Edzések... - Ha így folytatódik, én feldobom a talpam!

- Kyra..Kyra..-ismételgették a nevem, közben az arcomat bökdösték. Én csak nyöszörögtem, és mégjobban szorítottam a párnám. De várj..a párna mióta lélegzik?! Kipattantak a szemeim, és az első dolog amit megláttam, Deidara hülye robotszeme. Kicsit eltávolodtam, majd feltárult elöttem, egy meglepődött Deidara arc.
- Hát te meg hogy a francba kerültél ide?-kérdeztem félálomban, nagyokat pislogva.
- Sasori felébreszett, és azt monta, ha nem cserélünk helyet kinyír. Mivel azt állította hogy te álandóan rugdaltad, és forgolódtál az ágyban hm.-tökre úgy beszélt mint az osztályfőnököm. Úgy értem, ilyen monoton hangnemben. Egy hümmögéssel tisztáztam az ügyet, majd kikászálódtam az ágyból. Tettem pár lépést előre, de megint megbotlottam a szőnyegben, és ismét pofára estem. A változatosság kedvéért, Sasori lába elé. Deidarából kitört a röhögés, én meg Sasori kifejezéstelen arcát fürkésztem. Végül Sasori, csak sóhajtott egy hatalmasat.

- Hányszor esel még pofára?-ez olyan leplezetlen gúnnyal monta, hogy kedvem támadt felpofozni. Kikerült, és ment a dolgára. Hát mostanság hol vannak az úriemeberek, akik felsegítik szegény bajba jutottakat? Lemondóan felsóhajtottam, és feltápászkodtam.
- Ezt az ügyetlenséget is kiverjük belőled.-remélem ezt Deidara nem szószerint értette. Erőtlenül rámosolyogtam, de inkább olyan vicsor féle volt, majd kotorászni kezdtem a táskámban a ruháim után. Mikor összeszedtem mindent, a fürdőajtó elé álltam és kopogtam.
- Nem sietnél?-dörömböltem az ajtón.
- Eszem ágában sincs.-közölte Sasori.
- Ha te báb vagy, mi a frászért vagy ilyen sokáig fűrdőben? Most polírozod magad, vagy valami fa védő sprét fújszd magadra?-montam gúnyósan, pimaszul vigyorogva. Ekkor kinyílt az ajtó, és már csak egy szorítást éreztem a nyakamon, majd felkenődtem a falra.
- Ne merj velem gúnyólódni, vagy tényleg megöllek és nem érdekel Pein! Mindig totál nyugodt vagyok, de most kiverted nálam a biztosítékot.-üvöltötte villogó szemmel az arcomba. Ijedten álltam a tekintetét, de nem tudtam megszólalni mivel olyan erősen szorította a torkom. A fejem már a lilás színt kezdte felvenni, de az istenért sem akart elengedni, sőt szorított is rajta.

- Danna, megfullad!-üvöltött Deidara, és leszedte Sasori kezét a nyakamról. Összeestem, és majdnem beütöttem a fejem, de Dei elkapott, és talpraállított. Sasori az idegességtől eltorzult arccal kiviharzott a szobából, és szép ívesen bebaszta az ajtót. Csak bámultam utánna.
- Jól vagy?-nézett a szemembe aggodalamas arccal. Nem tudtam megszólalni a sokktól, inkább megráztam a fejem. Egy hatalmasat szippantottam az éltető levegőböl, és lassan, akadozottan kifújtam.
- Most már igen.-mosolyogtam rá halványan, felvettem a ruháim a földről, és besiettem a fürdőbe. Egy gyors fogmosás után felöltöztem, majd kilibbentem a fűrdőből. Egy nem várt meglepetés fogadott. Képzeljetek el egy Deidarát, aki egy szál boxerben a ruhája után -nem is vettem észre, hogy van táskája- kotorászik. Felemelő élmény mi? Mikor meglátott, ő is lefagyott. Már vagy két perce bámultunk egymás szemébe, pókerarrcal, én azon agyaltam hogy hogyan törjem meg ezt az igen csak kínos csendet.
- Izéé...mikor kezdjük az edzést?-jutott ezsembe egy értelmes dolog. Még bámult pár másodpercig, végül megrázta a fejét.
- Sasori kint vár a hotel mögötti réten. Nekem dolgom van. hm.-zavarában a torkát köszörülte, majd megfogta a ruhakupacát és beosont a fürdőbe. Ne má hogy Sasorival kell edzenem! Ki fog nyírni!

- Ja és ne húzd fel ha lehet!-kiáltott ki Dei. Eleresztettem egy fájdalmas sóhajt, majd felvettem az oldaltáskám, és kisétáltam a szobából. Nagy nehézségek után megtaláltam a kijáratot, majd a rétre siettem. Egyből megtaláltam...Na ügyes vagyok? Sasori egy fának dőlve várt karba tett kézzel. Még kicsit tartottam tőle a reggeli incidens miatt, de elhessegettem a gondolatot.
- Már azt hittem, hogy vissza kell mennem érted.-közölte egy sóhaj kíséretében, majd ellökte magát a fától és velem szembe megállt. Persze, tisztes távolságban.
- Elnézést.-végül is csak ennyit nyögtem ki. Vállantvont, majd elővett egy kunait, odasétált a velem szemben lévő fához, és egy szabályos kört vésett annak kérgébe.
- Találd el a közepét. A kunai-és shuriken használattal kezdünk.-az unott hangja miatt türtősztetnem kellett magam. Kicsit eltávolodtam, majd a táskámból elővettem egy kunait. A kör közepére koncentráltam, majd elhajítottam a fegyvert. Már majdnem belement a közepébe, de mielött elérte volna, leesett.
- Adj bele több erőt.-egy bólintással válaszoltam. Elővettem hármat, és legyezőszerűen kinyitottam, majd elhajítottam. Beleállt mindegyik de nem a közepébe. Vártam mikor javít ki, de csak bólintott. Próbáltam mégegyszer és mégegyszer, de sosem tudtam eltalálni a közepét. Már készültem egy újat eldobni, mikor megéreztem valakinek a jelenlétét a hátam mögött. Sasori megfogta azt a kezem amelyikben a kunai volt, pontosabban a csúkómat, a másik kezével meg a vállamat. Nem mertem megmozdulni, annyira megijedtem.
- Koncentrálj a kör közepére, emeld a fegyvert szemmagasságba, és zárj ki mindent. Nézd...-ezt mind a fülembe súgta bele. Beleborzongtam, lehellete annyira cirógatta a nyakam, hogy majdnem elmosolyodtam. Meglendítette a kezem, ezáltal eldobtam a fegyvert. Pont a közepébe!

Miután ez megvolt, elengedte a kezem, majd visszasétált, és leült a helyére. Bólintottam, és újra elővettem három kunait, és a tekintetem a fára szegeztem. Kizártam a külvilágot, tettem ahogy monta, majd egy sóhajtás kíséretében elhajítottam mind a hármat. És pont a közepébe! Egyszerre három! Na ki a király?!
- Nagyon jó.-helyeselt Sasori. Annyira belelkesedtem hogy elővettem három shurikent - mivel kunaiom nem maradt - és elhajítottam. Majd következett még három, és még három. Nagyon belejöttem, a kör közebébe meg Sasori fejét képzeltem. Tudom gonosz dolog, de a bennem lévő ördög ezt utasította. A fába igazi sormintát gyártottam. A kunaiok közé,egy-egy shuriken. Ez, művészet!
- Jólvan ennyi elég volt. Most pedig egy kis testedzés következik.-sétált mellém Sasori, és végignézett rajtam.-Szügség is van rá.Egy gramm izmod sincs.
- Jobb lenne egy izomagyat tanítani?
- Téged kivéve,bárki jobb lenne.-jelentette ki majd felugrott egy fára. Hogy mivan? Ennyire utálna? Ez most tényleg rosszul esett. De tényleg...
- Na mi lesz, jössz?-kiabált le. Hogy én ugorjak fel egy fára. Hülye ez? Végül is olyan személy vagyok mint ők, nem? Összeszedtem minden bátorságom és felugrottam. Sikeresen.
- Nahát ilyet is tudok?-ámultam el. Mikor feleszméltem, Sasori már a fákon ugrált. Morogtam egy sort, majd utánnairamodtam. Nekem is olyan könnyen ment a fáról-fára ugrálás mint neki. Szinte már természetesnek vettem.
- Hova megyünk?
- Van a közelben egy szántóföld,oda.-Mit akar csinálni egy szántóföldön? Dúrván öt perc múlva ott is voltunk, már le is ugrottunk a fáról. Szép nagy a szántófölt, ha jól látom, búza nő rajta.
- Fusd ezt körbe ötször. Addig nem álhatsz le míg meg nem csináltad! Ha rajtakaplak hogy lazsálsz plusz két kör! Hajrá!
- Ó hogy ütne el egy rotációskapa.-morogtam bele a képébe.
- Sajnálom, nem látok a közelben egy rotációskapát sem. Mondom, hajrá!-mint egy igazi edző. Hogy mi van? Ezt a bazi nagy földet ötször? Ki ez te? Végül is nem szóltam, csak levágtam a táskám mellé - mivel már őnagysága helyet is foglalt az egyik fa árnyékában - és futni kezdtem.

Az első kört, 10 perc alatt futottam le. Igen ilyen hosszú ez a nyomorult föld...Gyerekek nekem olyan szép vádlim lesz, hogy csak úgy dőlnek utánnam a fiúk! A második kör felénél megbotlottam egy kőben és pofára estem - megint - de gyorsan felugrottam és futottam tovább. Lihegtem mint a kutyák, a lábaim kimonhatatlanul fájtak, de csak nem álltam le. Már vagy fél óra is eltelt, és még csak a negyedik kör felénél jártam.
- Már csak egy..és..fhél..khör..-lihegtem, még a tüdőm is fájt. Megárztam a fejem, majd gyorsabbra vettem a tempót. Kezeimet hátralendítettem és úgy futottam tovább, hatalmas porfelhőt hagyva magam után. Meglepődtem a saját gyorsaságomon, öt perc alatt lefutottam az ötödik kört is. Leálltam és össze is estem. Olyan gyorsan dobogott a szívem mint még soha, azt hittem helyben kiugrik, olyan gyorsan vettem a levegőt, hogy azt hittem kiköpöm a tüdőm, nem tudtam megmozdítani a lábaim annyira fájtak, és a pofára esések miatt felhorzsoltam az egész testem, pluszba nagyobb vágások is éktelenkedtek rajtam.
- Rendben, most jöhet ötven darab fekvőtámasz és végeztünk! Tudod nincs lazsálás, mert ha rajtakaplak plusz ötven fekvőtámasz!-kiáltott oda Sasori. Ki ez? Rabszolgahajcsár?Nyöszörögtem egy sort, majd hasra fordultam, megtámasztottam a lábaim és elkezdtem. Már vagy húszat lenyomtam, mikor lerogytam a földre.
- Gyerünk!
- RABSZOLGAHAJCSÁR!-üvöltöttem teli torokból, szikrákat szóró szemmel, majd újra megtámasztottam a lábam, és gyorsan lenyomtam még harmincat, mindössze hat perc alatt. Mikor az ötvenediket megcsináltam, ismét a földre rogytam.
- Nem mondom hogy jó a teljesítményed, de majd még csiszolunk rajta.-szólt "elismerően" Sasori és odasétált mellém, a táskámat lóbálva a kezében. Én csak válaszul nyöszörögtem.

Felröhögött az állapotomat látva. Mi ebben a vicces?
- Mit kell ezen röhögni te igenidióta? Inkább segíts...-Még vihogott egy párat, majd a hátamra fordított, alányúlt a hátamnak és a combjaimnak, majd felemelt.
- Azt montam hogy segíts,nem az hogy cipe...
- Csönd legyen!-szólt rám eréjesen, majd felugrott velem a fára, és visszafelé vette az irányt. Én még mindig a lihegéssel küszködtem, nagyon sok volt ez mára.Végül csodák csodájára, odaértünk. Végre...
- Danna,mi a fárszkarikát csináltál vele?-hüledezett a szobában lévő Deidara.
- Megdolgoztattam.-szólt vissza mogorván, lefektetett az ágyra, és ki is húzott a szobából.
- Mit kellett csinálnod?
- Először fegyvereket kellett dobálnom egy nyomorult fába...utánna ötször körbe kellett futnom egy bazi nagy szántóföldet...aztán utánna le kellett nyomnom ötven fekvőtámaszt...-nyöszörögtem, és megmozdulni sem tudtam.
- Ne félj, ilyen extrémeket én még nem fogok csináltatni..MÉG.-emelte ki a "még" szót. Pazar. Nagy nehezen felkeltem az ágyból, majd összeszedtem a pizsamám és egy tiszta alsóneműt, betámolyogtam a fürdőbe, majd kulcsra zártam az ajtót.

- Amúgy visszahoztam a fegyvereid.-kiáltott be Deidara.
- Kösz..-válaszoltam. Lassan levettem a ruháimat, majd megeresztettem a jó forró vizet, és belemásztam. Olyan jó érzés volt ellazulni, főleg ilyen fárasztó nap után.Furcsa belegondolni, hogy ők minden nap ezt csinálják.Ez még csak ízelítő, nemsokára jönnek a keményebbnél keményebb edzések.Ha rajtuk múlik, kiváló ninja lesz belőlem. Szerintem Sasori élvezte, ahogy én szenvedtem miatta. Hogy mekkora egy gyökér! Lesikáltam magam tetőtöl talpig, majd kiszálltam a kádból és megtörülköztem. Gyorsan felöltöztem és immáron frissen és üdén sétáltam ki a fürdőböl, majd egyszer csak megkorudlt a gyomrom.
- Tessék.-nyújtott felém egy tányért Deidara, amiben ramen volt. Egyszer már az én világomban ettem, és nagyon de nagyon ízlett.
- Arigatou.-lekesedtem fel, majd rávigyorogtam, elvettem tőle, és enni kezdtem. Állva mint a lovak. Egy perc múlva már nem volt semmi a tányérban.
- Fú de gyorsan elpusztítottad.
- Éhes voltam.-vontam vállat. Gyorsan visszarohantam még fogta mosni, de pár perc múlva már az ágyon ültem.
- Feküdj le, mert holnap is Sasorival leszel. Pein megint adott egy feladatot.-monta.
- Ha ez így folytatódik,én feldobom a talpam!-kiáltottam fel és hanyattvágódtam az ágyon. Deidara csak nevetett rajtam, Sasori meg éppen akkor torpant be.
- Mi a nevetés tárgya?
- Mit érdekel az téged?-kérdeztem mogorván, Dei már a földön fetrengett. Sasori küldött felém egy gyilkos pillantást, majd bement a fürdőbe. Én bemásztam a takaró alá, és se szó se beszéd, behunytam a szemem, és az álmok világába merültem. Erőt kell gyűjtenem holnapra...

Különös este - Akkor most Sasori báb, vagy nem?

-Várjatok ti nyomorultak!-üvöltöttem két lihegés között,mivel már csak egy kis pontot láttam belőlük.Mi a rákért kell ennyire sietni?
-Húzzál bele!-üvöltött hátra Sasori.Ekkor megtorpantam és eszembe jutott valami.Ha nem figyelnek rám,könnyen megszökhetek.Magasról szarnak rám!És én még rájuk lettem bízva...
Felmértem a helyzetem..fák,bokrok,fű és minden féle természeti jelenség.Mint az ovisok kiszámoltam hogy jobbra vagy balra menjek,és hát a jobbra böktem.Jelképesen fölkötöttem a gatyamadzagot,és futólépésben megindultam.Fogalmam sem volt merre kóvészolok,és meglepődve vettem tudomásul,hogy itt minden olyan színes.Még én is!Ch..ez csak egy rossz álom.

Totál besötétedett,és én már vagy tízszer fordultam jobbra egy elágazásra,és balra egy elágazásra.Álandóan fura hangokat hallottam mindenfelől.Látszik mennyire paranoiás vagyok.Éppen magammal vitatkoztam,mikor farkasordítást hallottam.FARKASOK?Utálom a farkasokat..Beparáztam mint állat,mivel mintha mellőlem jött volna.És igazam volt!A bokor megreccsent és előbújt belőle,két nyálcsorgató,fenyegetően vicsorgó,villogó szemű állat.Megtorpantam és feszülten figyeltem őket,de azok már körülöttem köröztek,és megállás nélkül morogtak.

Én hülye,hátrálni akartam,és mikor a jobb lábam megmozdítottam nekem ugrott az egyik.El akartam futni,de ekkor elkapta a bal lábam,és megszorította.Azonnal kibuggyant a vérem,fájdalmamban felüvöltöttem.
-Engedj el te vadállat!-üvöltöttem sírva,és próbáltam kiszabadítani a lábam,de ráharapott,és hallottam hogy valami reccsen.Erőtlenül összeestem,és már készültem feladni,mikor robbanást hallottam.A farkas megijedt,elengette a lábam,és a társával elfutott.Kábultan figyeltem a jelenetet,és a fájdalomról is megfeledkeztem.Kicsit megmozdítottam totál sérült lábam,és felüvöltöttem újra.
-Kyra,jól vagy?-ez a kétségbeesett ordítás, Deidarától jött.Két alakot pillantottam meg felém futni.Nem tudtam válaszolni,csak elesetten feküdtem a földön,az oldalamra fordulva.

-Pein kinyír,ha valami bajod esik!-monta már a mellettem álló Deidara.
-A lá-lábam...-nyögtem ki a szavakat,a Szöszi meg kikerekedett szemekkel guggolt le a szétmarcangolt balhoz.Megtapogatta,én meg újból felüvöltöttem.
-Danna,ez baromi súlyosnak néz ki.Nézd meg,te jobban értesz az ilyenekhez.-nézett fel a mellette álló Vöröskére,aki érzelemmentes arccal méregetett.
-Nem lesz semmi baja.-jelentette ki,én meg egyből felkaptam a vizet.
-Mi az hogy nem lesz semmi bajom te idióta?Kis hiján leharapta a lábam!-üvöltöttem kikelve magamból.
-Várj,igaza van!Nézd csak!-kiáltott fel Dei és a lábamra mutatott.Egyből odakaptam a fejem,és leesett az állam.A lábam valami zöld fény vette körül,ráadásul surrogott!

-Gyógyítás?-hökkentem meg.
-Nahát,mégis tudsz valamit!-játszotta el a meglepődöttet Sasori.
-Te csak fogd be,Pinokkio...-montam és tovább bámultam a lábam.Már megtudtam mozdítani,és a seb is eltünt.Márcsak a vér maradt ott.
-Bámulatos.-lelkesedtem fel,és lassan felálltam a földről.Mikor rááltam a bal lábamra,összegörnyedtem.
-Csak a felszíni sérülés tűnt el,a csonttörés maradt.-világosított fel halál nyugodt arccal Sasori.
-Akkor viszlek.-címeztem nekem Deidara az ötletét,majd mellémsétált.
-Na azt már nem!-kiáltottam fel,de ekkor már megfogta a hátam,alányúlt a combjaimnak,és felemelt.Végül elfogadtam a sorsom,és hogy még véletlenül se zuhanjak le,átfontam a nyakát.Totál meglepődött képet vágott.
-Mi van?Ha már cipelni akarsz,had kapaszkodjak!-morogtam a képébe...teljesen közel..

-Ja semmi...kapaszkodj csak..-motyogta kicsit zavartan,majd inkább az útra figyelt.Kínos csönd telepedett ránk,mivel senki sem tudott témát.Sasorit hagytam,az úgyse dumálós típus,Deidara meg...Deidara.De végül meguntam.
-Figyu Dei...nem gondoltam komolyan ezt a selyemfiús dolgot..-nyögtem ki nagy nehezen a szavakat.
-Semmi baj.Már részben úgyis elfelejtettem,le voltam foglalva a kereséseddel.Amúgy meg,mi a frászért szöktél meg?
-Szerinted?Elraboltatok hogy kihasznájatok...meg amúgy is nem figyeltetek rám.-montam ártatlanul,Deidara felnevetett.
-Mostantól felügyelet alatt leszel.
-Hurrá...-morogtam,majd ráhajtottam a fejem a vállára,és lehunytam a szemem.

Vagy tíz percet aludhattam mikor megálltunk.Nem nyitottam ki a szemem,hagytam hadd vigyenek.Hallottam hogy mögöttünk csukódik az ajtó,és átjár a meleg.
-Erre tessék.-monta egy kissé megszeppent hang,majd újra megidultunk.
-Köszönjük.-monta valakinek a Vöröske,és megint ajtócsukódás.
-Kyra...-rázott kicsit meg Deidara,majd kinyitottam a szemem.Amit először megpillanottam,két ágy volt.Egy francia és egy,egyszemélyes.
-Hol vagyunk?
-Egy hotelban.
-Hotel?Ti csak úgy szabadon jártok hotelekbe?
-Már megszoktak minket.-világosított fel Sasori,és leült a franciaágyra.Deidara fogta magát,és óvatosan lefektetett,az ágy másik felébe.Lassan kapcsoltam,de rájöttem hogy itt kell aludnom...Sasori mellett.Bár nem alszik,fa.
-Nem aludhatnék az egyszemélyesen?
-Ott én alszom.
-Miért nem alszol a vöri mellett?
-Buzinak nézel?-háborodott fel Deidara,kikerekedett szemekkel.
-Jó,jó bocsi.-sóhajtottam és felültem.A lábam még mindig fájt.Sasori szó nélkül,elkezdte tapogatni.

-Helyére kell rakni.Ne mozogj,és lehetőleg ne ordíts fel.Még azt hiszik hogy megkínzunk.-monta,majd felállt,és mellémsétált.Bólintottam,majd megragadtam a szintén mellettem álló Dei csuklóját,és behunytam a szemem.Éreztem hogy Sasori mind két keze rajta van a lábmon,utánna meg már csak a saját és Deidara ordítását hallottam.
-Montam hogy ne ordíts fel.De helyreraktam a csontot.-monta Sasori,és belibbent a fürdőbe.Deidara a földön nyüszített.
-Mi a baj?
-Erős...a kezed..acél..fáj..csuklóm..eltörted..-hebegett össze-vissza a kezét szorongatva.Megforgattam a szemem,majd lekászálódtam az ágyról,és letérdeltem mellé,majd ráültem a sarkamra.
-Add ide a mancsod.-montam.Láttam,hogy esze ágában sincs,ezért megragadtam,erre egy fájdalmas üvöltést kaptam válaszul.Megtapogattam,és valahogy éreztem a sérült részt.Hihetetlen.
-E-E-Ez...eltört..én..-csuklott el a hangom.Gondoltam megpróbálkozom a gyógyítással,hamár a lábam ilyen szépen begyógyult.Mikor a csuklójára tettem a kezem,a kezem körül megjelent a zöld fény,és ismét surrogó hangot adott ki.
-Hogy csinálod?-nézett nagyot a Szöszi.
-Nem tudom.Csak próbálkoztam és összejött.-nevettem kínomban.
-Jó orvos ninja lehetnél.Ha már ezt tanulás nélkül tudod.Amúgy ha jól tudom, a gyógyításhoz hatalmas chakra kontrol kell,és neked úgy látszik megvan.-világosított fel,a fürdőből kilépő Sasori.Odakaptam a fejem,mert egy kisebb szívrohamot okozott nekem.
-Te Kyra,már nem fáj,és tudom mozgatni.-szólt Deidara,akinek még mindig gyógyítottam a kezét.
-Tessék kötszer.Még nem gyógyult be rendesen.-vágott hozzám egy fáslit Sasori.Szó szerint.Letekertem egy kicsit,és bekötöttem Dei csukóját.Mikor ez kész volt,a szőkének a gyomra,hatalmasat mordult.
-Kell valami kaja.-nyöszörgött,majd feltápászkodott,és kilibbent a szobából.

Beparáztam mint állat,mivel egyedül Sasori volt bent a szobába,és hát parázok tőle mint állat.Nagy szemekkel meredtem az ajtóra,és sikerült felfognom hogy tényleg itthagyott.
-Mivan?-bár csak egy egyszerű kérdés volt,de annyira megijedtem,hogy felugrottam.Mikor felfogtam hogy a Vöri szólt hozzám,elvörösödtem szégyenemben.
-Semmi...semmi..-motyogtam,majd leültem az ágyra,és bámultam magam elé.Hirtelen megéreztem hogy besüpped az ágy,gondoltam a Vöri fáradt,és ledől aludni.De várjunk csak...akkor most Sasori báb,vagy nem?!Nem sok időm volt gondolkodni mivel megláttam egy mellettem pihennő kezet,majd a másik oldalamon is egyet,és egy kis meleget a nyakamnál.Mikor rájöttem,hogy Sasori térdel mögöttem,megdermedtem.
-Félsz tőlem?-suttogta a fülembe.Pulzusom felugrott kétszázra de nem a jó érzéstől,hanem a félelemtől.
-Igen.-válaszoltam tömören.
-Jól teszed.-monta,majd elemelte melölem az egyik kezét,végigsimított a nyakamon egészen a válam végéig,majd fordult egyet,és lefeküdt a saját felére.Sasori...hozzámért..hozzámért...Üveges szemekkel meredtem magam elé,mert nekem ez túl sok volt.Először elrabolnak,utánna megharap egy farkas,de közben furcsa mód tudok gyógyítani!Elhurcolnak egy hotelba,ahol annyira megszorítom Dei kezét hogy eltörik.Most meg Sasori mintha fenyegetőzött volna,de rátesz egy lapáttal azzal hogy tapizni kezdett!Nekem ez túl sok..Segítsen valaki!!!

-Valami baj van?-ismét egy váratlan kérdés,ami olyan hirtelen jött,hogy ismét megijedtem,de mikor fel akartam ugrani,megbotlottam a szőnyegben,ezátal orra estem,egyenesen Deidara lába elé.Elre felröhögött,én meg majdnem elsírtam magam.Túl sok ez nekem!Nem tudtam visszafolytani azokat a szemét könnyeket,így lefojt pár az arcomon,és hüppögni kezdtem.
-Héé,nincs semmi baj!-nevetett majd,felhúzott a földröl és talpra állított.Szippantottam egyet a levegőből,amit akadozottan fújtam ki,majd letöröltem a könnyeim.
-Kö-Köszönöm...-motyogtam.Nem mertem a szemébe nézni,annyira elszégyeltem magam,hogy egy Akatsukis előtt sírok.Biztos csak megint kiröhögne mint az elöbb.Elöntöttek az érzelmek,és megint bőgni kezdtem,még a vállam is rázkódott.Üssön le valaki...
-Ezért nem kell sírni.-kuncogott még mindig,majd nevetve megölelt....engem..engem.Leszartam ki ölel meg,kellett valakinek a közelsége,és Deidara tálcán kínálta fel magát.Azonnal visszaöleltem,és akkor vettem észre hogy csak a mellkasáig érek..Pazar.
-Ez nekem túl sok!Nagyon sok...itt fogok idegösszeroppanást kapni...-dünnyögtem a mellkasába.
-Megértem hogy sok,de majd elfelejted.El kell felejtened!Az az élet már a múlt,a jelenre kell koncentrálni.Meglásd,olyan fantasztikus ninját faragunk belőled,hogy seperc alatt elfelejted!Erre mérget vehetsz!-lelkesített,a hátamat simogatva,majd egyszer csak felkapott,és lefektette az én felemre.Még be is takart.
-Arigatou..Deidara.Nagyon rendes vagy..-motyogtam,a könnyeimet törölgetve.
-Szívesen.
-Jó...éjszakát...-suttogtam,majd az oldalamra fordultam,és behunytam a szemem.Már vagy tíz perce forgolódtam az ágyban,de azért sem jött álom a szememre.Egyszer csak Sasori megmozdult mellettem,és átfordult a másik oldalára.De úgy,hogy az arcom majdnem összeért az övével.Nem tudtam elfordítani a fejem,teljesen elragadott a látvány.Hosszú szempillák,kisimult vonások...egyszóval aranyos.ARANYOS?!Elöbb lenne aranyos az osztálytársam mint ő...Á dehogy is..Hagyjuk.Két percig néztem azt a békés arcot,majd szemeim lecsukódtak,és elnyomott az álom.

Lyukas óra avagy az Akatsuki megjelenik!

Iskola...a világ legunalmasabb és legszarabb helye. Főleg ha gimnázium. Persze én Kyra, nem panaszkodhatok, legalább nem vagyok ramaty tanuló. Az osztályban két fő csoport van, vannak a stréberek és a szarokatananyagra nevűek... meg én egy kis egy fős csoport a,tanulok is meg nem is. De ezt ne ragozzuk. Teljes mértékben zenebuzi vagyok... meg animefan. De az kevésbé...

Drága gondolat menetemet a "drága" osztály főnök szakította meg, aki éppen most toppant be.
- Osztály, a matematika óra elmarad, mert a tanárnak fontos dolga van. És mivel nem tudunk helyettest, így lyukas óra lesz. Lehetőleg ne szedjétek szét a termet, legalább a tanári asztal és a tábla maradjon meg. Köszöntem! - mondta és kilibbent a folyosóra. Hát igen vandálok vagyunk...
- Hallottátok skacok? Banzáj!! - üvöltötte az osztály "szépfiúja", és mindenki felüvöltött.S zépfiú...egy ocsmány buzi. És rám nyomul. Bal szerencsémre...
- Kyra Cica, nincs kedved eljönni velem a sarokba? - kérdezte mézes-mázas hangon. Pfujj..
- De csak akkor, ha vihetek sörétest... - morogtam,a lányok meg felröhögtek.
- Majd legközelebb Cica, majd legközelebb. Nem tudod miről maradsz le...
- De tudom, a mérgezésről... - morogtam tovább, de megjelent egy mosoly a szám szélén.

Hátradobta a fejét, és puffogva elsétált.
Én elkezdtem a táskámba matatni az innivalóm után - mivel már majdnem megdöglöttem, mert annyira szomjas voltam. Már ki akartam emelni, mikor egy hangos kopogást hallottam, ami az ablaktól jött. Mindenki egy emberként fordította oda a fejét, beleértve engem is. Majdnem hátraestem a székkel... Az ablak párkányon egy kócos, vörös hajú, barna szemű férfi guggolt, aki hatalmas szemekkel nézett befelé..vagyis pontosabban engem. Én tudom ki ez az ember... Akasuna no Sasori. Az elméletem más is alátámasztotta. Fekete alapon, vörös felhők, fehér szegéllyel. Akatsuki. Mi a rák?!

- Jaj Danna, mit szarakodsz annyit? - üvöltötte egy másik hang, majd egy hangos robbanás követte. Ekkor Sasori az ablakkal együtt berepült a terembe,á tcsúszott az asztalomon, nekicsapódott a buzikának, majd egy nagy "AÚ" kíséretében lepottyant a földre. Kitört a pánik, a lányok sikítottak,a fiúk szitkozódtak. A Deidara nevű egyén - mivel tudom a nevét - éppen beugrott a terembe. Az az idióta haj...de idegesítő..
- Deidara...ezért én kinyírlak! - üvöltött, bár kicsit nyöszörögve a Vöröske,és nagy nehezen feltápászkodott.
- Bocsánat, Danna.
- Lesz neked mindjárt bocsánat! Lerúgom a golyóidat, és lesz bocsánat! - üvöltött villámokat szóró szemmel. Nem hittem a szememnek. Ezek tényleg Akatsukisok. De hisz nem is léteznek. Wáá..ez baromság!

Mivel a többiek nyuszik voltak, így én felálltam, és óvatosan közelebb merészkedtem. Mind a ketten odafordították a fejüket, én meg annyira megijedtem hogy - egy "kösz, nem érdekel" kíséretében - visszafordultam, és már indultam volna vissza, mikor valaki elkapta a karom, majd megfordított, hátralökött,é s vízszintesen rányomott az asztalra. Ezt mind két másodperc alatt. A vállam akkorát reccsent, hogy majd kettétört. Halálra váltam, és mikor megéreztem valakinek a tenyerét a mellkasomnál, felkaptam a fejem. A kéz tulajdonosa felém hajolt, és egy barna szem párral találtam szembe magam. Sasori két szeme megbabonázott, egyszerűen nem tudtam elfordítani a fejem. Segítség, én nem szoktam ilyen lenni!
Tök hihetetlen...Ugyan az a kócos, vörös haj, ugyan az a kisfiús arc, ugyan azok a vonások, meg persze a gyönyörű barna szemek... Gyönyörű?! Sasori csak bámult és bámult és...tökre félreérthető pózban voltunk, és nekem szökött egy enyhe pír az arcomra.

- Na mi lesz, megkeféled, vagy elvisszük? - zökkentett ki egy hang. És ki más lehetett volna? Na ki? Hát persze hogy a Jashinbuzi,fájdalom mániás, nagypofájú, lenyalt hajú, félmeztelen, lila szemű Hidan. A kérdéstől rákvörös lettem, és észrevettem hogy Sasorinak is szökik egy kis pír az arcára. Hát persze hogy csak én láttam... DE LÁTTAM!
- Elvisszük...egyenlőre. - mondta kellemes, mély, selymes bariton hangján - na ezt elragoztam - és elhajolt tőlem. Mi a frászt jelent az hogy egyenlőre?! He!? Nem volt időm gondolkodni, mivel Sasori felrántott az asztalról. Kiakartam rántani a kezem, de erre hátracsavarta őket.
- Innen nem szabadulsz... - suttogta a fülembe, lehellette csiklandozta a nyakam, amitől liba bőrözni kezdtem. A többi kettő elvigyorodott, majd egy ütést éreztem a tarkómon, és minden elsötétült...
                                                                              *
Sajog a fejem, rohadtul fáj a tarkóm, és még sorolhatnám. Óvatosan felnyitottam a szemem, majd mikor ez megvolt, körbenéztem. Egy ablakok nélküli, sötét, párás szobában ébredtem. Lassan körbekémleltem, és ijedten vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül. Az ajtó melletti széken, egy kék hajú, borostyán szemű nő ült. Konan.
- Felébredtél? - kérdezte majd felállt. Milyen szép női hangja van! Nem szólaltam meg, csak felpattantam fekvő helyzetemből, és a falhoz hátráltam.
- Ne haragudj hogy megijesztettelek! Jaj, nem bántalak! - mondta, hangjában aggodalommal.
- Hol vagyok? Egyáltalán minek hoztatok ide? - üvöltöttem kétségbe esetten.
- Ha megengeded, majd én elmondom! - mély hang mondta, de rohadt hát borzongató.

Odakaptam a fejem, és az első amit megláttam…Rinenngan. Majd a tulajdonos beljebb jött a szobába. Megdobbant a szívem a félelemtől, és összeszorult a gyomrom. Az Akatsuki vezére, Pein állt nem messze előttem. Kikerekedtek a szemeim, mikor megláttam a többi tagot bejönni. Kisame jött be utoljára, majd kattant a zár, jelezve, bezárták az ajtót. Végignéztem a társaságon, és elfogott a félelem.
- Minek hoztatok ide? - kérdeztem újra.
- Elfogom mondani, de először szeretnék egy-két dolgot megtudni. Arról hogy mennyire is vagy tisztában a helyzettel. Sasori, hozd ide! - parancsolta a Vöröskének, aki kifejezéstelen arccal bólintott, majd felém kezdett lépkedni. Még jobban kikerekedtek a szemeim, majd próbáltam eloldalazni a fal mentén, de ekkor elkapta a karom, és odarántott magához.
- Haver, muszáj ilyed durván!? - köptem bele a képébe, de ugyanolyan fapofával nézett vissza rám.
- Nem vagyok a haverod.
- De nekem mindenki a haverom…haver! - kötekedtem.E kkor hátracsavarta a kezeimet, és jó erősen lefogta őket, majd a vezér felé kezdett tolni. Addig tolt, míg nem álltam közvetlenül a piercinges elött. Ijedten vettem tudomásul, hogy sokkal magasabb nálam, és még Sasorinál is kisebb vagyok. Fú de utálok kis növésű lenni.
- Funaki Kyra van fogalmad róla, hogy mi kik vagyunk?
- Honnan tudod a nevem? Honnan a fenéből tudjam, hogy kik vagytok? - most eljátszom a tudatlan…

- Mindent tudok rólad. Amúgy pedig kár, meg voltam győződve, hogy tudsz rólunk. Mennyit tudsz a chakráról?
- A nagy semmit.
- Kénytelen leszek elmagyarázni. A chakra egy energia forrás, amelyet a ninják két test energiájuk kombinációjával képesek termelni: a fizikai energia, amelyet a sejtek termelnek, valamint a szellemi energia, amelyet tapasztalattal, és a test fejlesztésével, kitartó edzésével nyerünk. A chakra hasonló ér rendszerben közlekedik, mint a vér, úgynevezett Chakraérrendszerben. A chakraerek behálózzák az egész testet, körülveszik az összes belső szervet, sőt még a sejteken belül is akad sok hajszálere. Ez a rendszer rendelkezik 361 tenketsu ponttal is. Ezeken a 'lyukakon' áramlik ki a chakra. - regélte. Nem kellett volna elmagyarázni, de had mondja.
- Aha…
- Kyra, tisztában vagy vele, hogy neked van-e chakrád?
- Honnan a bánatból tudjam, öcsém? Te köcs… - folytattam volna tovább az oltását, de ekkor Sasori befogta a számat.
- A helyedben abbahagynám… - suttogta a fülembe, de olyan halkan, hogy megvoltam győződve arról, hogy csak én hallottam. De puha és meleg a tenyere.. Jézus, miket beszélek?
- Rendben, majd ezzel a témával még foglalkozunk. Most pedig elmesélem ittléted okát.
Nem is olyan régen, a kezünkbe került egy igen értékes tekercs. Sajnos ezt a tekercset később a konohai ninjáknak is sikerült elolvasniuk, így nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ismerik a tekercs tartalmát. Ebben a tekercsbe egy ősrégi jóslat volt bejegyezve, mely egy bizonyos ninjáról szól. Pontosabban a legnagyobb ninjaklán leszármazottja, akinek hatalmas erő van a birtokában, mellyel uralma alatt tarthatja az egész világot.
- És hogy jövök én a képbe? - kérdeztem, mivel Sasori volt olyan szíves, hogy elengedte a szám. - Csak nem azt akarod mondani hogy, én…
- Igen pontosan, te vagy az a bizonyos személy. Te vagy az akinek segítségével uralhatjuk az egész világot.
- Honnan a bánatból veszed?
- Onnan, hogy a világodban te voltál az egyetlen, akinek chakra áramlott a testéből.
- Tuti? Hm..én nem hiszem.
- Azon pedig hogy nem vagy ninja, könnyen segíthetünk. Ki fogunk téged képezni. - mondta mintha az előbbi mondatom meg sem hallotta volna.Talán egyik fülére nem hall szegény…
- Aha. Amúgy meg miért fontos hogy a konohaiak is elolvasták?
- Természetesen azért, mert ők is megpróbáltak volna téged megszerezni, ha mi nem érünk oda időben.
- Amúgy meg miből gondolod hogy együtt fogok veletek működni?
- Két választásod van: vagy együtt működsz, vagy meghalsz.
- Ha megölsz, nem lesz ki segítsen neked.
- Ne dédelgess hiú reményeket. Ha ellenállsz, nem leszel többé használható, vagyis nem lesz szükség rád. - Nagyot nyeltem. Igaza van. Hoppá..ezt elbaltáztam.
- Térjünk át a kiképzésedre. Két Akatsuki taggal leszel együtt, ők fognak megtanítani téged az alapokra, majd arra, amit jónak gondolnak. Az a kettő pedig, Sasori és Deidara. - A két név hallatán, prüszkölve felröhögtem.
- Ne mondd má’, hogy a bábos kölyökkel, és a piromán fickóval kell együtt lennem!
- De igen. Ez előre el lett döntve. Sasori, elengedheted! - utasította mire az elengedett, én meg már kezdtem örülni, mikor szembefordított magával.

- Kit nevezel te bábos kölyöknek!? - sziszegte az arcomba. Elvigyorodtam.
- Téged,b ábmesterkém, téged. - kacsintottam. Még pár másodpercig szemeztünk, mikor ellépett előlem.
- Konan, ha akarja rendbe szedheti magát. Hamarosan találkozunk. - mondta Pein majd a többiekkel együtt kisétált. A Vörös még bent állt, és bámult. Megvontam a vállam, bár ne tettem volna. Mérgesen vettem tudomásul hogy a vállam kiugrott, én odatapasztottam a kezem. Ekkor még egy személy kezét éreztem a vállamon. Hátrafordultam és megláttam Sasorit.
- Fáj?
- Mit érdekel az téged?
- Ne mozogj.
- Mi az hogy ne mozo… Basszus te normális vagy?! - üvöltöttem, mert a csuklómnál fogva megragadott, és egy rántással visszaállította a csontot eredeti helyébe.
- Mi a frászért csináltad?!
- Nincs szükség se sérültekre,s e nyafogókra. Hamarosan találkozunk. - Ugyan az a kifejezéstelen fapofa. Idegesít... Még egyszer rám nézett, majd kisétált.
- Konan, van valahol fürdő?
- Igen, gyere. Amúgy meg ne is törődj a többiekkel. Idióták egytől egyig. - nevetett, majd karon ragadott, és magával húzott. Kábultan követtem, majd mikor egy nagyobb ajtóhoz értünk, megálltunk.
- Tessék a ninja felszerelés. - adott a kezembe egy fekete oldal táskát.
- Arigato. - motyogtam, majd elvettem tőle. Kinyitottam az ajtót, és egy szép rendezett fürdőszobával találtam szembe magam. Becsuktam, és kulcsra zártam.

Sírni akartam. Ordítani, törni, zúzni... Elrabolt egy rakás elmebeteg, hogy használjanak. Lehet, az első edzésnél már feldobom a talpam. A könnyeim utat törtek és lassan végigfolytak az arcomon. Felnyitottam a Konantól kapott oldal táskát és belenéztem. Fegyver tartók, combtok, fásli, és persze egy rakás kunai és shuriken volt benne. Találtam benne ruhát, és egy pár kék shinobiszandált. A ruha áll egy fekete rövidnadrágból, és egy kék pólóból, melynek szegélyét fehér csík vette körül. Lehámoztam magamról a ruháim, majd felvettem az újakat. Pont eltalálták a méretem. A jobb combom felére fáslit kötöttem, majd ráraktam egy fekete kunai tartót majd helyeztem bele egy fegyvert. Lehámoztam magamról a cipőm és a zoknim, majd felpróbáltam a kék lábbeliket. Egyezik a méret.

- Muszáj ennyit tollászkodni? Indulni kéne! - kopogott erősen Sasori az ajtón. Felsóhajtottam, majd a ruháim belegyömöszöltem a táskába, és a táska pántját átlendítettem a fejem felett, rá a jobb vállamra. Újra felsóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.
- Muszáj volt ennyit...
- Lány vagyok az istenért!
- A ninja világban nem számít.
- Bunkó! - ordítottam, mikor a többiek is megjelentek.
- Ki a bunkó? - kérdezte Kisame. Neki is meglepően mély hangja van. Cápa létére...
- A nagy senki..
- Fuhúú de morcos valaki. - kuncogott, én meg megforgattam a szemem.
- Indulhatunk? Többiek? Kyra? - kérdezte Pein, mi meg automatikusan bólintottunk. Itachi formált egy kéz jelet,majd emelkedni kezdett valami.É szre sem vettem, hogy egy hatalmas kő ajtó van előttem! Ügyesek, azt meg kell hagyni...
Mikor mindenki kisétált a barlangból, ismét megálltunk.

- Sasori, ha nem vigyázol rá, szétrúgom a segged! - sziszegte a Vörös arcába Konan. Sasori megvonta vállát, Deidarából kitört a röhögés.
- Ez rád is vonatkozik! - rivallt rá Konan, de csak nem hagyta abba.
- Fogd be a pofád, selyem fiú! - ordítottam a képébe dühösen. Persze egyből abbahagyta. Meglepetten rám nézett, majd bevágta a durcit és elfordult. Konkrétan enyhén lebuziztam. Meg is érdemelte.
- Vigyázz magadra! - ölelt meg Konan.
- Fogok,ne aggódj!
- Jól van, ideje indulniuk! - köszörülte a torkát Pein. Bólintottunk majd ők elindultak.
- Sziasztok! - integettem. Hátrafordultak és mosolyogva intettek. Hát bevallom tudnak kedvesek lenni. Pedig még egy szót se váltottam velük! Mikor megfordultam, meglepődve vettem észre hogy a két jómadár már rég előttem jár. Fájdalmasan felsóhajtottam, majd utánuk eredtem...