Éppen átfordultam a másik oldalamra, de rosszul tettem, mert legurultam az ágyról.
- Basszus... - biztos voltam benne hogy a másik kettő is meghallotta a huppanást. De a Vöri már nem volt a helyén, Deidara meg mélyen aludt. A szemem az órára tévedt, ami még csak ötöt mutatott. Az az idegbeteg Vöröske, mi a halálért kel fel ilyen korán? Majd én kiderítem. Nagy nehezen felálltam, majd így pizsamában - és mint egy élőhalott - kisétáltam a szobánkból. A hotelben még szinte mindenki aludt, pár ember sétált csak el mellettem. Végigbattyogtam a hosszú folyosón, majd mezítláb kiléptem az udvarra. Össze-vissza kapkodtam a fejem, hátha a közelben van, és igazam volt. Az egyik nagyobb fán csücsült, lábait lelógatva, és nekidőlve a törzsének. Az eget kémlelte...nem tudom mit lát ott olyan érdekeset.
- Mit akarsz? - ez tőle jött. Felkaptam a fejem, és szembetaláltam magam egy rideg szempárral. Lesütöttem a szemem, majd közelebb lépdeltem, felugrottam, és leültem mellé.
- Semmit. Csak gondoltam, megnézem merre császkálsz ilyen korán. - válaszoltam. Láttam az arckifejezésén, hogy már készül hozzám vágni valamit, de végül kontrolálta magát.
- Nézem a napfelkeltét. - végül csak ennyit mondott, ezt is nyugodt hangon, majd fejét ismét az ég felé emelte. Ezt azért fúrcsáltam...egy S-osztályú bűnöző a napfelkeltét nézi! Furcsa... De ha szereti had bámulja. Eldöntöttem megkérdezem, hogy mi a baja velem, de féltem mit fog válaszolni.
- Te Sasori... - kezdtem de hamar befogtam a szám, mert rámkapta a tekintetét. De csak egy bólintással jelezte hogy figyel.
- Utálsz engem, igaz? - ezt olyan gyorsan hadartam el, hogy még magam sem értettem. Meglepődött a kérdésemet hallva.
- Miből gondolod hogy utállak? Csak nem kedvellek annyira... - kidülledt szemekkel meredtem semmitmondó arckifejezésére.
- És mit kell tennem hogy megkedvelj?
- Igazából, még magam sem tudom. - ezt olyan halkan mondta hogy alig lehetett hallani. Végül ismét az ég felé fordította a fejét. A felkelő napsugarak rávilágítottak az arcára, és becsukta a szemét. Különös egy ember...ha persze lehet embernek nevezni... Mikor megunta, felállt.
- Menjünk vissza. - és már ott sem volt. Szemforgatva siettem utána, és már csak a szobánkban értem utol.
- Hát ti meg hol voltatok? - Deidara meglepődött arckifejezése miatt röhöghetnékem támadt, de visszafogtam magam.
- Csak megnéztem, hogy Sasori merre jár. - vontam vállat és besétáltam a fürdőbe. Elvégeztem a szükséges teendőimet - fogmosás, fésülködés - és valami tiszta ruha után kutattam a táskában. Találtam is egy fekete rövidnadrágot, egy fehér spagettipántos trikót, és egy kék félvállas haspólót. Úgy látszik Konan gondolatolvasó, mivel imádom a kéket. Bár az ő haja is kék, úgyhogy nem kell csodálkoznom. Gyorsan felöltöztem, majd a combom felét befásliztam, és felcsatoltam az övemre a fegyvertartókat - mind a kettőt a hátsó felemre - majd a kunai tartót rácsatoltam a fáslizott részre.
- Már azt hittem, sosem jössz ki. - vigyorgott Deidara, miután voltam szíves kifáradni a fürdőből.
- Ja, nem tudom miért kell ennyit tökölni egy nyamvadt fürdőben! - grimaszolt Sasori.
- Te csak ne szólaljál meg...
- Itt vannak a tegnap használt fegyvereid. - mutatott az ágyra Deidara. Csak úgy úszott a fegyverekben. Még a kinyitott démonszél shuriken is ott virított.
- Te Deidara, tudtad, hogy azt a boltosnéni osztogatta? - mutattam a fémtárgyra vigyorogva.
- Ááá...elegem van belőled! - üvöltött fel dühösen Sasori, kisietett a szobából, becsapta az ajtót.
- Valahogy én is így érzek! - kiáltottam utána, vigyorom ráragadt Deidarára is, és nevetni kezdtünk. Még mindig vihogva töltöttem meg a fegyvertartókat shurikennel, és dobókésekkel, a kunai tokba meg természetesen az oda illő fegyvert helyeztem el. A megmaradt kunait és shurikent -beleértve a démonszél shurikent is - az oldaltáskámba dobáltam, majd azt is felvettem. Gyorsan felkapkodtam a kék lábbeliket, majd ránéztem Deire aki látványosan méregetett, és egy nagyot füttyentett.
- Kiemeli ez a ruha az alakodat. Mondhatnám hogy szexi vagy ebben a szerkóban, de inkább nem, mert kapnék egy jobb egyenest. - vigyorgott.
- Már kimondtad...de köszönöm. - pirultam el de nem is kicsit, és rámosolyogtam.Végül megköszörültem a torkom és kifelé vettem az irányt. Deidara bezárta a szobaajtót, és követett ki az udvarra. Holtsápadtan meredtem a falnak támaszkodó Sasorira.
- Ne mond azt hogy megint veled kell edzenem! - támadtam le azonnal, de csak megrázta a fejét.
- Mivel nincs más dolgom, ezért elmegyek én is. - halál nyugodt hang bekapcsolva. Annyira irritál már ez a viselkedése! Legszívesebben adnék neki egy tockost, de sajnos még mindig erősebb. De nem sokáig, erre mérget vehetsz Sasori! Egy szó nélkül indultunk el a már számomra megszokott helyre.
- Mivel Sasori elmesélte, hogy jól bánsz a fegyverekkel, ezért már nem gyakoroljuk. Helyette chakra tréning következik. - Deidara is tanár módba kapcsolt. Chakra tréning? Nem hangzik egyszerűnek...
- Aha...
- Fogalmad sincs róla mi az, igaz? - azt az unott arckifejezést legszívesebben letöröltem volna, de csak megráztam a fejem.
- Hajaj...mindegy, először a fára mászással kezdünk. Ez a tréning magába foglalja a chakra gyűjtését a lábba... - innentől már nem figyeltem, mert éreztem hogy valaki látványosan méreget. Óvatosan balra fordítottam a fejem,és lám...Sasorinak majd' kiesik a szeme. Majdnem összetalálkozott a tekintetünk, de gyorsan visszafordultam Deihez, aki még mindig csak mondta...
- Szóval ennyi lenne. - fejezte be két perc után a monológját. Én csak hevesen bólogattam. Formált egy kézjelet, majd rálépett a fa törzsére, és mintha természetes lenne, elkezdett rajta fel felé sétálni. És végül megállt egy vastagabb faágon, de fejjel lefelé.
- Te jössz. - és ekkor elkezdett zuhanni, de megfordult a levegőben és talpra érkezett. Könnyü azt mondani, hogy én jövök!
- Ja és egy kunaival jelöld hogy hol tartasz. - ült le Sasori mellé. Tetszeni fog a műsor mi? Előkaptam egy fegyvert, majd azzal a kezemben megformáltam a kézjelet amit mutatott, és ráhelyeztem a lábam a fára. A sok koncentrálástól megfájdult a fejem, és egy darabig mentem is felfele, de megszűnt az egész, és mielőtt leestem volna, belehasítottam a fába. Már vagy egy fél órája játszottam ezt a játékot, a vágások mindig egy milliméterrel magasabbak lettek, de csak azért sem sikerült. A sok eséstől egy csomó zúzódásom keletkezett, és tetőtöl talpig koszréteg borított. Elhatároztam hogy ez lesz az utolsó próbálkozás. Újra a talpamba koncentráltam a chakrám, majd ráléptem a fatörzsre és elkezdtem sétálni. Sétáltam és sétáltam, nem is vettem észre hogy felértem, ráadásul a legtetejére. Ügyességem jeléül, belehasítottam a fába. A két jómadár észre sem vette, csak kapkodták a fejüket, hogy merre lehetek.
- Srácok! - integettem, mire felkapták a fejüket. Deidara szélesen elvigyorodott, majd felállt és a fához sétált.
- Ez könnyen ment. - jegyezte meg, miután leugrottam mellé. - Most következik a chakra gyűjtés.
- Na és az mi?
- A chakra gyűjtés képes megnövelni a chakra áramlását a testben. Elősegíti hogy több chakrához jussunk amikor jutsukat csinálunk. A chakra gyűjtés segíthet abban hogy gyorsabban juttassunk chakrát a testrészeinkbe. Röviden ennyi. - na erre figyeltem. Még azt röviden elmondta, és megmutatta, melyik kézjelet kell közben használni. Ha jól emlékszem hitsuji vagyis kos a neve.
- Ha már érzed, hogy menten szétrobbansz, hagyd abba a koncentrálást. - annyira csillogott a szeme a "szétrobban" szóra, hogy majdnem kiégett a sajátom. Elképedve követtem minden egyes mozdulatát, ahogy leült Sasori mellé. Előrefordítottam a fejem, majd megformáltam a pecsétet, és lehunytam a szemeim. Összpontosítani kezdtem és éreztem hogy teljesen beleremegek. Szó szerint, rázkódtam az erőlködéstől. Sosem éreztem ilyesfajta erőt. Ezért is furcsállottam annyira. Éreztem minden egyes porcikámban a chakrám, tökre bebizseregtem tőle. Felnyitottam a szemeim, és arra figyeltem fel hogy körülöttem minden kék. Mikor rájöttem hogy az a chakrám, elképedtem. A hajam felemelkedett - valamitől - a számban valami hegyeset - mintha fog lenne - véltem felfedezni, és mintha a körmeim is hosszabbak lettek volna. A skacokhoz fordultam, ők kidülledt szemekkel figyelték a jelenetet. A bőröm kezdett feszülni, jelezve hogy hagyjam abba. Megtettem. A chakra visszaszivárgott - vagy mit csinált - a számból eltűnt az a fura hegyes fog, majd egyensúlyomat elvesztve, térdre estem.
- Ezt hogy csináltad? - hajolt fölém Deidara.
- Szerinted én tudom? - mordultam rá, és állóhelyzetbe tornásztam magam. A szőke visszasétált a társa mellé, és valamit igen magyarázott neki. Bár tudnék szájról olvasni! Nekem egy gondom volt.. a combomról, a karomról és még az összes többi fedetlen testrészről, eltűntek a sebek, és a lila foltok. Különösebben nem érdekelt, talán nincs is jelentősége. Következő tréning, valami levél koncentráció. Deidarának megint csak járt a beszélőkéje, már azon voltam hogy betömöm a pofáját, de hagytam hadd mondja. Ennek a levél izének nem tudom mi a lényege, és még azt sem tudnám visszamondani amit a Szöszi mondott. Na annyit tudok, hogy a homlokomon lévő levélre kellett koncentrálni. Ezután egy tó felé indult díszes társaságunk. Olyan gyorsan ugráltak, alig tudtam lépést tartani velük.
- Amúgy mi csinálunk a víznél? - kérdeztem a mellettem suhanó Deit.
- Majd meglátod. - hülye sejtelmes vigyor. Deidara specialitása. Durván tíz percbe telt mire odaértünk.
- A vízen járást foglyuk gyakorolni. - jelentette ki ünnepélyesen a szőke egyén. Megfagyott bennem a vér.
- Te a vízen akarsz sétálni? Ki vagy te, Isten? - hüledeztem. De senki sem monta hogy átadom neki a posztom. Én vagyok Isten!
- Nem, dehogy. Amúgy könnyű..
- Sétáljon a halál a vízen!
- Te magad vagy a halál. - szólt közbe Sasori.
- Akkor sétáljon a rák a vízen...
- A te csillagjegyed nem rá... - nem hagytam hogy a vörös befejezze, mert közbevágtam.
- Szűz vagyok! - dobbantottam egyet a lábammal, ekkor odahajolt a fülemhez.
- Tudom. De nem sokáig... - súgta. De olyan nagy szenvedéllyel, hogy összerándult a gyomrom, elvörösödtem, és még az egyensúlyom is elvesztettem. Már majdnem lezuhantam, mikor Deidara elkapta a karom.
- Meg va.. - és nem fejezte be, mert magammal rántottam őt is, és beleestünk a vízbe. Deidara fejjel lefele, én meg seggre estem. Lábszárig ér a víz... A szőkének a lába kilógott, de a feje belefúródott az iszapba, és a víz bugyborékolt is körülötte. Én hamar felálltam, és megállapítottam hogy csurom víz vagyok. Felnéztem a fán lévő Sasorira, aki a röhögéstől, már a hasát fogta, ő is elvesztette az egyensúlyát, és beleesett a vízbe. Vagyis belehasalt. Na akkor én kezdtem el röhögni. Látszik, az idióta vonzza a másik idiótát. A vöri fél percig a vízen lebegett, majd elkezdett süllyedni. Már majdnem megfulladtam a nagy röhögés közepette, mikor valaki megragadta a lábam, kihúzta alólam, és én is eltaknyoltam abban a nyamvadt vízben.
- Te se maradj ki a buliból. - mosolyodott el féloldalasan Sasori, mikor kidugtam a fejem. Hatalmasat dobbant a szívem. Vizes hajjal eszméletlen jól néz ki. Nem mintha alapból nem nézne ki jól.... Amúgy meg mi a frászt jelent az hogy nem sokáig? Mármint...már nem sokáig leszek..khm, szűz.. Talán le akar fektetni? A pedofil disznója...
- Kösz. - morogtam, majd kifelé kezdtem sétálni. Egyszer beleragadtam az iszapba, és majdnem előreestem, de megtartottam az egyensúlyom. A parton kicsavartam a hajamból és a ruháimból a vizet, és megállítottam hogy egy kisebb tónyi víz ivódott be a ruhámba. Szegény Deidara feje és haja tiszta iszap volt ezért lemosta. Ki is bontotta a copfját és szerintem kibontott hajjal aranyosabb. Aranyosabb, mi? Ez még nem minden. Levette a köpenyét és a pólóját is. Mikor először láttam, nem volt alkalmam felmérni a felsőtestét így most megtettem. Nem csalódtam, azt meg kell hagyni, hogy jó teste van. Szépen kidolgozott izmok, kockás has, bár egy férfi shinobitól mit várhat el az ember. A mellkasa bal oldalán ott vírít az a tetoválás is. Ezek tanulmányozásával nagyon elidőzhettem, mert az alanyom már elöttem állt, és vigyorogva figyelt.
- Na mi van, tetszik? - húzta fel a szemöldökét, még mindig vigyorogva. A felfogásom olyan lassú volt, hogy nem válaszoltam azonnal, csak bambán néztem a pofáját.
- Álmodban... - nyöszörögtem, de "kissé" késtem a válasszal, amitől még nagyobb vigyort vett fel.
- Látszik rajtad... - kuncogott, én elvörösödve bevágtam a durcát, és lehajtottam a fejem, hogy ne lássam azt a vigyorgó képét. Láttam hogy még közelebb jön, majdnem már el is tapos. Azonnal kapcsoltam, majd önvédelemből lendítettem a lábam, és mellkasba rúgtam. Azt hittem épp hogy csak meglegyintem, erre meg még el is repül néhány métert, pont bele a tó közepébe.
- Deidara, ne haragudj! - ordítottam kétségbeesetten, és a tópartra futottam. Sasori a jelenetet látva elröhögte magát.
- Jó erős vagy. - állapította meg Deidara mikor kiúszott a partra. A vöri már a fának támasztotta a homlokát, úgy röhögött, még az öklét is csapkodta. Most komolyan, mi ebben a rohadt vicces?! Nemhogy segített volna szerencsétlennek! Bár nem szerencsétlen, igen is megérdemelte. Így jár az aki belemászik a magánszférámba!
- Na kezdjük végre ezt a nyomorult edzést?! - keltem ki magamból. Dei ismét 20 liternyi vizet csavart ki a hajából, majd felém fordult.
- Aha, kezdjük... - látszott rajta hogy már nem lelkesedik az ötletért, de végül is muszáj lesz neki megtanítani. Sasori már abbahagyta a röhögést, és szépen nyugodtan, törökülésben csücsült a fa tövében, és látni lehetett rajta hogy mindjárt elalszik, szinte már a nyála csurgott ki a szájából. Olyan bamba szemeket meresztett ránk, mint aki beállt valamijen anyagtól. Szóval ez a vízen járás dolog, egészen buli lehet, de mikor rá akartam lépni a vízre - persze a chakra öszpontosítás sem maradt el - abban a szent minutumban bele is estem.
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam. - morogta magának Deidara aki már a víz közepén várt. Ja, elég hangosan morgott magának.
- Bocsánat hogy nem születtem kiváló ninjának! - ordítottam, majd kimásztam a partra, és újra próbáltam. Már pár lépést sikerült megtennem, de eszembe jutott Sasori bamba képe, nekem röhöghetnékem támadt, ezáltal újra vízbe estem. Dei már nem szólt semmit, csak karba tett kézzel várt. A harmadik próbálkozásnál már feléig eljutottam de akkor meg az előbbi Deidarás incidens jutott szembe, elvörösödtem, majd rosszul léptem, és megint beletaknyoltam. Hamar kiúsztam, és lopva Sasorira néztem, aki csak mosolygott rajtam. De az a mosolyt inkább bíztató volt, nem olyan gúnyos féle. A mosoly láttán erőre kaptam, majd chakrát koncentrálva a talpamba, elindultam egy kis vízi körútra. Úti cél: Deidara. Mintha ez természetes lenne, úgy sétáltam Dei felé, zsebre tett kézzel, majd megálltam elötte.
- Na negyedikre sikerült. - csapta össze a tenyereit Dei, majd a part felé indult, én meg engedelmesen követtem. Már majdnem én is kiléptem a partra, mikor a szőke meglökött, így visszaestem a vízbe. Kidugtam a fejem, majd Deidara vigyorgó képét véltem felfedezni. Megragadtam a nadrágszárát, és behúztam magamhoz. Akkor vettem észre, hogy ez a fele a tónak nagyon mély. Még jó hogy tudok úszni...
- Csakhogy sors rtárs legyél. - vágtam ártatlan fejet, majd már csak annyit láttam, hogy nem láttam semmit. Na ez értelmes volt mondhatom... Ugyan is az idiótája lehúzott a víz aljára. De még időben kitéptem a lábam a kezéből, és felúsztam a tetejére levegőért. Szaporán vettem a levegőt, majd mikor Dei kidugta a fejét, elmosolyodtam és párszor lefröcsköltem, és ő, mint egy kisgyerek, utánnozni kezdett. Komolyan mondom mint az ötévesek a gumimedencében! Na Sasori, most megtanultad, hogy ne engedj két idiótát a víz közelébe.
- Na jól van fiatalok, mára elég volt! Még ma át kell vonszolnunk magunkat egy másik szállásra! - kiáltott oda Sasori. Ünneprontó! De van egy tervem... Engedelmességet színlelve úsztam ki a partra, de mikor odaértem, megragadtam Sasori lábát, és belerántottam a vízbe. Egy nagyobb szívrohamot hoztam rá, csóri majdnem megfulladt, de időben felúszott levegőért. Szemét vagyok tudom...
- Basszus te...no..normális vagy? - köhögött megállás nélkül.
- Bocs főnök, direkt volt. És tudtommal én vagyok a legnormálisabb közölünk. - a gúny tisztán kivehető volt a mondókámból, majd kiszálltam a tóból. Hallottam hogy követi a példámat valaki, hátrasandítottam, és a vörös fortyogó fejével találtam szembe magam.
- Kyra...! - morogta vészjósló hangon, és hát, jobbnak láttam futni. Nem tudtam felfogni ezt fenyegetésnek, inkább jó bulinak. Jól nézhettünk ki, én futottam elöl, a vörös ordibálva a nyomomban.
- Ha egyszer elkaplak, abból nem lesz köszönet! - ordibált teli torokból.
- Fúú de félek, Sasori. Remegnek a lábaim! - fordítottam hátra a fejem vigyorogva. De persze nem számítottam a gyorsaságára, így könnyen rám vetette magát. Pár métert gurulhattunk, de végül is én kerültem fölülre, így megfogtam a csuklóit, és leszorítottam a földre.
- Végül is, én kaptalak el. - húzogattam a szemöldököm mosolyogva, lihegve a futástól, de a vöri arckifejezését látva, lehervadt az arcomról. Mintha elpirult volna! Vagy csak szimplán hülye vagyok, vagy tényleg ott volt az arcán.
- Leszállnál rólam? - emelte fel a fejét, és kérdőn nézett rám. De a szeme máshová cikázott. Pontosabban a melleimre! Félve odakaptam a fejem, és elvörösödtem, mert ugyan is tisztán kivehető volt! Mocskos perverz vagy, Sasori. De még mindig a "már nem sokáig" kijelentése viszi a prímet.
- Ne nézd ilyen látványosan őket, ember! - kiáltottam rá, elengedtem az egyik csuklóját, pofon csaptam, majd legördültem róla. Meglepetten tapogatta az arcát majd felállt. De ha fából van, akkor miért nem fáj a kezem? Hm, még jó hogy masszív vagyok. Jól van, azért annyira nem.
- Mivan, szerintem szépek! - villantott egy perverz vigyort. Az arcom olyan vörös lett mint a haja, majd puffogva, és fejfüstölögve visszaindultam a szállásunkra. Oké, én az érzelemmentes oldalát még elviselem, DE a perverz oldalát semmiképp sem. Most komolyan megdicsérte őket? Útközben belebotlottam Deidarába, vagyis mikor már a hotel előtt állt.
- Merre voltál? És hol hagytad Sasorit?
- Otthagytam a perverz gondolataival. - válaszoltam szemforgatva, majd beléptem az épületbe. Végigsétáltam a folyosón, kikaptam Deidara kezéből a szobakulcsot, kinyitottam az ajtót, és besétáltam a szobába.
- Júj mit csinált? Letapizott? Vagy esetleg flörtölni próbált veled? - röhögött.
- Dehogy is te isten barma! Még csak az kéne! - mérgelődtem, majd betrappoltam a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót. Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat, majd beültem a kádba, és megeresztettem a forró vizet. A hideg víz miatt teljesen átfagytam, így jól esett a forró. Fél órát bent csücsültem, majd kiszálltam, és magamra csavartam a törölközőm. Hogy gyorsabban száradjanak a ruháim, hajszárítóval fújattam még fél órán keresztül, így megszáradt minden. Szerencsére a táskám bent volt, fel tudtam venni tiszta fehérneműt, majd felvettem a ruháim. Megszárítottam a hajam, és mivel drága vöröském állítása szerint, ma elhagyjuk ezt a hotelt, összepakoltam a koszos ruháim, a fogkefét - amit itt találtam, de szerencsére vadi új - fogkrémet, és egyéb tisztálkodási eszközöket.
- Mit csináltál egy óráig a fürdőben? Tisztára átfagytam! -nyöszörgött Deidara, mikor kinyitottam az ajtót, és elhúzott mellettem. Ügyet sem vetve az ágyon ülő Sasorira, útra készen leültem a fotelba.
- Mikor indulunk? - törtem meg a csendet, mire Sasori rám kapta a tekintetét.
- Amint Deidara befejezi a mosakodást. Utána én is bemegyek öt percre. - jele sem volt az elöbbi incidensnek. De könnyen felejt..vagy el akarja felejteni. Az utóbbi jobban tetszik.
- Pazar...
- Jól teljesítettél a mai nap folyamán. Meg vagyok veled elégedve. - mosolyodott el.
- Kö...köszönöm. - dadogtam, majd más felé néztem, hogy ne kelljen látnom az arcát. Negyed óra múlva Deidara teljes harci díszben - köpeny, a tagok ruházatával megegyező gatya és cipő - kilépett a fürdőből. Haja rendezetten összecopfozva, és ott virított a kőrejteki fejpántja is.
- Tőlem mehetünk. - csilingelt a hangja, majd fütyörészve kisétált a szobából. Sasori besietett a fürdőbe. Megvártam míg végez, és ahogy mondta, öt perc múlva száraz ruhában lépett ki. Felvettük a cipőnket és kisétáltunk. Én cipeltem a két táskám is. Kint egy bazi nagy agyagmadár várt.
- Ugorjatok fel! - intett Deidara, én meg eleget tettem a kérésének. Ahogy Sasori is.
- Merre tartunk? - kérdeztem miután felszálltunk. Nagyon élveztem mikor belekapott a hajamba a szél, és arcomat megcsapta a friss éjszakai levegő. A rohadt hideg, éjszakai levegő.
- Pár kilométerre van egy kis ház, oda. Ritkán használjuk, de nem árt ha van. - mondta Sasori, majd elnyúlt a madáron, és a feje alá helyezte kezeit. Odamásztam Deidara mellé, mire felém fordította a fejét, és elmosolyodott.
- Milyen érzés repülni?
- Meg tudnám szokni, csak nagyon...hideg..van. - reszkettem, mire átkarolt, és odahúzott magához. Nem akartam ellenkezni, sőt nagyon jól esett. Átfontam a derekát, és közelebb préseltem magamhoz. Szememmel megkerestem Sasorit, aki látványosan figyelte Deidarát, és mintha féltékenységet láttam volna a szemében. Biztos megint képzelődtem! Miért is lenne Deidarára féltékeny?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése