedves hangját.
- Örülök neki. Most tényleg örülök neki. - mosolyodtam el. Matatást hallottam, majd tárgyak tompa csapódását az asztalon. Ismét kotyvaszt. Hirtelen eszembe jutott az előbbi "látomásom".
- Sasori, mi bánt? - kérdeztem halkan, s a falra szegeztem üres tekintetem.
- Ezt hogy érted? - kérdezett vissza azonnal, némi zavarral a hangjában.
- Csak megkérdeztem. Amúgy minek kell a menta levél?
- Ezt honnan tudtad? - Hallottam hangján, hogy teljesen ledöbbent.
- Előbb volt egy látomás féleségem. Láttalak téged, amint az asztalnál szorgoskodsz, kezedben egy csokor menta. Ja, és fancsali pofát vágsz.
- Talán a szemed az oka.
- De nem is látok vele! Már hogy lenne az oka?!
- Nem úgy, te. Hanem lehet, hogy az átalakulás egy újabb formája.
- Ja, az lehetséges. - És itt abbahagytuk a beszélgetést.

Én továbbfolytattam a semmittevést, ő meg a saját dolgát. Váratlanul valaki lehúzta rólam a takarót.
- Mit csinálsz? - kérdeztem döbbenten.
- Kevertem neked egy masszát a hasadra, és a szemednek is jót tenne szerintem. - Na, elmehetne gyógyszerésznek. Felhúzta a hasamon a pólót, és kent egy kicsit a krémből rá. Mondhatni aggasztó volt, hogy össze-vissza simogatja a hasam. Az a krém egyből megtetszett. A mentától mintha hideg lett volna, ráadásul kicsit csípett is. Ismét enyhült a fájdalom. Miután végzett a hasammal, óvatosan kent a szemhéjamra, és a szemem alá is.
- Maradj fekve, és ne kelj fel az ágyból. Még mindig lázad van. - magyarázta Sasori.

Úgy tettem, ahogy mondta. Egész nap feküdtem az ágyban, ki sem mozdultam a levegőre. Oké, este elmentem megfürödni, átöltözni, és fogat mosni, de utána megint az ágyban kötöttem ki, Sasori megnyugtató karjaiban.
- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. Csak egy kolonc lehetek most. - motyogtam, és közelebb bújtam hozzá. Kint hirtelen lehűlt a levegő, és mivel nem tudunk ebben a házban fűteni, ezért egymás test melegére szorulunk. Legalább is én..Sasori masszív.
- Dehogy vagy kolonc. Nem tehetsz erről az egészről. - Halkan felnevetett.
- Ne nevess! Ez az én részemről rohadt szar dolog!
- Jól van, na. Ne kapd fel a vizet. - suttogta a fülembe. - Inkább aludj.
- Asszem megfogadom a tanácsod. - Lehunytam a szemeim, és még jobban hozzábújtam. Szinte megfojtottam szegényt. Azon gondolkoztam, hogy meddig lesz velemi ilyen kedves. Nem sokáig, ebben biztos lehetek. Úgyis minden jónak vége szakad egyszer, nem?

****

- Kyra, elmegyek a közeli faluba valami kaját szerezni, hamarosan visszajövök.
- Tedd azt. - morogtam. - De ezért miért kell felkelteni?
- Azért, mert ha nem szólók, beparázol.
- Biztos...
- Majd jövök. Szia!
- Cső. - intettem ki a takaró alól. De szerintem már rég elhúzott. Feltápászkodtam, és ruha után kezdtem kutatni. Sikerült találni egy pólót..és egy nadrágot. Vagy az szoknya nadrág? Mert alapból rövidnadrág, de mintha lenne rajta még valami. Azután tehetetlenül visszafeküdtem az ágyba, és csak néztem magam elé. Olyan idegesítő. Még ki sem tudok nézni a fejemből. Ez az állapot elviselhetetlen. Nem tudom meddig fogom bírni. Hirtelen égni kezdett a hasam, azzal együtt a szemem is. Megint kezdődik. Kéne Sasori. Erős lökést éreztem. Liftezett a gyomrom. Mi ez itt? Fényt láttam hirtelen..pedig én most jelenleg vak vagyok! Összezártam a szemeim.

Megint éreztem egy lökést. Kíváncsi lettem. Lassan, óvatosan felnyitottam a szemeim. Előttem megjelent egy sivatag. Látok! Ez a sivatag olyan ismerős... Körbenéztem. Velem szemben, mintha egy falut láttam volna. Nanee, ez Homokrejtek? Hogy kerültem én ide? Na, ha már ilyen rejtélyes módon idekerültem, körülnézek. Futni kezdtem. Futás közben beleléptem pár kavicsba, mert ugyebár én még mindig mezítláb vagyok. Elértem a kaput. Itt-ott emberek szaladgáltak, láttam pár homokrejteki shinobit, két kutyát...és ennyi. Körülnéztem, és mikor megállapítottam hogy senki sem őrzi a kaput, besétáltam.

Azt hittem, rám kiáltanak, hogy húzzak a francba, de nem történt semmi. Rám nézett valaki. Megdermedtem. Jobban megnézve, nem engem nézet...mintha átnézne rajtam. Mi van, bazzeg, szellem vagyok? Felemeltem a kezem. Nem átlátszó. Megcsíptem magam. Fájt. Hús, és vér. Akkor mi történik? Jaj, már rémeket is látok! Mintha ott lenne Sasori. Jobban megnéztem, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy ő Sasori, futni kezdtem felé.
- Hé, állj meg! - kiáltottam utána integetve. Felém kapta a fejét. Basszus, ez lát? Akkor a többi ember miért nem? Megálltam előtte. Valami nagyon furcsa. Kisebb nálam! És tök kisfiús az arca.
- Ki vagy? - kérdezte flegmán. Megdöbbentem. Tiszteletlen. Elvileg idősebb vagyok most nála, nem?
- Kyra vagyok. Nem ismersz.
- Azt gondoltam. Na, hagyj békén, dolgom van. - Leintett, és tovább sétált.
- Na, ne hagyj itt. - siettem utána. Összehúzott szemekkel méregetett, s mintha nem lennék ott, ment tovább. - Hogyhogy látsz engem?
- Mért ne látnálak?
- Nézd. - biccentettem egy fazon felé, és nemes egyszerűséggel eléálltam. Átsétált rajtam. Furcsa érzés. Sasori szeme fennakadt.
- Ezt hogy...?
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem, és visszaálltam mellé.
- Furcsa vagy.
- Sokan mondták. Ő, téged Sasorinak hívnak, igaz?
- Honnan tudod?
- Én ismerlek téged. - mosolyogtam rá. Élvezem ezt a helyzetet. Olyan vicces.
- Ismered a báb technikát? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Hallottam róla. De nem tudom használni.
- Megmutassam? - Kissé elfordított fejjel ránéztem. Most lát először, eddig azt se tudta hogy létezem, de mégis meg akarja mutatni, hogy mit tud?
- Mutasd. Kíváncsi vagyok.
- Kövess. - intett maga felé. Hátat fordított nekem, és elindult. Volt egy kis bibi. Eltűnt!

- Kölyök! Merre vagy? - üvöltöttem el magam. - Sasori! - Semmi válasz. Elindultam arra, amerre ő. Addig sétáltam, míg egy hatalmas gömb alakú izét nem találtam. Na, most ki tudom használni a láthatatlanságom. Felugrottam az egyik ablak párkányra, és kinyitottam az ablakot. Az embereknek hűlt helyét találtam. Végigmentem az egyik folyosón. Találtam a végén egy ajtót. Halkan kinyitottam. Nyikorgott. Mintha egy raktárban lettem volna. Egy elég bizarr raktárban. Mindenhol elromlott bábok sorakoztak. Előttem egy asztal állt, előtte ült valaki.
- Sasori? - szólítottam meg a személyt halkan. Felugrott, és támadó állásba állt.
- Ki vagy?! - üvöltött rám. Ember, előbb találkoztunk...
- Te, nem is emlékszel?
- Mire emlékeznék?
- Előbb találkozt... - Nem tudtam befejezni. Közvetlen a fülem mellett elsuhant egy kunai. Majdnem kilyukasztotta a fülem!
- Tűnés innét!
- Dehát...
- Sasori! - hallottam meg egy női hangot.
- Chiyo nagyi. - mondta elborult fejjel Sasori.
- Bazd, de pszichopata tekinteted van. - jegyeztem meg megborzongva. Meglepődötten rám nézett. ismét fura dolog történt. Körülöttem minden elmosódott. Egyszer csak elsötétült minden. A szememhez nyúltam. Nyitva volt. Újra vak lettem. Remek. Úgy éreztem, mintha zuhannék. Le is estem. Valami keményre.

- Kyra! - kiáltott fel valaki. Sasori? Dobogást hallottam, majd felsegített..a földről. De hogy kerültem én a földre?
- Egyszer csak a plafonon megjelent valami, és kiestél belőle!
- Kiestem?
- Ja. - Leültetett az ágyra.
- Láttalak téged kicsiként. Aranyos voltál. - nevettem fel. El is komorultam. - Most nem vagy az.
- Láttál...kicsiként?
- Ez is egy mellék hatás?

"Igen, az." - szólalt meg Acélfarkas.
"Te láttad amit én?"
"Ez csak természetes. Látnod kellett volna az arcod. Röhejes volt."
"Köszi Acélfarkas, köszi"
"Máskor is."

- Kyra! - lökött meg a vörös.
- Hm?
- Hol jársz?
- A farkasommal beszélgettem. Szokd meg.
- Kicsit idegesítő hogy nem figyelsz rám, de megpróbálom.
- Miért mit mondtál?
- Idő utaztál. Szerintem azért láttál, mert visszamentél az időben.
- Ó, akkor ez az egyik képesség?
- Igen.
- És ez csak úgy kicsúszott a szádon, mi?
- Sajnos. - morrant fel.

Innentől kezdve, a nap nyugisan telt. Ismét fel ment a lázam, ami már kezd idegesíteni. Megint be lettem kenve, mert a hasam úgy gondolta, hogy itt az ideje annak, hogy megint elkezdjen fájni. Az estém ugyan olyan volt...mint eddig. Rohadt nehezen sikerült elaludnom. Forgolódtam. Le is löktem Sasorit az ágyról. Tuti elege lett belőlem, mert megfogta a takaróját, és eltűnt. Ezt onnan tudom, mert hideg vett körül. Az én takaróm vitte el. De nem érdekelt...szunyáltam tovább.

****

Másnap reggel, vacogva keltem. Ez tényleg elvitte a takaróm! A kis szemét. Kinyitottam a szemem. Látok... Mi?!
- Látok! Jézusom, látok! - ugrottam fel az ágyból boldogan. Körbenéztem. Sasori sehol. Nem érdekel, talán kaját vesz megint. Boldogan beugráltam a fürdőbe. Megdöbbentem. Sasori a kádban feküdt, párna a feje alatt, és be volt takarózva. Basszus, de röhejes. Hangosan felnevettem. Ő, tényleg, mióta van ott kád? Úristen, de hülye vagyok...
- Mi az már? - morgott álmosan Sasori, és fordult egyet. Beverte a fejét. Felszisszent, kinyitotta a szemét, és felült. Alsógatyán kívül nem volt rajta semmi. Ez ilyen hidegben is így alszik?
- Reggelt!
- Kyra, te hogy kerülsz ide? És miért ilyen fura a szemed? - kérdezte a vörös a fejét tapogatva.
- Látok! Sasori, látok! - ugráltam boldogan.
- Oh, de örülök neki. Egy gonddal kevesebb.
- Most ezt komolyan mondtad?
- Te is tudod, hogy nem. - mosolyodott el, kiszállt a kádból, elém lépett, és átölelt.
- Hideg vagy. Nem fázol? - tapogattam meg a kezét. Jég hideg.
- Nem fázok. Ez lenne az új Doujutsu?
- Hö?
- Nézd csak meg. - biccentett a tükör felé. Vonakodva odasétáltam, és belenéztem. Felnyikkantam. Mi ez a szem? A szemeim fehérje nem fehér színű hanem lila, vörös sharingan, melyben az örvények is lila színűek. Pont ezt a szemet láttam álmomban.
- Mi ennek a Doujutsunak a neve?
- Gondolkozz. Azt mondtad, hogy Byakugan, és Sharingan keveréke. Ebből a neve simán megvan. - állt mellém Sasori, és ő is belebámult a tükörbe. Nem zavartatta magát, a haját kezdte igazgatni.
- Byangan? Nem, ez szörnyű...Megvan! Shakugan!
- Kis okos. Adjak valami oklevelet amiért kitaláltad?
- Mióta lettél te ilyen bunkó Sasori?!
- Eddig sem voltam az. - vonta meg a vállát, és kisétált a fürdőből. Remek. Gyorsan megmostam a fogam, majd fésűt ragadtam, és kifésültem a hosszú loboncomat. De nem fogom összekötni. Nem szeretem összekötve. Elhagytam a fürdőszobát. Rápillantottam a faliórára. Fél tíz. Beugrott valami. Basszus, tíz órakor a tisztásnál kell lenni!
- Igen, tudom, nem felejtettem el drága szőkénket. Öltözz fel, utána mehetünk. - mondta Sasori, mielőtt én megszólalhattam volna. Ez már ilyen gyorsan felöltözött? Az szép. Én is előszedtem valami tűrhető ruhát, berobogtam a fürdőbe, és felkaptam.
- Kész vagy? - kiabált be Sasori. Válaszolni akartam, de benyitott.
- Ember, és ha még öltöznék?
- Akkor öltöznél.
- Bunkó.
- Hisztis.
- Miért lennék én hisztis? - háborodtam fel.
- Nem is tudom. - rázta a fejét. Na, eddig tartott a jópofi. Tudtam, hogy csak azért volt kedves, mert szükségem volt valakire. Most látok, ezért újra taplónak kell lenni. Logikus, nem? Felmorrantam, a cipőmért mentem, és felvettem. Előkerestem a fegyvertartóimat, és a táskám, majd azokat is a helyükre raktam. Mindig kellhetnek.
- A szemed újra a régi. Hogy csináltad? - kérdezte érdeklődve Sasori.
- Nem tudom.
- Összepontosíts a Shakuganra!
- Megpróbálok. - Behunytam a szemem, és koncentrálni kezdtem. Pár pillanat múlva ismét Sasori pofáját bámultam.
- Ismét a Shakugan látszik.
- Ezt ilyen könnyen elő tudom hívni? Remek. - Pislogtam párat.
- Most eltűnt. Neked eddig is kékes színű szemed volt?
- Nem, nekem zöld volt.
- Akkor a Doujutsu az oka. A szemed színe is változott.
- Úgy is ritka egyben a fekete haj és a kék szem.
- Tényleg?
- Ja. Na, menjünk! - mondtam türelmetlenül, és kirobogtam a házból. Sasori csatlakozott hozzám. Azon az úton mentünk, mint tegnap. Reményeim szerint nem lesz Deidarának semmi baja.

Gyorsan megtettük az utat, és elértük azt a tisztást, amit láttam álmomban is. Körbenéztünk. Semmi.
- Katsu! - Ez Deidara! Hol? Merre? Sasori feszülten figyelt. Valahol valami robbant.
- Rasengan! - hallottam meg egy másik kiáltást. Ismét egy robbanás. Mi történik? Sasori felugrott egy fára. Követtem a példáját. Ő nézett jobbra, én balra.
- Hívd elő a szemed!
- Rendben. - Lehunytam a szemem. - Shakugan... - suttogtam magam elé. Kipattantak a szemeim. Ó, szóval aktiváltam?
- Oh, de komoly. Kidagadtak a szemednél az erek, és a szemed is eres. Mintha a Byakugant látnám! - nézett nagyot Sasori.
- Ne most csodálkozz! - förmedtem rá. A távolba néztem. Chakrát észleltem. Elég sokat. Jézusom. Vörös chakra. Ez a Kyuubi. Deidara chakráját is észrevettem. Meg egy byakugan használóját is. Ketten vannak. Naruto, és Neji. Neji felém fordult. Gondolom ő is észrevette a mi chakránk. Legalább is az enyémet biztos. Acélfarkas chakrája is árad. Az ő chakrája fekete. Egyszer csak megpillantottam egy agyag madarat. A szárnya hiányzott. Deidara ott egyensúlyzott rajta. Ne, csak ezt ne!
- Sasori!
- Én is látom! - Eltűnt mellőlem. Feltűnt egy másik fán. Ami közel volt Deihez. Pontosabban mellette. Sasori chakrafonalakat bocsájtott a szőkére. Mikor elérték, és ráragadtak, a vöri megrántotta. Dei repült. Sasori felé. Nekicsapódott a vörinek, ezáltal mind a ketten zuhanni kezdtek. Egyszerre belecsapódtak a talajba. Ha a helyzet adná, nevetnék. De most nem tudok.

Francba, hol lehetnek? Kakashi senseinek megígértem, hogy elkapom ezt a szőkét. Mindig kudarcot vallok.

Basszus, ez Naruto hangja! Ezt meg hogy csinálom? A vörös chakra irányába néztem. Neji és Naruto össze-vissza kapkodták a fejüket. Egyik sem beszélt. Akkor meg hogy? Nane...gondolat olvasás? Ez is egy képesség lenne a szem miatt? Igen, ez is. De tuti.
- Szállj már le rólam te idióta! - kiáltott fel Sasori. Nem kellett volna. A kettő konohai felénk kapta a fejét. Basszus. A két hülyéhez ugrottam.
- Gyertek gyorsan. Észrevettek! - sürgettem őket. Egyszerre bólintottak. Deidara megragadta Sasorit, Sasori megragadott engem. Behunyta a szemét. Pislogtam párat, és mikor megláttam hol vagyunk, az állam is leesett. Egy pillanat alatt a házban termettünk.
- Teleportálás. - mosolyodott el Deidara. Elmosolyodtam én is, felé fordultam, és megöleltem.
- Örülök hogy nincs semmi bajod!
                                                                                                 

Tanuljunk taijutsut! - Benézted Sasori, ebben én vagyok a jobb!

Egy gyors tükörbenézés után, kinyitottam az ajtót, és kisétáltam. Majdnem szívrohamot kaptam... Emlékeztek még a Deidarás esetre, mikor egy szál boxerben "parádézott"? Hát most ugyan az a helyzet, csak a drága egyetlen, pótolhatatlan Sasorival. Nem mintha nem lenne ínyemre a látvány...fúj, na persze! Látszólag a Vöri észre sem vette hogy bámulom, el volt foglalva ruhái kipakolásával. Egyáltalán mikor hozott magával táskát? Kész rejtély. Lehet, eldugta a köpenye alá... Miközben soroltam a lehetőségeket, állandóan rajta tartottam a szemem. Pislogás nélkül bámultam tovább, és észre sem vettem, hogy előttem áll.
- Mivan, mi tetszik ennyire? - vigyorgott rám. A francba... - Na ne mondd, hogy ennyire tetszem! - tárta szét a karját.
Agyaltam mit mondjak neki, közben közvetlen a szemeibe bámultam.
- Álmodban... - dörmögtem, mire vigyora még szélesebb lett. Késtem a válasszal, ebben biztos voltam. Most már mindegy, kár volt megmutatnia hogy ember.
- Vegyél fel valamit, mert nincs kedvem bámulni a meztelen testedet!
- Akkor ne bámulj... Meg amúgy sem vagyok teljesen meztelen. - vihogott, beleakasztotta a hüvelykujját az alsógatyája szélébe, és elkezdte lefelé húzni. Ledermedtem.
- Le ne vedd, baszki! - üvöltöttem a képébe, gyorsan kikerültem, felkaptam a cipőmet, kitéptem a bejárati ajtót és kisiettem a házból. Ez hülye, ez hülye, ez hülye... Herótom van tőle. Ez tényleg le akarta venni előttem, azt az egy kis ruhadarabot ami takarta?! Gyorsan felvettem a cipőm, majd egyszer csak hangos kacaj ütötte meg a fülem. Ez a kis rohadék most rajtam röhög!
- Látnod kellett volna az arcodat, Kyra! - kiáltott ki vihogva.
- Elég volt a te perverz képedre nézni, basszus! Normális vagy? Ilyet egy lány előtt! Pofám leszakad! - ordibáltam vissza. Bekövetkezett amit igazán nem akartam.. Kinyitotta az ajtót, de hogy megkíméljen, rendes akatsukis ruhában. Éreztem, hogy enyhe pír szökik az arcomra. A reakciómat látva, szélesen elvigyorodott.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm... - És nem tudtam befejezni a mondatot, mivel őnagysága megragadta a derekam, odarántott magához, én a mellkasának ütköztem.
- Én csak meg akartam mutatni, hogy milyen, ha teljesen meztelen vagyok... - suttogta közel a számhoz, a szemembe nézve. Testem bekapcsolta a teljes elvörösödés funkciót, és kicsit megremegtem. A perverz állat!
- Hát csak ne akard megmutatni! - kiáltottam fel, és hiába tartotta olyan erősen a derekam, ellöktem magamtól. Nekiütközött a falnak, körülötte kis repedések jelentkeztek. Jé, én ilyet is tudok.
- Erőd az van bőven! - vigyorodott el, leszedte magát a falról, és leporolta a köpenyét. Ez, ezek után, csak ennyit tud mondani, hogy van erőm bőven? De mikor megláttam, hogy az alakja ott van a falon, odasétáltam, és végighúztam rajta az ujjam.
- Hihetetlen...
- Ha végre kicsodálkoztad magad, talán mehetnénk. - erre a kijelentésére odakaptam a fejem. Látszott hogy vége minden szórakozásnak, az arca ismét kifejezéstelen lett, a hangja a megszokott nyugodt hangnemet vette fel. Néztem, mint hal a szatyorban, ez úgy látszik kicsit felidegesítette, de egy mély levegő után, egy szó nélkül elindult. Utána siettem, viszont eszembe jutott, hogy a fegyvereim a házban maradtak.
- Visszamehetek a... - mielőtt bármit mondhattam volna, felém nyújtotta a hiányolt fegyvertartóimat. Egy hálás pillantás kíséretében, elvettem a kezéből, megálltam és felcsatoltam őket.

"Igen fura egy gyerek..." Ledermedtem. Szóval Acélfarkas gondolatban is tud beszélni, nem kell ott lennem vele.
"Nekem mondod? Egyszerűen elviselhetetlen..."
"Hát nekem nem úgy tűnik. Én is láttam, hogy mit néztél."
"Ez csak természetes. Ha adódik egy ilyen alkalom, szemügyre kell venni. Jó alaposan."
"Szóval tetszik, mi?" Elkapta a röhögőgörcs, engem meg a vörösödés roham.

- Hagyd abba! - üvöltöttem fel. Sasori hirtelen felém kapta a fejét, én meg akkor jöttem rá, hogy hangosan is kimondtam.
- Basszus, ne nézz hülyének. Acélfarkassal....beszéltem. - vigyorogtam kínomban, és megvakartam a tarkóm. Megvonta a vállát, jelezve, hogy leszarja. Tényleg, tetszik nekem Sasori egyáltalán? Vagy csak egy hirtelen fellángolás, mert itt van velem? Csak azért érzek így, mert provokálja magát? Ennyi kérdést, nehéz lenne egyhamar megválaszolni.
- Ha kíváncsi vagy, miért vagyok én újra ember, akkor elmondom. Ugyebár én meghaltam, de Pein egyik hozzáértő embere, visszahozott az élőkhöz. Ez amolyan mellékhatás. - regélte Sasori.
- Ezt miért mondtad el?
- Hogy ne furdaljon a kíváncsiság. - Mondjuk igaz. Egyszer úgyis megkérdeztem volna.
- És gondolkodtál már azon, hogy újra bábot csinálj magadból?
- Nem tagadom, párszor megfordult a fejemben. - Sejtettem. Szerintem rühell újra ember lenni. Mi lenne ha lebeszélném? Bár ez hülyeség, nem hallgatna rám soha.. Hirtelen megállt, követtem a példáját, majd felém fordult.
- Valami baj van? Kicsit elsápadtál. - Hogy én elsápadni? Talán az előbbi gondolatmenet okozta. Vagy a házban történt incidens? Elmélkedésemből egy meleg tenyér szakított ki. Kitágult pupillákkal meredtem az előttem pár centire álló Sasorira, aki úgy határozott, hogy tenyerét rásimítja az arcomra. Hirtelen ötlettől vezérelve, eltoltam a kezét, és továbbindultam. Most már biztos, hogy provokálja magát. Már csak a vigyora hiányzott az előbbi szituációhoz.
- Na mivan, zavarba hoztalak? - röhögött fel, mikor mellém ért. Nem, csak azért vörösödtem el, mert olyan kedvem van.
- Gyökér. Ne érj hozzám még egyszer. - mordultam fel. A "gyökér" jelzőre felhúzta a szemöldökét, majd egy vigyor kíséretében odaszegezett a hátam mögött lévő fához. Ne már!
- Szakadj már le rólam! - nyafogtam, fészkalódni kezdtem, de nagy bánatomra az egész testével odapréselt. Még a lábamat sem tudtam emelni hogy tökön rúgjam!
- Nem szereted ha hozzád érnek? - Most komolyan, ki szereti ha tapizzák?!
- Nem, képzeld.
- Engem az nem zavar. - durozsolta a fülembe, az egyik kezébe összefogta a két csuklómat és odaszorította a fához, a másikat meg a derekamra simította. Mélyen belenézett a szemembe, és előrehajolt. - Na és most, zavar? - A szívem a torkomban dobogott. Nyeltem egy nagyot, és elszakadtam a szemétől. Megfeszítettem az izmaim, kihúztam a mellesleg nagyon erős szorításából a kezeimet, megfogtam a vállait, és ellöktem a közelemből.
- Had világosítsalak fel! A mi világunkban ez zaklatásnak számít. Ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm, hogy péppé verlek! - Ahogy mondtam, egyre csak emeltem fel a hangomat. Most már tényleg elegem van belőle... Hogy merészeli?
- Őőő... - ennyit tudott kinyögni. Jól is teszi.
- Menjünk edzeni. - Egy sóhajjal lenyugtattam magam, majd vetettem Sasori zavart arcára egy pillantást, és továbbindultam.

"Ha még egyszer ezt csinálja, megölöm..."
"Nyugi Acélfarkas. Ahogy már mondtam, megverem, ha még egyszer ilyet csinál. Most komolyan! Hogy merészeli ezt velem megtenni? Minek néz, játékszernek?"
"Akkor sem engedem, hogy a legjobb barátomat zaklassa."
Nem válaszoltam neki. Megszakítottam vele a kapcsolatot, és lehajtott fejjel battyogtam tovább.
- Öhm, Kyra. Itt vagyunk. - hallottam meg Sasori hangját. Nem néztem rá, hanem inkább az előttem lévő kis rétet pásztáztam a tekintetemmel.
- Kezdhetjük. Alig várom, hogy végre ellássam a bajod. - morogtam, és a bal öklömmel belecsaptam a jobb tenyerembe.
- Az nem fog olyan könnyen menni, ugye tudod. - Villámokat szóró szemmel, ránéztem az arcára. Összehúzta a fejét, és befogta a száját. Szúrós szemem felváltotta az értetlenség.
- Mi a baj?
- A szemed tökre bizarr volt.
- Hogy érted azt hogy, bizarr?

"Mikor felidegesítenek, akkor én is ideges leszek. Ezért a szemed, olyan lesz, mint az enyém."
"Piros írisz, hosszított fekete pupilla?"
"Úgy bizony."
"Tök jó, hogy ennyire össze vagyunk hangolva!"
"Annyira nem. Ha te megsebesülsz, akkor én is. Ha szomorú vagy, akkor én is."
"Tényleg? Ne haragudj rám... Csak kellemetlenséget okozok."
"Dehogy okozol." Acélfarkas felnevetett, és nekem is mosolyognom kellett.

- Most meg mit mosolyogsz? - kérdezte Sasori mogorván. Egyből lehervadt a mosolyom. Mindig elrontja a kedvemet.
- Mivel kezdünk?
- Fusd körbe ezt a kis rétet ötször. Most futok veled én is. - Egyszer csak rám jött a nevetésroham, de beharaptam az ajkam. Még hogy velem futni? De úgy látszik nem viccelt, mivel levette a köpenyét. Szerencsére volt rajta egy szürke póló, ami eltakarta felsőtestét.
- Na végre, szenvedsz velem! - tártam szét a karom. A legközelebb lévő fához álltunk.
- Tudod, mit? Inkább versenyezzünk. A vesztes fut még plusz öt kört. - vigyorodott el gonoszan. Ha tudnád, hogy én milyen jó futó vagyok...
- Rendben. - kacsintottam. Háromig elszámolt, majd mikor előre mutatott, nekiiramodtunk. Sasori már az elején belehúzott, én viszont csak kocogtam mögötte. Régebben jártam futóversenyekre, úgyhogy tudom, hogyan is érdemes futni. Mikor a harmadik kört futottuk, begyorsítottam. Olyan szinten száguldottam el mellette, hogy a menetszél kilökte az egyensúlyából, de talpon maradt. Szegény próbált utolérni, de már alig állt a lábán. És még ő a kiváló ninja? Nemhinném. Gyorsan lezavartam azt a maradék két kört, majd fáradtan lehuppantam az egyik fa árnyékába.
- Le se állj, mehetsz, és lefuthatod! - szóltam rá az éppen megállni készülő Sasorira. Meg is lepődtem, mikor eleget tett a kérésemnek. A hátamra feküdtem, és az eget kémleltem. Éppen egy szép termetes rigót néztem, ahogy szeli át az eget, mikor homályosan kezdtem el látni, és erős szúrást éreztem mind a kettőben. Hamar felültem, a fájdalomtól felszisszentem, majd megtöröltem a szemem.
- Minden..rendben? - kérdezte lihegve Sasori. Felkaptam a fejem. Már nem láttam homályosan, a fájdalom is elmúlt. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Persze. Na, kezdhetjük? - Felálltam, és leszedtem magamról a ruhámra ragadt leveleket.
- Csak egy perc. - mutatta fel a mutatóujját, majd a térdére támaszkodott.
- Hoztál magadnak vizet?
- Aha. - bólintott. A ledobott köpenyéhez léptem, alatta egy táskát találtam. Kivettem belőle a kulacsot, visszasétáltam a lihegő Sasorihoz, és a kezébe nyomtam. Felpattintotta a kupakot, és meghúzta. Visszaadta a kezembe, én viszont öntöttem egy kicsit a tenyerembe, és ráfröcséltem az arcára. Ha akarta, se tudta volna leplezni meglepődöttségét.
- Jobb lesz kicsit. Régen nekem is segített. - Bólintott. Ledobtam a köpenyre a palackot, majd Sasori elé álltam. Tényleg, nem is mondtam neki, hogy én már tanultam taijutsut. Persze...az én világomban. De nem olyan brutálisat, mint itt. Igaz, még nem láttam őket verekedni, de szívesen megnézném.
- Akkor kezdhetjük az alapokkal..
- Igazából, én már tanultam taijutsut az én világomban..kicsit másképp. - Itt ismét meglepődött, majd megkönnyebbültem felsóhajtott. Látszott rajta, hogy örül neki, nem kell az alapoktól átvenni mindent. Így nekem is könnyebb lesz. Nem szólt semmit, csak hirtelen felém lendítette a lábát. Hála gyors reflexeimnek, elhajoltam előle. Most csak így, szó nélkül kezdjek el vele harcolni? Nem ad tanácsot? Semmit? Úgy látszik, nem. Felém biccentett, hogy én jövök. Alapállásba álltam, lendítettem a bal lábam, majd mikor elhajolt előle, hihetetlen gyorsasággal egy kisebb ugrás kíséretében, a jobb lábam lendítettem. Lábfejemmel eltaláltam a fejét, ő az ütés erejétől a fűre esett. Nagyon örültem a fejemnek, de a következő pillanatban már egy fának csapódtam.
- Mindig figyelj az ellenségre! - kiáltotta Sasori. Lassan feltápászkodtam, és leporoltam magam.
- De hát te nem is vagy ellenség!
- Ki tudja? - vont vállat. Ez a mondat elegendően felidegesített ahhoz, hogy nekifussak, és a mellkasába rúgjak. Viszont elkapta a lábam. A szabadon maradt lábammal felugrottam, és a kiszemelt részhez rúgtam. Ő elrepült pár métert, én háttal a földre zuhantam. Persze, hogy a gerincem bánta! Nem gondolkodtam sokat, hiszen tudtam, hogy Sasori nem hagyja annyiban. Jól gondoltam, ahogy felálltam, úgy sikerült megint hátrarepülnöm. A változatosság kedvéért, egy sziklának ütődött a hátam. Nyekkentem egyet, majd erőtlenül lerogytam a földre. Sasori megragadta a ruhát a nyakamnál, és felemelt.
- Figyelj! - sziszegte az arcomba. Oké, drága, figyelni fogok. Lendítettem a bal lábam, és a lába közé rúgtam. Mikor ez megtörtént, az arckifejezése megváltozott.
- Erre nem számítottam. - nyöszörgött. Elengedte a felsőm, én kaptam az alkalmon, és megint a mellkasát céloztam. Mikor ismét az ütéstől földet ért, hamar kapcsoltam, és ismét támadásba lendültem. Az öklömmel bevertem neki egyet, rúgtam, és soroztam a lábammal. Ott ütöttem, rúgtam, ahol csak értem. Ahogy Sasori, én is meglepődtem a gyorsaságomon. Ismét emeltem az öklöm, de azt kezdtem észrevenni, hogy az öklöm körül kék chakra jelenik meg. Gondoltam, ez hatásosabb. Az is volt. Mikor elért a mellkasáig, hátrarepült, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. Körübelül egy kilométer elhagyása után ért földet. Ez nagyon durva! Mikor meghallottam a hatalmas puffanást elvigyorodtam. Most vissza adom neki. Mindent. Nem voltam hajlandó megnézni hogy hogy van. Nem telt bele két percbe, hamar visszajött, koszos ruhában. Most ő kezdeményezett. Villogó szemekkel rohant felém, és már lendítette volna a jobb öklét, de én elkaptam megpörgettem, és eldobtam jó messzire. Benézted Sasori, ebben én vagyok a jobb! Azon kezdtem el tűnődni, hogy hogyan lettem ilyen erős hirtelen. Például, hogy tudtam eldobni puszta kézzel Sasorit? Gondolkozási időm hamar lecsökkent, mert a vörös megint készült támadni.
Több órán keresztül edzettünk. Nem tanultam sok újat, viszont azt azért megtanultam, hogy ha Sasorinak teljesen elborul az agya, nem szabad rátenni még egy lapáttal. Ajándékba kaptam tőle egy szép piros, vagyis már lehet hogy lila foltot. Ezt nem hagyhattam szó nélkül, ő pont a szeme alá kapott egyet a lábammal. Mikor Sasori kijelentette, hogy mára végeztünk, dobtam egy hátast, és kiterültem. Gyorsan vettem a levegőt, szinte kiköptem a tüdőm.
- Hogy lettem ilyen erős? - Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg. Leguggolt elém, és fapofával méregetett.
- Mindig is ilyen erős voltál. Csak fel kellett szabadítani. Gyere, menjünk. - Felállt, és felhúzott engem is. Már épp fel akart venni, de megmondtam neki, hogy tudok menni a saját lábamon is. Lelegyintett, felkapta magára a köpenyét, és elindult. Siethettem utána.
- Minden reggel, pontban nyolc órakor edzünk, egészen tíz óráig. Nemsokára már az alap jutsukra tanítalak. - vázolta a tényállás Sasori, mikor mellé értem. Remek. Két óra edzés. Nem is olyan sok. A jutsu tanulás hallatán, fellelkesedtem. Ha jól teljesítek, talán rá tudom venni, hogy mutassa meg azt a jutsut, amivel átléptek az én világomba.

Acélfarkas, a démon, aki a legjobb barátom

Kinyitom a szemem, és egy sötét párás helyiségben találom magam. Nem látom a madarat, se Deidarát, se Sasorit.
- Van itt valaki? - kiáltok kétségbeesetten. Előttem egy mély morgás hallatszik, és akkor veszek észre a félhomályban egy hatalmas ketrechez hasonlító rácsot. Közelebbmerészkedem és megérintem. Rájövök hogy nem vagyok teljesen hülye, az igazi. A ketrec mögött fényt látok, majd érkezik még egy morgást. Meredten bámulok a sötétbe, kirajzolódik egy hatalmas fej, és két ijesztő vörös szem, melynek fekete hosszított pupillája van. Mint a Kyuubié... De ez nem a rókadémon. A fejhez tartozik egy tömzsi nyak, egy hosszú törsz, kissé hosszú lábakkal, és egy bozontos farokkal. Visszakapom a tekintetem a fejéhez, és észreveszek egy hosszított pofát, és tű hegyes fogakat. Ez nem lehet más, mint egy farkas. Az egész testét szürke szőr fedi, a mellkasa tájékán fekete. Az állat éppen fekszik, első lábait keresztbe rakta, fejét azokon pihenteti.
- Mit akarsz, Szállító? - hallok egy hátborzongatóan mély hangot. Ez az állat beszél, ráadásul hozzám!
- Hogy kerültem ide, és hol vagyok? - esek ismét kétségbe.
- Benned, Szállító.
- Bennem... - ismételem a szavát.
- Hát meg sem ismersz, Szállító? - kérdezi tőlem, majd vicsorogva felemeli fejét a lábairól.
- Miért ismernélek? Ki vagy te?
- Acélfarkas. A nevem Acélfarkas. Akkor születtem, mikor te elsőnek napvilágot láttál. - Heh, kicsit eltért a témától...
- Velem együtt születtél. Akkor te is tizenöt éves vagy,igaz?
- Én már több ezer éves vagyok, csak újjászülettem benned. Ha megkérdeznéd, én nem egy bijuu vagyok. A mi nevünk, acéldémonok.
- Többen vagytok? És mitől vagytok acéldémonok?
- Haj, de sok kérdésed van, Szállító. Igen többen vagyunk velem együtt öten. Acélmacska, Acélkutya, Acélmedve és Acéltigris. Azért vagyunk acéldémonok, mert ebből képződött a karmunk, acélpáncélt tudunk felölteni, és különleges acél technikákat használunk.. A többiek a maradt négy nemzet egyik ninjájában születtek újjá.
- Értem. Ha többen vagytok, akkor nem ti kelletek az Akatsukinak,igaz? Mert akkor már levadásztak volna titeket. Valami más természetfeletti erőm van. De akkor az micsoda?
- Neked kell rájönnöd, Szállító. De most menj, pihenni szeretnék. - ahogy ezt kimondja, halványodni kezdek majd megint beburkol a sötétség...

- Úristen! Ez de fura volt! - kiáltottam fel, és ülő helyzetbe helyezkedtem.
- Kyra, jól vagy? - szólított meg Deidara aggodalmas arccal. Nagy meglepetésemre Sasori is mellettem ült, és érdeklődve figyelt.
- Srácok...én...bennem... - itt elakadt a szavam az éles fájdalom miatt, ami belehasított a derekamba. Felüvöltöttem és odatapasztottam a kezem. Mintha égne! Szabályosan lángol! Belemartam a fájós részbe, de egyszer csak elmúlt. Eltorzult arccal néztem vissza a srácokra, ők csak bámultak, mint egy elmebeteg idiótára. Hülyék!
- Mi a baj? - meglepődtem Sasori hangján. Tényleg foglalkozik velem! Ez egy piros betűs nap.
- Égett....lángolt a derekam.. - nyöszörögtem.
- Fordulj meg. - fel sem fogtam, hogy Sasori mit mondott, csak homályos szemekkel bámultam rá. Felsóhajtott, megragadta a derekam, majd megfordított. Így neki háttal ültem. Hátrakaptam a fejem, de csak Sasori komor ábrázatát véltem felfedezni. Felcsúsztatta a toppom a derekamig, majd tanulmányozni kezdte.
- Fáj még? - kérdezte és két ujjával végigsimított mind a két derékfelemen. Hirtelen olyan melegem lett, hogy azt hittem menten felgyulladok.
- Nem. - mondtam vékony hangon, és visszafordultam feléjük. Deidara érdeklődve figyelte az előbbi jelenetet. Mivel drágalátos vörös haverom felhúzta a pólóm, és nem húzta vissza ezért nekem kellett. Ugyanis a szőke a szabadon hagyott részt bámulta. Amúgy, mi olyan érdekes rajtam? Tudom hogy karcsú vagyok meg minden, de basszus ne nézzen.
- Mi van benned? - törte meg a tíz másodperces csendet Deidara. Nem igaz hogy nem tudja kicsit befogni a pofáját. Először rá akartam kérdezni hogy: "Mi lenne bennem baszki, ha nem belsőszerv?!", és már ki is akartam ejteni az első szót, mikor eszembe jutott hogy én kezdtem ezzel a szövegemet.
- Ha jól tudom elaludtam, majd mikor kinyitottam a szemem egy sötét helyiségben ébredtem. Láttam egy ketrecet, majd mögötte egy bazi nagy farkast! Akkora mint bármelyik bijuu! Beszélgettem vele, és elkezdi hogy itt van bent! - mutattam a hasamra. Sasorinak eltorzult az arca, majd Deidarához fordult. Összenéztek, a szöszke bólintott, és előre fordította a fejét.
- Mi ez a virágnyelv köztetek? - néztem nagy szemekkel.
- Semmi. - válaszolt tömören Sasori. Már meg akartam szólalni, de éreztem hogy a madár ereszkedik, majd lassan földet ér.
- Megérkeztünk. - ahogy ezt Dei kimondta, remegő lábbakkal lecsusszantam, majd térdre estem. Megártott ez a repülés.
- Téged mindig úgy kell összekaparni. - sóhajtott Sasori és felrántott a földről.
- Bocs hogy élek...
- Én megbocsájtom. - Ilyen nyugodt emberkét még nem láttam. Rohadtul irritál már ez a pasi!
- Na én sietek. - hadarta el Deidara, majd visszaugrott a madarára. Kis híján bepánikoltam.
- Hova?
- Feladatot kaptam Peintől. Négy napig leszek távol. Majd ha megjöttem, felmérem mit tanultál Sasoritól. Viszlát! - felszállt, majd elviharzott. Félelem fogott el. Sasorival kell egy házban lennem. Meg fogok halni!
- Siessünk, mert itt alszom el. - ásított egy hatalmasat Vöröske, majd a sűrű erdő felé fordult, és megindult. Néhány másodperc múlva, egy fejrázás után követtem.
- Hova megyünk? - tudakoltam. Nem válaszolt, csak tört előre, majd a távolban feltűnt egy kisebb ház. Megálltunk a bejáratnál. Kotorászott a zsebében, kiemelt egy kulcsot, behelyezte a zárba és elfordította. Kinyitotta előttem az ajtót én meg egy "köszönöm" kíséretében beléptem. Felkapcsoltam a villanyt, döbbenten vettem észre hogy a ház csak egy szobából áll. Odasétáltam a velem szemben lévő ajtóhoz, kinyitottam, és megnyugodva vettem észre hogy van fürdő. Visszafordítottam a fejem a szoba felé, de viszont van egy kis bökkenő. Egy szem francia ágy díszeleg a szoba jobb oldalán! Nemá, megint vele kell aludnom!
- Alszom a földön, ha zavarok. - törte meg a csendet Sasori.
- Nem, nem... nyugodtan maradhatsz. - erőltettem magamra egy mosolyt, kinyitottam a mellettem lévő ablakot, hogy egy kis friss levegő jusson a szobába. Tök áporodott szag van! Remélem nem telünk meg szúnyoggal.
- Gyere, mesélj egy kicsit arról a...démonról. - mutatott maga mellé a vöri, én meg vonakodva odasétáltam, és leültem az ágyra.
- Azt mondta a neve Acélfarkas. Többen vannak, vele együtt öten, ők alkotják az acéldémonokat. Acélmacska, Acélkutya, Acélmedve és Acéltigris. Mindegyik nemzetben él egy ninja, akiben újjászülettek. - Sasori figyelmesen hallgatta a beszámolómat, közben bólogatott.
- Értem.
- Viszont nem ő kell nektek igaz? Mert akkor már összeszedtétek volna a másik négyet is.
- Bizony nem. De erről tilos beszélnem. - ezzel le is zárta a témát, bemászott a fal mellett lévő helyre, és lefeküdt. Beletörődtem, felálltam az ágyról, és lekapcsoltam a villanyt. Beléptem a fürdőbe, szerencsémre ott is van villany. Hamar átöltöztem - fehér póló, zöld rövidnadrág - majd a csaphoz sétáltam. Mikor belenéztem a tükörbe, és csak úgy megszokásból belevigyorogtam, két hosszú szemfogat vettem észre a számban. Lehervadt az arcomról a mosoly, de mikor kinyitottam a szám, már sehol sem volt. Egyre furább dolgok történnek. Az a két szemfog gyökerestül berögzült az elmémbe. Ha nem felejtem el, megemlítem Sasorinak. Gyorsan megmostam a fogam, lenyomtam a kapcsolót, és elhagytam a szobát. Becsuktam az ablakot, mert kihűlt az a kis szoba, majd az ágyhoz sétáltam. Sasori úgy látszik elaludt, egyenletesen vette a levegőt, és összegömbölyödve feküdt az ágyon. De aranyos... Már nagyon furdal a kiváncsiság, hogy báb-e vagy sem. Lassan föléhajoltam, majd kinyújtottam a kezem, hogy megbökjem az arcát. Na még egy kicsit...még egy kicsit. Már majdnem megvolt, mikor valaki elkapta a karom, lenyomott a matracra, megfogta mind a két csuklómat, rászorította az ágyra a fejem mellé, és ráült a csípőmre.
- Miért nem hagysz aludni? Utálom ha megzavarnak. - csattant fel Sasori hangja. Még hányszor hozzá rám a szívbajt? Kikerekedett szemekkel bámultam rá, ráadásul eszméletlen közel volt az arcomhoz. A sokktól egy betű sem jött ki belőlem.
- Meg akartad tudni, hogy ember vagyok-e? - villantott rám egy ezer wattos mosolyt. A szívem nagyon gyorsan kalapált, és enyhe pír szökött az arcomra. De csak egy aprót bólintottam. Elengedte a csuklóm,majd lassan kigombolta a köpenyét, lekapta magáról, és ledobta a földre. Sasori állítom, hogy szász százalékig ember. De még milyen! Izmos, lapos has, és kockák. Karján megfeszültek az izmok, ahogy támaszkodott. Csajok álma! Na most már tényleg merem mondani hogy nagyon szexi.Teljesen le voltam foglalva felsőteste tanulmányozásával, és már csak azt vettem észre, hogy az ajkaimon érzem a lehelletét.
- Meg vagy vele elégedve? - nézett gyönyörű barna szemeivel az enyéimbe. Nem tudtam megszólalni, annyira elmerültem tekintetében. Vörösebb lettem mint egy paradicsom. Felkuncogott, legördült rólam, és visszafeküdt a saját helyére. Kábultan feküdtem a felemen, majd bebújtam a saját takaróm alá, hátatfordítottam neki, és kicsit távolabb húzódtam tőle. Ez nekem sok...nagyon sok. Nagyon nehezen tudtam elaludni, pár percig forgolódhattam, de végül is összehoztam. Remélem nem fogok Acélfarkassal álmomban találkozni.
--------------------------------------------------------------------

- Héé...Kyra..engedd el a kezem.. - hallottam meg Sasori hangját. Lassan felnyitottam a szemeim, és amit először észrevettem: festett körmök és gyűrű. Hisz én Sasori kezét szorongattam mikor aludtam! Hamar elengedtem a balját, majd felugrottam, persze pipacsvörösen.
- Ne..Ne haragudj...vé..véletlen volt... - makogtam de érdekesebbnek bizonyult az ágyhoz beszélni.
- Nincs harag. Amúgy álmodban folyamatosan engem hívtál. - mosolyodott el féloldalasan. Én elképedve ültem le mellé.
- Te jó Isten. Hogy érted hogy, hívtalak?
- Sikítoztál, sírtál, rugdaltál, püföltél, és állandóan azt kiabáltad hogy: Sasori, segíts.. - komorodott el hirtelen.
- Oh..Sajnálom, majd alszom a földön...
- Nem dehogy is! Nem kell, kibírom melletted. - nevetett fel. - Mit álmodtál?
- Bevillant egy kép négy halottról. Pontosabban három tizenhat év körüli lányról, és egy nálam idősebbnek kinéző fiúról. Az a négy személy, felkelt a földről, és mintha semmi bajuk sem lett volna, felém vették az irányt. Fura démonokká változtak és üldözőbe vettek. Ilyenkor kiáltoztam a neved. Utána egy szobában termettem, aminek az egyik falát vér borította, a szemben lévő falon meg vérrel egy sharingan és byakugan keverékével ellátott szem díszelgett. Az a szem színesbe is megvillant. Hirtelen egy másik szobában termettem és... - itt elcsuklott a hangom. Nem tudtam tovább mondani. Fájt. Éreztem hogy könnybe lábad a szemem, majd lassan folyik le az arcomon.
- És ott feküdtek a szüleim, és a testvérem vérben úszva. Borzalmas volt Sasori, borzalmas... - temettem tenyeremben az arcom, és halkan zokogni kezdtem. Hirtelen két biztonságot nyújtó kar fonódott körém, majd odahúzott magához, pontosabban az ölébe.
- Elhiszem hogy borzalmas volt de most már vége. Csak kérlek, ne sírj... - suttogta Sasori megnyugtatóan, majd megállás nélkül a hátamat simogatta. Nem tudtam hova tenni a figyelmességét és a kedvességét. Lehet én hallok rosszul, vagy tényleg azt mondta hogy "kérlek". Átöleltem a hátát, vállára hajtottam a fejem, és halkan kisírtam magam. Beszívtam illatát, olyan mámorító volt a leheletnyi férfi tusfürdő és a bőre illata, hogy menten rózsaszín felhőket láttam. Mivel nem volt rajta felső, így éreztem a belőle áradó meleget, és ez megnyugtatott. Kicsit szorongtam, mert hát mégis csak felső nélkül van, és így tisztán látszik tökéletes felsőteste. Pár percig ültünk egymást ölelve, mire sikerült kicsit megnyugodnom.
- Kö..köszönöm . -szipogtam, majd elhúzódtam tőle és belenéztem a szemébe. Mi van ma vele? Lehet szívott...Na, ebbe belegondolni is röhejes.
- Jobban vagy?
- Persze. - törölgettem az arcom, és mellkasának döntöttem az oldalam. El leszek itt egy darabig.
- Hogy értetted azt hogy, byakugan és sharingan keveréke?
- Hát képzelj el egy teljesen lila szemet, rajta vörös sharingannal, de az a három fekete izé nem fekete, hanem lila. Mikor aktiválva lett, kiguvadtak az erek a szemeknél, és maga a szem is kicsit beeresedett. Mint a normális byakugannál. Ja és a fekete izén remélem tudod mit értettem... - miközben osztottam az észt, az ujjaival játszottam. Nem tudom hogy mi a halálért festi a körmét ő is. Nem azt mondom hogy buzis, sőt jól is áll neki, csak olyan..fura. Ez a kék meg egyenesen irritál.
- Igen, értem. - hallottam a hangján hogy mindjárt szemberöhög.
- Jól van na, mit csináljak vele ha nem tudom mi a neve annak a fekete izének? Várjál, tudom!Örvénynek nevezik azokat. Most boldog vagy? - vágtam be a durcát. Tökre le voltam foglalva a keze tanulmányozásával. Egyszer csak megfogta a sajátom, úgy fordította hogy a tenyerem legyen felül majd ráhelyezte az övét. Pár pillanat múlva bizsergést éreztem az ujjaimon, majd Sasori kicsit felemelte a tenyerét az enyémről. Akkor vettem észre a chakrafonalakat az ujjaim és az ő ujjai között. Mintha csak marha jó szórakozás lenne, elkezdte mozgatni azokat, ezáltal az enyéimet is. Kérdőn ránéztem de csak elmosolyodott.
- Megtanítasz majd rá engem is, igaz? - kérdeztem halkan miközben figyeltem ujjaim mozgását. Mintha életre keltek volna. Én mindig is csodálatosnak tartottam ezt a technikát. Bár nem sokat tudok róla. Majd fogok, érzem.
- Igen. Sok idő kell az elsajátításához. De majd idővel megtanulod.
- Király. Már várom az első edzést. Legalább tapasztalt leszek. - ahogy ezt kimondtam, kicsit előrehajolt a fülemhez.
- Ha velem fog megtörténni az első, biztos tapasztalt leszel. - suttogta érzékien. Kővé dermedtem. Ez a hülye kifelejtette az "edzés" szót... Várjunk.. Ha ez nem azt akarja jelenteni, hogy tényleg le akar velem feküdni, akkor üssetek le, és hantoljatok el! Elpirultam és nyeltem egy nagyot. Ki kell találnom egy okot, hogy elszabaduljak a közeléből! Most!
- Öhm...izéé..szóval..khm..ki..kell..mennem..a..mo.mosdóba.. - dadogtam, felpattantam az öléből - addigra volt olyan kedves és eltávolította a fonalakat -, majd besiettem a fürdőbe. Mit akar ez jelenteni? Fura az egész viselkedése. Először - ami természetesen megszokott tőle - érzelemmentes és hideg, másodszor meg tök kedves és segítőkész! Nem is beszélve a perverz oldaláról. Belenéztem a tükörbe, hát jó hogy nem ordítottam fel. A tükörképben magamat láttam, de véres arccal, és olyan szemekkel mint amilyeneket álmomban láttam. Pislogtam párat, de már nem volt ott. Gyorsan megmostam hideg vízzel az arcom hogy lemossam fájdalmam jeleit, megsikáltam a fogam, és gyorsan megfésülködtem. Miután ez is megvolt, nem volt kedvem a vöri elé állni, így leültem a földre, hátam a falnak döntöttem, felhúztam a térdeim, és behunytam a szemem. Vajon hogy lehet a családom? És ha az álom igaz? Nem tudok ellene semmit sem tenni. Ez az! Megszököm. Nem tudom hogy hogyan, de meg kell próbálnom. Először meg kell tanulnom azt a jutsut amit ők is használtak, mikor eljöttek a világomba. Talán nem nehéz... Nagy gondolkozásom közepette újra bevillantak a képek, a négy emberről, a démonokról, a szemről, és a tükörben látott alakról ami történetesen én voltam. Fáradtan felsóhajtottam, majd furcsa dolog történt...

Kinyitottam a szemem, és ismét azon a sötét helyen találtam magam. Remek! Ezt jól megcsináltad Kyra! De ha már itt vagyok, beszélgetek egy kicsit Acélfarkassal.
- Hahó, Acélfarkas! - kiáltottam bele a sötétbe, majd közelebb merészkedtem a ketrechez.
- Mit akarsz? - dörmögte az érintett, és felemelte a fejét. Mint az előbb, most is a földön feküdt, mancsait keresztbe tette.
- Csak beszélgetni szeretnék. Nem bánod hogy itt vagyok?
- Nem. - fejét ismét a mancsaira helyezte és lehunyta hatalmas vörös szemeit. Átdugtam a fejem a kerítésen, utána az egész testem.
- Szóval... - kezdtem, de hirtelen leálltam. Acélfarkas felém fordította a fejét, majd felmordult.
- Látom te szereted a veszélyt, Szállító.
- Nem tudom miért kéne a barátomtól félnem. - Letérdeltem a feje mellé és ráültem a sarkamra.
- Te a barátodnak tartasz? - lágyult egy cseppet a hangja.
- Persze hogy a barátomnak tartalak. Egyek vagyunk.
- Nekem sosem voltak barátaim. Még hogy egy démonnak?
- Én leszek a barátod ha szeretnéd. Sőt, én leszek a legjobb barátod. Nekem sem voltak eddig barátaim.. - mosolyogtam, és kinyújtottam felé a kezem. Morogni majd vicsorogni kezdett és lelapította a füleit.
- Nem bántalak. - suttogtam majd óvatosan megérintettem az orrát. Rásimítottam a kezem a fejére, és megcirógattam a füleit. Mint a kutyák elkezdte csóválni hatalmas bozontos farkát, ami mellesleg olyan öt méter hosszú lehet. Jólesően morogni kezdett, és még a fejét is hozzám dörgölte.
- Jól van. - nevettem fel.
- Ez jól esett. Kösz.
- Szívesen. Igazából az szeretném megkérdezni, hogy te is láttad az álmom?
- Igen. Gondolom azt szeretnéd megtudni, hogy ki volt az a négy személy. Tudod, beszéltem neked a többi Acéldémonról. Ők voltak azok, vagyis a hordozóik. A legnagyobb ellenségeid.
- Hogyhogy?
- A démonok a hordozóikat fenyegetik meg, ha nem végeznek a másikkal, akkor átveszik a testük felett az irányítást. Ugyan is az Acéldémonok utálják egymást, és mindegyik azt akarja, hogy a másik meghaljon. Ez így van a mi esetünkben is, Szállító. Ha valamelyik megtalál, akkor oltári nagy slamasztikában leszünk.
- Elég ijesztően hangzik. Ébernek kell lenni. Egy másik téma: Mi van a szüleimmel és a testvéremmel? Ők meghalnak?
- Hát izé.. nos lehetséges.
- MI? KI AKARJA ŐKET MEGÖLNI? ÉS EGYÁLTALÁN MIÉRT? - ordítottam, és álló helyzetbe ugrottam.
- Nyugodj le. Fogalmam sincs miért.
- Meg fogom akadályozni, és nem érdekel milyen árat fizetek érte! Másik dolog. Mi volt az a szem?
- Arra neked kell rájönnöd.
- Kösz. Kérdeztem Sasorit a különleges képességemről, de elkezdi hogy tilos beszélnie róla. Te meg ezzel jössz?
- Úgy látszik. De most inkább beszéljünk erről a srácról. Olvasok a gondolataidban, úgyhogy könnyen kikövetkeztethettem hogy tökre belezúgtál. - morogta, majd elröhögte magát. De olyan hangosan, hogy kacaja betöltötte az egész teret.
- Acélfarkas! - kiáltottam rá, pár pillanat múlva azt kezdtem észrevenni, hogy halványodok. Még hallottam nevetését, és elsötétült minden.

Ismét a fürdőszobában nyitottam ki a szemem, és valami igen ismerős objektumot pillantottam meg előttem guggolni. Pont vele nem akartam találkozni. És persze hogy még mindig póló nélkül parádézik. Ez ennyire szereti mutogatni a testét? Amúgy én nem bánom... Jáj, nem ismerek magamra! Mik járnak az én elmémben?
- Jól vagy, Kyra? - kérdezte Sasori.
- Persze. Beszélgettem kicsit a démonommal. - válaszoltam monoton hangon, majd felálltam, és ő is követte a példám.
- Ő tud az álmodról?
- Hát persze, olvas a gondolataimban. A négy ismeretlen akit láttam, hordozó mint én. Acélfarkas azt mondta ellenségek, és nem ajánlatos összefutni valamelyikkel, mert az halál fia. - a szüleimről direkt nem beszéltem.
- Akkor vigyázni kell. Ezért kell kellőképpen kiképezni téged.
- Hát nem is szórakozásból vagyok itt! De most tessék kimenni, öltözni szeretnék. - mutattam az ajtóra, de az istenért sem akart mozdulni, csak kifejezéstelen arccal bámult. Megelégeltem a dolgot, az ajtó felé fordítottam, és nagy erőlködés közepette kitoltam. Becsaptam az ajtót, a ruháimért nyúltam és átöltöztem, közben Acélfarkason gondolkodtam. Végre van barátja. És nekem is van egy legjobb barátom. Valaki aki szót vált velem, és jól érzi magát a közelemben. Hát végül is megértem, hisz bennem él.

Chakrakontroll avagy ne engedj két idiótát a víz közelébe!

Éppen átfordultam a másik oldalamra, de rosszul tettem, mert legurultam az ágyról.
- Basszus... - biztos voltam benne hogy a másik kettő is meghallotta a huppanást. De a Vöri már nem volt a helyén, Deidara meg mélyen aludt. A szemem az órára tévedt, ami még csak ötöt mutatott. Az az idegbeteg Vöröske, mi a halálért kel fel ilyen korán? Majd én kiderítem. Nagy nehezen felálltam, majd így pizsamában - és mint egy élőhalott - kisétáltam a szobánkból. A hotelben még szinte mindenki aludt, pár ember sétált csak el mellettem. Végigbattyogtam a hosszú folyosón, majd mezítláb kiléptem az udvarra. Össze-vissza kapkodtam a fejem, hátha a közelben van, és igazam volt. Az egyik nagyobb fán csücsült, lábait lelógatva, és nekidőlve a törzsének. Az eget kémlelte...nem tudom mit lát ott olyan érdekeset.
- Mit akarsz? - ez tőle jött. Felkaptam a fejem, és szembetaláltam magam egy rideg szempárral. Lesütöttem a szemem, majd közelebb lépdeltem, felugrottam, és leültem mellé.
- Semmit. Csak gondoltam, megnézem merre császkálsz ilyen korán. - válaszoltam. Láttam az arckifejezésén, hogy már készül hozzám vágni valamit, de végül kontrolálta magát.
- Nézem a napfelkeltét. - végül csak ennyit mondott, ezt is nyugodt hangon, majd fejét ismét az ég felé emelte. Ezt azért fúrcsáltam...egy S-osztályú bűnöző a napfelkeltét nézi! Furcsa... De ha szereti had bámulja. Eldöntöttem megkérdezem, hogy mi a baja velem, de féltem mit fog válaszolni.
- Te Sasori... - kezdtem de hamar befogtam a szám, mert rámkapta a tekintetét. De csak egy bólintással jelezte hogy figyel.
- Utálsz engem, igaz? - ezt olyan gyorsan hadartam el, hogy még magam sem értettem. Meglepődött a kérdésemet hallva.
- Miből gondolod hogy utállak? Csak nem kedvellek annyira... - kidülledt szemekkel meredtem semmitmondó arckifejezésére.
- És mit kell tennem hogy megkedvelj?
- Igazából, még magam sem tudom. - ezt olyan halkan mondta hogy alig lehetett hallani. Végül ismét az ég felé fordította a fejét. A felkelő napsugarak rávilágítottak az arcára, és becsukta a szemét. Különös egy ember...ha persze lehet embernek nevezni... Mikor megunta, felállt.
- Menjünk vissza. - és már ott sem volt. Szemforgatva siettem utána, és már csak a szobánkban értem utol.
- Hát ti meg hol voltatok? - Deidara meglepődött arckifejezése miatt röhöghetnékem támadt, de visszafogtam magam.
- Csak megnéztem, hogy Sasori merre jár. - vontam vállat és besétáltam a fürdőbe. Elvégeztem a szükséges teendőimet - fogmosás, fésülködés - és valami tiszta ruha után kutattam a táskában. Találtam is egy fekete rövidnadrágot, egy fehér spagettipántos trikót, és egy kék félvállas haspólót. Úgy látszik Konan gondolatolvasó, mivel imádom a kéket. Bár az ő haja is kék, úgyhogy nem kell csodálkoznom. Gyorsan felöltöztem, majd a combom felét befásliztam, és felcsatoltam az övemre a fegyvertartókat - mind a kettőt a hátsó felemre - majd a kunai tartót rácsatoltam a fáslizott részre.
- Már azt hittem, sosem jössz ki. - vigyorgott Deidara, miután voltam szíves kifáradni a fürdőből.
- Ja, nem tudom miért kell ennyit tökölni egy nyamvadt fürdőben! - grimaszolt Sasori.
- Te csak ne szólaljál meg...
- Itt vannak a tegnap használt fegyvereid. - mutatott az ágyra Deidara. Csak úgy úszott a fegyverekben. Még a kinyitott démonszél shuriken is ott virított.
- Te Deidara, tudtad, hogy azt a boltosnéni osztogatta? - mutattam a fémtárgyra vigyorogva.
- Ááá...elegem van belőled! - üvöltött fel dühösen Sasori, kisietett a szobából, becsapta az ajtót.
- Valahogy én is így érzek! - kiáltottam utána, vigyorom ráragadt Deidarára is, és nevetni kezdtünk. Még mindig vihogva töltöttem meg a fegyvertartókat shurikennel, és dobókésekkel, a kunai tokba meg természetesen az oda illő fegyvert helyeztem el. A megmaradt kunait és shurikent -beleértve a démonszél shurikent is - az oldaltáskámba dobáltam, majd azt is felvettem. Gyorsan felkapkodtam a kék lábbeliket, majd ránéztem Deire aki látványosan méregetett, és egy nagyot füttyentett.
- Kiemeli ez a ruha az alakodat. Mondhatnám hogy szexi vagy ebben a szerkóban, de inkább nem, mert kapnék egy jobb egyenest. - vigyorgott.
- Már kimondtad...de köszönöm. - pirultam el de nem is kicsit, és rámosolyogtam.Végül megköszörültem a torkom és kifelé vettem az irányt. Deidara bezárta a szobaajtót, és követett ki az udvarra. Holtsápadtan meredtem a falnak támaszkodó Sasorira.
- Ne mond azt hogy megint veled kell edzenem! - támadtam le azonnal, de csak megrázta a fejét.
- Mivel nincs más dolgom, ezért elmegyek én is. - halál nyugodt hang bekapcsolva. Annyira irritál már ez a viselkedése! Legszívesebben adnék neki egy tockost, de sajnos még mindig erősebb. De nem sokáig, erre mérget vehetsz Sasori! Egy szó nélkül indultunk el a már számomra megszokott helyre.
- Mivel Sasori elmesélte, hogy jól bánsz a fegyverekkel, ezért már nem gyakoroljuk. Helyette chakra tréning következik. - Deidara is tanár módba kapcsolt. Chakra tréning? Nem hangzik egyszerűnek...
- Aha...
- Fogalmad sincs róla mi az, igaz? - azt az unott arckifejezést legszívesebben letöröltem volna, de csak megráztam a fejem.
- Hajaj...mindegy, először a fára mászással kezdünk. Ez a tréning magába foglalja a chakra gyűjtését a lábba... - innentől már nem figyeltem, mert éreztem hogy valaki látványosan méreget. Óvatosan balra fordítottam a fejem,és lám...Sasorinak majd' kiesik a szeme. Majdnem összetalálkozott a tekintetünk, de gyorsan visszafordultam Deihez, aki még mindig csak mondta...
- Szóval ennyi lenne. - fejezte be két perc után a monológját. Én csak hevesen bólogattam. Formált egy kézjelet, majd rálépett a fa törzsére, és mintha természetes lenne, elkezdett rajta fel felé sétálni. És végül megállt egy vastagabb faágon, de fejjel lefelé.
- Te jössz. - és ekkor elkezdett zuhanni, de megfordult a levegőben és talpra érkezett. Könnyü azt mondani, hogy én jövök!
- Ja és egy kunaival jelöld hogy hol tartasz. - ült le Sasori mellé. Tetszeni fog a műsor mi? Előkaptam egy fegyvert, majd azzal a kezemben megformáltam a kézjelet amit mutatott, és ráhelyeztem a lábam a fára. A sok koncentrálástól megfájdult a fejem, és egy darabig mentem is felfele, de megszűnt az egész, és mielőtt leestem volna, belehasítottam a fába. Már vagy egy fél órája játszottam ezt a játékot, a vágások mindig egy milliméterrel magasabbak lettek, de csak azért sem sikerült. A sok eséstől egy csomó zúzódásom keletkezett, és tetőtöl talpig koszréteg borított. Elhatároztam hogy ez lesz az utolsó próbálkozás. Újra a talpamba koncentráltam a chakrám, majd ráléptem a fatörzsre és elkezdtem sétálni. Sétáltam és sétáltam, nem is vettem észre hogy felértem, ráadásul a legtetejére. Ügyességem jeléül, belehasítottam a fába. A két jómadár észre sem vette, csak kapkodták a fejüket, hogy merre lehetek.
- Srácok! - integettem, mire felkapták a fejüket. Deidara szélesen elvigyorodott, majd felállt és a fához sétált.
- Ez könnyen ment. - jegyezte meg, miután leugrottam mellé. - Most következik a chakra gyűjtés.
- Na és az mi?
- A chakra gyűjtés képes megnövelni a chakra áramlását a testben. Elősegíti hogy több chakrához jussunk amikor jutsukat csinálunk. A chakra gyűjtés segíthet abban hogy gyorsabban juttassunk chakrát a testrészeinkbe. Röviden ennyi. - na erre figyeltem. Még azt röviden elmondta, és megmutatta, melyik kézjelet kell közben használni. Ha jól emlékszem hitsuji vagyis kos a neve.
- Ha már érzed, hogy menten szétrobbansz, hagyd abba a koncentrálást. - annyira csillogott a szeme a "szétrobban" szóra, hogy majdnem kiégett a sajátom. Elképedve követtem minden egyes mozdulatát, ahogy leült Sasori mellé. Előrefordítottam a fejem, majd megformáltam a pecsétet, és lehunytam a szemeim. Összpontosítani kezdtem és éreztem hogy teljesen beleremegek. Szó szerint, rázkódtam az erőlködéstől. Sosem éreztem ilyesfajta erőt. Ezért is furcsállottam annyira. Éreztem minden egyes porcikámban a chakrám, tökre bebizseregtem tőle. Felnyitottam a szemeim, és arra figyeltem fel hogy körülöttem minden kék. Mikor rájöttem hogy az a chakrám, elképedtem. A hajam felemelkedett - valamitől - a számban valami hegyeset - mintha fog lenne - véltem felfedezni, és mintha a körmeim is hosszabbak lettek volna. A skacokhoz fordultam, ők kidülledt szemekkel figyelték a jelenetet. A bőröm kezdett feszülni, jelezve hogy hagyjam abba. Megtettem. A chakra visszaszivárgott - vagy mit csinált - a számból eltűnt az a fura hegyes fog, majd egyensúlyomat elvesztve, térdre estem.
- Ezt hogy csináltad? - hajolt fölém Deidara.
- Szerinted én tudom? - mordultam rá, és állóhelyzetbe tornásztam magam. A szőke visszasétált a társa mellé, és valamit igen magyarázott neki. Bár tudnék szájról olvasni! Nekem egy gondom volt.. a combomról, a karomról és még az összes többi fedetlen testrészről, eltűntek a sebek, és a lila foltok. Különösebben nem érdekelt, talán nincs is jelentősége. Következő tréning, valami levél koncentráció. Deidarának megint csak járt a beszélőkéje, már azon voltam hogy betömöm a pofáját, de hagytam hadd mondja. Ennek a levél izének nem tudom mi a lényege, és még azt sem tudnám visszamondani amit a Szöszi mondott. Na annyit tudok, hogy a homlokomon lévő levélre kellett koncentrálni. Ezután egy tó felé indult díszes társaságunk. Olyan gyorsan ugráltak, alig tudtam lépést tartani velük.
- Amúgy mi csinálunk a víznél? - kérdeztem a mellettem suhanó Deit.
- Majd meglátod. - hülye sejtelmes vigyor. Deidara specialitása. Durván tíz percbe telt mire odaértünk.
- A vízen járást foglyuk gyakorolni. - jelentette ki ünnepélyesen a szőke egyén. Megfagyott bennem a vér.
- Te a vízen akarsz sétálni? Ki vagy te, Isten? - hüledeztem. De senki sem monta hogy átadom neki a posztom. Én vagyok Isten!
- Nem, dehogy. Amúgy könnyű..
- Sétáljon a halál a vízen!
- Te magad vagy a halál. - szólt közbe Sasori.
- Akkor sétáljon a rák a vízen...
- A te csillagjegyed nem rá... - nem hagytam hogy a vörös befejezze, mert közbevágtam.
- Szűz vagyok! - dobbantottam egyet a lábammal, ekkor odahajolt a fülemhez.
- Tudom. De nem sokáig... - súgta. De olyan nagy szenvedéllyel, hogy összerándult a gyomrom, elvörösödtem, és még az egyensúlyom is elvesztettem. Már majdnem lezuhantam, mikor Deidara elkapta a karom.
- Meg va.. - és nem fejezte be, mert magammal rántottam őt is, és beleestünk a vízbe. Deidara fejjel lefele, én meg seggre estem. Lábszárig ér a víz... A szőkének a lába kilógott, de a feje belefúródott az iszapba, és a víz bugyborékolt is körülötte. Én hamar felálltam, és megállapítottam hogy csurom víz vagyok. Felnéztem a fán lévő Sasorira, aki a röhögéstől, már a hasát fogta, ő is elvesztette az egyensúlyát, és beleesett a vízbe. Vagyis belehasalt. Na akkor én kezdtem el röhögni. Látszik, az idióta vonzza a másik idiótát. A vöri fél percig a vízen lebegett, majd elkezdett süllyedni. Már majdnem megfulladtam a nagy röhögés közepette, mikor valaki megragadta a lábam, kihúzta alólam, és én is eltaknyoltam abban a nyamvadt vízben.
- Te se maradj ki a buliból. - mosolyodott el féloldalasan Sasori, mikor kidugtam a fejem. Hatalmasat dobbant a szívem. Vizes hajjal eszméletlen jól néz ki. Nem mintha alapból nem nézne ki jól.... Amúgy meg mi a frászt jelent az hogy nem sokáig? Mármint...már nem sokáig leszek..khm, szűz.. Talán le akar fektetni? A pedofil disznója...
- Kösz. - morogtam, majd kifelé kezdtem sétálni. Egyszer beleragadtam az iszapba, és majdnem előreestem, de megtartottam az egyensúlyom. A parton kicsavartam a hajamból és a ruháimból a vizet, és megállítottam hogy egy kisebb tónyi víz ivódott be a ruhámba. Szegény Deidara feje és haja tiszta iszap volt ezért lemosta. Ki is bontotta a copfját és szerintem kibontott hajjal aranyosabb. Aranyosabb, mi? Ez még nem minden. Levette a köpenyét és a pólóját is. Mikor először láttam, nem volt alkalmam felmérni a felsőtestét így most megtettem. Nem csalódtam, azt meg kell hagyni, hogy jó teste van. Szépen kidolgozott izmok, kockás has, bár egy férfi shinobitól mit várhat el az ember. A mellkasa bal oldalán ott vírít az a tetoválás is. Ezek tanulmányozásával nagyon elidőzhettem, mert az alanyom már elöttem állt, és vigyorogva figyelt.
- Na mi van, tetszik? - húzta fel a szemöldökét, még mindig vigyorogva. A felfogásom olyan lassú volt, hogy nem válaszoltam azonnal, csak bambán néztem a pofáját.
- Álmodban... - nyöszörögtem, de "kissé" késtem a válasszal, amitől még nagyobb vigyort vett fel.
- Látszik rajtad... - kuncogott, én elvörösödve bevágtam a durcát, és lehajtottam a fejem, hogy ne lássam azt a vigyorgó képét. Láttam hogy még közelebb jön, majdnem már el is tapos. Azonnal kapcsoltam, majd önvédelemből lendítettem a lábam, és mellkasba rúgtam. Azt hittem épp hogy csak meglegyintem, erre meg még el is repül néhány métert, pont bele a tó közepébe.
- Deidara, ne haragudj! - ordítottam kétségbeesetten, és a tópartra futottam. Sasori a jelenetet látva elröhögte magát.
- Jó erős vagy. - állapította meg Deidara mikor kiúszott a partra. A vöri már a fának támasztotta a homlokát, úgy röhögött, még az öklét is csapkodta. Most komolyan, mi ebben a rohadt vicces?! Nemhogy segített volna szerencsétlennek! Bár nem szerencsétlen, igen is megérdemelte. Így jár az aki belemászik a magánszférámba!
- Na kezdjük végre ezt a nyomorult edzést?! - keltem ki magamból. Dei ismét 20 liternyi vizet csavart ki a hajából, majd felém fordult.
- Aha, kezdjük... - látszott rajta hogy már nem lelkesedik az ötletért, de végül is muszáj lesz neki megtanítani. Sasori már abbahagyta a röhögést, és szépen nyugodtan, törökülésben csücsült a fa tövében, és látni lehetett rajta hogy mindjárt elalszik, szinte már a nyála csurgott ki a szájából. Olyan bamba szemeket meresztett ránk, mint aki beállt valamijen anyagtól. Szóval ez a vízen járás dolog, egészen buli lehet, de mikor rá akartam lépni a vízre - persze a chakra öszpontosítás sem maradt el - abban a szent minutumban bele is estem.
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam. - morogta magának Deidara aki már a víz közepén várt. Ja, elég hangosan morgott magának.
- Bocsánat hogy nem születtem kiváló ninjának! - ordítottam, majd kimásztam a partra, és újra próbáltam. Már pár lépést sikerült megtennem, de eszembe jutott Sasori bamba képe, nekem röhöghetnékem támadt, ezáltal újra vízbe estem. Dei már nem szólt semmit, csak karba tett kézzel várt. A harmadik próbálkozásnál már feléig eljutottam de akkor meg az előbbi Deidarás incidens jutott szembe, elvörösödtem, majd rosszul léptem, és megint beletaknyoltam. Hamar kiúsztam, és lopva Sasorira néztem, aki csak mosolygott rajtam. De az a mosolyt inkább bíztató volt, nem olyan gúnyos féle. A mosoly láttán erőre kaptam, majd chakrát koncentrálva a talpamba, elindultam egy kis vízi körútra. Úti cél: Deidara. Mintha ez természetes lenne, úgy sétáltam Dei felé, zsebre tett kézzel, majd megálltam elötte.
- Na negyedikre sikerült. - csapta össze a tenyereit Dei, majd a part felé indult, én meg engedelmesen követtem. Már majdnem én is kiléptem a partra, mikor a szőke meglökött, így visszaestem a vízbe. Kidugtam a fejem, majd Deidara vigyorgó képét véltem felfedezni. Megragadtam a nadrágszárát, és behúztam magamhoz. Akkor vettem észre, hogy ez a fele a tónak nagyon mély. Még jó hogy tudok úszni...
- Csakhogy sors rtárs legyél. - vágtam ártatlan fejet, majd már csak annyit láttam, hogy nem láttam semmit. Na ez értelmes volt mondhatom... Ugyan is az idiótája lehúzott a víz aljára. De még időben kitéptem a lábam a kezéből, és felúsztam a tetejére levegőért. Szaporán vettem a levegőt, majd mikor Dei kidugta a fejét, elmosolyodtam és párszor lefröcsköltem, és ő, mint egy kisgyerek, utánnozni kezdett. Komolyan mondom mint az ötévesek a gumimedencében! Na Sasori, most megtanultad, hogy ne engedj két idiótát a víz közelébe.
- Na jól van fiatalok, mára elég volt! Még ma át kell vonszolnunk magunkat egy másik szállásra! - kiáltott oda Sasori. Ünneprontó! De van egy tervem... Engedelmességet színlelve úsztam ki a partra, de mikor odaértem, megragadtam Sasori lábát, és belerántottam a vízbe. Egy nagyobb szívrohamot hoztam rá, csóri majdnem megfulladt, de időben felúszott levegőért. Szemét vagyok tudom...
- Basszus te...no..normális vagy? - köhögött megállás nélkül.
- Bocs főnök, direkt volt. És tudtommal én vagyok a legnormálisabb közölünk. - a gúny tisztán kivehető volt a mondókámból, majd kiszálltam a tóból. Hallottam hogy követi a példámat valaki, hátrasandítottam, és a vörös fortyogó fejével találtam szembe magam.
- Kyra...! - morogta vészjósló hangon, és hát, jobbnak láttam futni. Nem tudtam felfogni ezt fenyegetésnek, inkább jó bulinak. Jól nézhettünk ki, én futottam elöl, a vörös ordibálva a nyomomban.
- Ha egyszer elkaplak, abból nem lesz köszönet! - ordibált teli torokból.
- Fúú de félek, Sasori. Remegnek a lábaim! - fordítottam hátra a fejem vigyorogva. De persze nem számítottam a gyorsaságára, így könnyen rám vetette magát. Pár métert gurulhattunk, de végül is én kerültem fölülre, így megfogtam a csuklóit, és leszorítottam a földre.
- Végül is, én kaptalak el. - húzogattam a szemöldököm mosolyogva, lihegve a futástól, de a vöri arckifejezését látva, lehervadt az arcomról. Mintha elpirult volna! Vagy csak szimplán hülye vagyok, vagy tényleg ott volt az arcán.
- Leszállnál rólam? - emelte fel a fejét, és kérdőn nézett rám. De a szeme máshová cikázott. Pontosabban a melleimre! Félve odakaptam a fejem, és elvörösödtem, mert ugyan is tisztán kivehető volt! Mocskos perverz vagy, Sasori. De még mindig a "már nem sokáig" kijelentése viszi a prímet.
- Ne nézd ilyen látványosan őket, ember! - kiáltottam rá, elengedtem az egyik csuklóját, pofon csaptam, majd legördültem róla. Meglepetten tapogatta az arcát majd felállt. De ha fából van, akkor miért nem fáj a kezem? Hm, még jó hogy masszív vagyok. Jól van, azért annyira nem.
- Mivan, szerintem szépek! - villantott egy perverz vigyort. Az arcom olyan vörös lett mint a haja, majd puffogva, és fejfüstölögve visszaindultam a szállásunkra. Oké, én az érzelemmentes oldalát még elviselem, DE a perverz oldalát semmiképp sem. Most komolyan megdicsérte őket? Útközben belebotlottam Deidarába, vagyis mikor már a hotel előtt állt.
- Merre voltál? És hol hagytad Sasorit?
- Otthagytam a perverz gondolataival. - válaszoltam szemforgatva, majd beléptem az épületbe. Végigsétáltam a folyosón, kikaptam Deidara kezéből a szobakulcsot, kinyitottam az ajtót, és besétáltam a szobába.
- Júj mit csinált? Letapizott? Vagy esetleg flörtölni próbált veled? - röhögött.
- Dehogy is te isten barma! Még csak az kéne! - mérgelődtem, majd betrappoltam a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót. Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat, majd beültem a kádba, és megeresztettem a forró vizet. A hideg víz miatt teljesen átfagytam, így jól esett a forró. Fél órát bent csücsültem, majd kiszálltam, és magamra csavartam a törölközőm. Hogy gyorsabban száradjanak a ruháim, hajszárítóval fújattam még fél órán keresztül, így megszáradt minden. Szerencsére a táskám bent volt, fel tudtam venni tiszta fehérneműt, majd felvettem a ruháim. Megszárítottam a hajam, és mivel drága vöröském állítása szerint, ma elhagyjuk ezt a hotelt, összepakoltam a koszos ruháim, a fogkefét - amit itt találtam, de szerencsére vadi új - fogkrémet, és egyéb tisztálkodási eszközöket.
- Mit csináltál egy óráig a fürdőben? Tisztára átfagytam! -nyöszörgött Deidara, mikor kinyitottam az ajtót, és elhúzott mellettem. Ügyet sem vetve az ágyon ülő Sasorira, útra készen leültem a fotelba.
- Mikor indulunk? - törtem meg a csendet, mire Sasori rám kapta a tekintetét.
- Amint Deidara befejezi a mosakodást. Utána én is bemegyek öt percre. - jele sem volt az elöbbi incidensnek. De könnyen felejt..vagy el akarja felejteni. Az utóbbi jobban tetszik.
- Pazar...
- Jól teljesítettél a mai nap folyamán. Meg vagyok veled elégedve. - mosolyodott el.
- Kö...köszönöm. - dadogtam, majd más felé néztem, hogy ne kelljen látnom az arcát. Negyed óra múlva Deidara teljes harci díszben - köpeny, a tagok ruházatával megegyező gatya és cipő - kilépett a fürdőből. Haja rendezetten összecopfozva, és ott virított a kőrejteki fejpántja is.
- Tőlem mehetünk. - csilingelt a hangja, majd fütyörészve kisétált a szobából. Sasori besietett a fürdőbe. Megvártam míg végez, és ahogy mondta, öt perc múlva száraz ruhában lépett ki. Felvettük a cipőnket és kisétáltunk. Én cipeltem a két táskám is. Kint egy bazi nagy agyagmadár várt.
- Ugorjatok fel! - intett Deidara, én meg eleget tettem a kérésének. Ahogy Sasori is.
- Merre tartunk? - kérdeztem miután felszálltunk. Nagyon élveztem mikor belekapott a hajamba a szél, és arcomat megcsapta a friss éjszakai levegő. A rohadt hideg, éjszakai levegő.
- Pár kilométerre van egy kis ház, oda. Ritkán használjuk, de nem árt ha van. - mondta Sasori, majd elnyúlt a madáron, és a feje alá helyezte kezeit. Odamásztam Deidara mellé, mire felém fordította a fejét, és elmosolyodott.
- Milyen érzés repülni?
- Meg tudnám szokni, csak nagyon...hideg..van. - reszkettem, mire átkarolt, és odahúzott magához. Nem akartam ellenkezni, sőt nagyon jól esett. Átfontam a derekát, és közelebb préseltem magamhoz. Szememmel megkerestem Sasorit, aki látványosan figyelte Deidarát, és mintha féltékenységet láttam volna a szemében. Biztos megint képzelődtem! Miért is lenne Deidarára féltékeny?

Megint edzések... - Sasori, a rabszolgahajcsár

- Katsu... - suttogta valaki a fülembe. Van annyi gógyim ahhoz, hogy tudjam mit jelent. Felpattantak a szemeim, és felugrottam az ágyból. Bár ne tettem volna...az egész testem sajgott... Ekkor megláttam a földön fetrengő Deidarát, aki fulladozott a röhögéstől.
- Idióta, tudod milyen volt erre kelni? A szívbajt hoztad rám te piromán állat! - üvöltöttem le a fejét, szikrákat szóró szemmel, az meg egyből abbahagyta, és ijedten nézett rám. Meglepődtem, mert igazi félelmet láttam a szemében. Mi lehet a baja, szellemet látott?
- Mi a baj? - kérdeztem normál hangerőn. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és felkelt a földről.
- Semmi. Csak rohadtul ijesztő voltál, tudod? - mosolygott.
- Bizony hogy tudom. Az a jó! - mutattam fel a mutatóujjam, majd beviharoztam a fürdőbe. Felöltöztem, majd egy gyors fogmosás és fésülködés után, frissen és üdén kiléptem a fürdőből.
- Mehetünk? - olyan hirtelen jött a hang, hogy ismét megugrottam. Ismét Sasori váratlan kérdése.
- Muszáj rám hozni a szívbajt? Amúgy meg mehetünk, górékám... - a "górékám" szót még ki is hangsúlyoztam hogy idegesítsem. Megforgatta a szemeit, kisétáltunk a szobából, és a kinti területre vettük az irányt.
- Ugyan azt csináld mint tegnap! - a fegyverdobálásra gondolt. Felsóhajtottam, mivel rohadtul nem volt kedvem dobálósdit játszani a fájós karom miatt. De nem panaszkodom, ha legalább itt vagyok legyek kiváló ninja. Rajzoltam egy kört a fába, majd kellően eltávolodtam, és előkaptam négy kunait. Alapállásba álltam, és egymás után szépen sorban elhajítottam őket. Következett még négy kunai legyezőszerűen kinyitottam és egy pörgés után eldobtam. Pont beletalált a közepébe. Kotorásztam újabb négy fegyverért, ekkor kezembe akadt egy számomra idegen tárgy. Ami mellesleg egészen nagy termetű volt. Meglepetten előhúztam és egy összecsukott valami akadt a kezembe. Megfogtam az egyik végét és szétnyitottam. Egy bazi nagy démonszél shuriken. Lesz mivel fenyegetőznöm...
- Egy démonszél shuriken? - meglepődötten bámultam a fém fegyvert.
- Hol találtad?
- Szerinted hol zsenikém? A boltosnéni osztogatta! - rivalltam rá Sasorira, aki ismét egy gyilkos pillantást vetett rám. Tényleg olyan volt mintha meg akarna ölni. Végül is annyiba hagytam a dolgot, ismét alapállásba álltam, és eldobtam. Olyan szépen pörgött, hogy kedvem támadt lefényképezni. De mivel nem volt nálam ilyen eszköz, így csak csodálhattam. Szép egyenesen száguldott, az egyik vége pont beleállt a közepébe.
- Ezt amint látom tökéletesen megy. Jól bánsz a fegyverekkel azt meg kell hagyni. Most pedig mozgó célpontot kell eltalálnod. - amint befejezte a mondatát, el is tűnt. Nem messze meghallottam egy pukkanást, majd füst is követte, és egy báb hangja. Báb?!
- Mi a halál? - motyogtam, majd próbáltam beazonosítani hogy honnan jön a hang, de képtelen voltam rá. Mintha csak megéreztem volna Sasorit, így a fák sűrűje felé kezdtem el futni. Meg is láttam a kék chakrafonalakat. Követtem a szememmel és voaláá..megvan az alany.
- Megvagy... - suttogtam ördögi vigyorral és előkaptam egy kunait. Megindultam felé, és már el akartam dobni, de a vöri megindult előre. Morogtam egy sort, felugrottam egy fára, és futásnak eredtem. Vagyis, ugrálásnak. Előttem pár méterre, ismét meghallottam azt a jellegzetes bábhangot, majd gyorsabbra vettem a tempót, és mikor a látóterembe került elhajítottam a dobófegyvert. A legnagyobb meglepetésemre beleállt a báb hátába.
- Így kell ezt csinálni! - kiáltottam fel nevetve, de ekkor elhaladt közvetlenül a fejem mellett egy shuriken.
- Azt nem mondtam, hogy nem támadok! Úgyhogy ne örülj annyira. A fegyvereket a helyedben kerülgetném, mindegyik bele van mártva a mérgembe. - hallottam Sasori hangját a távolból. Megdermedtem. Ha csak egy kicsit is megkarcol, végem. A gondolatmenetem ismét egy felém közeledő fegyver szakította meg, gyorsan előkaptam egy dobókést, és azzal a lendülettel elhárítottam a támadást. Azt a fegyvert követte vagy tíz másik, én átmentem nyúlba, mert ugráltam össze-vissza, hogy kerülgessem őket. Most én következtem. Megfogtam négy shurikent, majd megindultam a fadarab felé. Tettem pár lépést futva, majd elbújtam az egyik lomb mögött.
- Taktika a következő. Előretör, figyel, támad. És kiü...-nem tudtam befejezni a mondatot, mivel az a hülye báb épp mellettem kötött ki. Én felüvöltöttem, majd hátraugrottam egy kunai elöl, de nekivágódtam egy fának, és lezuhantam a földre. Pontosabban nekicsapódtam a talajnak, hatalmas krátert hagyva magam körül. Még a könnyem is kijött, de nem adtam hangot a fájdalmamnak, és lassan felkászálódtam a földről.
- Hogy az a.. -nyöszörögtem, mikor visszaugrottam a fára. Nagy nehezen. Megelégeltem ezt a mozgó célpontos dolgot, majd elővettem egy kunait, és a már jól ismert hang irányába fordultam. A hang azt jelzi hogy mozgásban van a báb, így meg tudtam állapítani hogy felém közeledik. Majd megmutatom én neked! Mikor az feltűnt egy kunaival a kezében, direkt nekifutottam, majd mikor elé értem, átugrottam a feje fölött, majd talpra érkeztem. Megfordultam, szerencsémre látni lehetett a chakrafonalakat, meglendítettem a kunait, és egy nyisszanással elvágtam a azokat. A báb követte a példámat, így az is nekicsapódott a talajnak. Megállás nélkül lihegtem, de tuti hogy ez csak a könnyebb része az edzésnek.
- Te elvágtad a chakrafonalaimat, mindössze egy kunaival? - hüledezett Sasori, és látszott rajta hogy tényleg meglepte a dolog.
- És ha igen? Talán meglepődött, Őnagysága? - adtam neki a jelzőt, egy gúnyos vigyorral. Teljesen elborult az agya, barna szemei elsötétültek, és ökölbe szorította a kezét. Már épp meg akarta ragadni a nyakam, de gyors reflexeimnek hála, elkaptam a kezét.
- Inkább alázz a sárga földig, de kérlek, ne ejts rajtam testi sérüléseket. - higgadtságom, még saját magamat is meglepte. Nagy morgás közepette kirántotta kezem közül a sajátját, és egy nagy sóhajjal lenyugtatta magát.
- Rendben...Következő edzőhely, a tegnapi szántóföld. - ezt mind olyan rideg hanggal mondta, hogy görcsbe rándult a gyomrom. Végül egy bólintással jeleztem hogy értettem, és mikor észbe kaptam, már rég előttem ugrált. Minden ugrásnál meglibbent a köpenye, és komolyan mondom, engem rohadtul irritálnak már azok vörös felhők. Legszívesebben leszaggatnám róla, és elégetném azt a köpenyt. De akkor meg szembesülnék a bábtestével, és azt meg egyáltalán nem akarom látni. Visítva rohannék előle.
- Gyere már, az ég áldjon meg! - na ilyen szavakat még nem hallottam a szájából. Szemforgatva ugráltam utána, és hamar beértem, mert volt olyan szíves és megvárt.
- Ha elbambulsz, annak csak rossz vége lesz. Az ellenség bármikor lecsaphat. - tipikus tanár módba kapcsolt. Hamar megérkeztünk - szerencsétlenségemre - arra a nyamvadt földre, és már vártam a vöri utasításait...tuti az lesz mint tegnap.
- Most kivételesen csak egyszer kell körbefutnod a földet. - jelentette ki, majd leült egy fa tövébe. A fejemben már felrángattam a földről, és húztam magammal futni, de persze ezt fizikailag nem mertem megvalósítani. Végül elfogadva a sorsom, gyors tempóban futi kezdtem. A felénél ismét pofára estem, a távolból hallottam, hogy Sasori nagyban röhög. Esküszöm én már majdnem elsírtam magam. Az az idióta...totál megutáltatta velem magát.Pedig tök szimpatikus volt! A kis mocsok... Szitkozódások halmazával az élen indultam ismét útnak, és a tíz percig futás lecsökkent ötre. Mivel persze voltam olyan kedves magammal, hogy gyorsabbra vettem a tempót. A lihegésem ismét egy kutyáéval versenyzett, és totál bekrepált a lábam. Az oldalamat markolászva sétáltam Sasori elé aki a könnyeit törölgette - persze, a röhögéstől.
- Remélem kiröhögted magad...
- Jó volt a műsör. - mondta, majd egy mosolyt küldött felém. Még sosem mosolygott rám... A mosolya volt inkább kedves,mint gúnyos. Ez a mosoly beégett az elmémbe. De minden jónak vége szakad... Mosoly ki, pókerarc be.
- Most jöhet ötven felülés. - előbb még kedvesen mosolygott rám, most meg már szúrós szemmel parancsolgat?! Lelombozódva, feküdtem le a földre, a tarkómra kulcsoltam a kezeim, majd gyorsan elkezdtem a felüléseket. Az első harminc simán ment, de a maradék húszat kínszenvedés volt megcsinálni. Az izmaim mintha lüktettek volna, a hasam minden felülésnél remegett és kimondhatatlanul fájt. De végül csak sikerült.
- Vége van... - sóhajtottam, majd kiterültem a földön.
- Most ötven mellkas emelés.
- Adok én mindjárt neked ötven mellkas emelést! Még egy kis pihenőt sem adsz! Mi a rákért vagy ilyen kegyetlen velem?! Azért ennyire még te sem utálhatsz! - fakadtam ki, beleordítva a képébe.
- Fogd be a szád, és csináld amit mondok, világos?! - ez az agresszív hang, a szívemig hatolt. Mivel szerény személyem lelke nagyon érzékeny az ilyenekre. Lapítottam mint a kutyák, és a hasamra fordultam, majd ismét a tarkómra kulcsoltam a kezeim, és nagy nyögések közepette, elkezdtem emelgetni a mellkasom. Nem is számoltam, csak csináltam és csináltam.
- Ez így bőven elég, már száz fölé is elmentél. - zökkentett ki egy hang a nagy emelgetésből.
- Hát akkor miért nem szóltál hogy elég, te nyomorék?
- Élvezem ahogy szenvedsz. - vetette be irritáló vigyorát, nekem meg kedvem támadt képen törölni, De nem tettem meg. Még nincs hozzá elég bátorságom.
- Óhajtasz még valamit?
- Harminc fekvőtámasz, most! - mint egy parancsnok. Találtam neki egy frappáns nevet: Sasori, a rabszolgahajcsár.
- Kellett nekem rákérdeznem, a rohadt életbe... - nyöszörögtem majd gyorsan elkezdtem. Ha Sasorival így folytatódik tovább az edzés, izmosabb leszek, mint bármelyik férfi! Majdnem lerogytam a földre, de az utolsót is sikerült lenyomnom. Végigmértem a körülöttem lévő környezetet,és megállapítottam, hogy már sötétedik. És én hülye eddig nem vettem észre!
- Rabszolgahajcsár vagy, ugye tudod?
- Igen, és élvezem is. Hm, mára végeztünk, mehetünk haza. - ugrott fel állóhelyzetbe. Nyáhá, legalább nem tagadja le! Én csak helyeseltem neki, és én is felálltam, majd gyorsan megindultunk visszafele. Öt perc volt az egész út.
- Na hogy sikerült? - már megszoktam ezt a kíváncsi hangot Deidarától.
- Pazar volt. - morogtam,és levetődtem az ágyra.
- Ezt Konan küldi neked. Tiszta ruhák,meg egy csomó női cucc. - nyújtott felém hirtelen egy nagyobb kék hátizsákot Dei. Csillogó szemekkel vettem ki a kezéből, majd berohantam a fürdőbe. Tiszta ruha...ez kellett nekem.
- Köszönöm.- kiáltottam ki a csukott ajtó mögül, majd ledobáltam magamról a koszos, poros, izzadt ruháim, bemásztam a kádba, majd megeresztettem a forró vizet. A kád szélén - tuti Isten küldte nekem - a kedvenc illatú samponomat találtam, ami mellesleg jázmin. Bevizeztem a hajam, és öntöttem rá a folyadékból. Miután leöblítettem, egy mandula illatú tusfürdővel megmosakodtam, majd kiszálltam a kádból. Gyorsan megtörülköztem, majd magamra csavartam a törölközőt, és kutakodni kezdtem a táskában. Találtam egy kék pólót és egy fekete rövidnadrágot pizsamának, majd egy lila - ráadásul csipkés, amit utálok - alsóneműt. Felöltöztem, majd a táskában talált hajszárítót bedugtam a konnektorba, és megszárítottam a hajam. Még gyorsan megsikáltam a fogam, és késznek nyilvánítottam magam. Kinyitottam a fürdőajtót, és kisétáltam.
- Végre, kijöttél.. - nyöszörgött sápadt arccal Deidara.
- Miért, mi van?
- Tudod milyen szar fél óráig bent tartani? - hüledezett és besprintelt a fürdőbe. Szegény gyerek, megértem a helyzetét. Mivel Sasori már az egyszemélyes ágyon aludt, ezért magamban elkönyveltem, hogy megint a Szöszi mellett fogok aludni. Ásítottam egy hatalmasat, majd bebújtam az ágyba. Pár perc múlva leoltódott a villany, és besüppedt mellettem a matrac.
- Remélem nem baj ha mellettem kell aludnod..
- Nem, nem baj. - suttogtam félálmosan.
- Ne aggódj, holnap már velem edzel.
- Ez a két nap teljesen kikészített. Minden végtagom fáj...
- Óóó...te szegény..
- Igen, az vagyok.. Te, amúgy Sasori szerinted utál?
- Mért utálna?
- Nagyon látványosan mutatja... - morogtam, majd hátat fordítottam neki, és lehunytam a szemeim...

Ezt nem hagyhattam ki.... xD