Különös este - Akkor most Sasori báb, vagy nem?

-Várjatok ti nyomorultak!-üvöltöttem két lihegés között,mivel már csak egy kis pontot láttam belőlük.Mi a rákért kell ennyire sietni?
-Húzzál bele!-üvöltött hátra Sasori.Ekkor megtorpantam és eszembe jutott valami.Ha nem figyelnek rám,könnyen megszökhetek.Magasról szarnak rám!És én még rájuk lettem bízva...
Felmértem a helyzetem..fák,bokrok,fű és minden féle természeti jelenség.Mint az ovisok kiszámoltam hogy jobbra vagy balra menjek,és hát a jobbra böktem.Jelképesen fölkötöttem a gatyamadzagot,és futólépésben megindultam.Fogalmam sem volt merre kóvészolok,és meglepődve vettem tudomásul,hogy itt minden olyan színes.Még én is!Ch..ez csak egy rossz álom.

Totál besötétedett,és én már vagy tízszer fordultam jobbra egy elágazásra,és balra egy elágazásra.Álandóan fura hangokat hallottam mindenfelől.Látszik mennyire paranoiás vagyok.Éppen magammal vitatkoztam,mikor farkasordítást hallottam.FARKASOK?Utálom a farkasokat..Beparáztam mint állat,mivel mintha mellőlem jött volna.És igazam volt!A bokor megreccsent és előbújt belőle,két nyálcsorgató,fenyegetően vicsorgó,villogó szemű állat.Megtorpantam és feszülten figyeltem őket,de azok már körülöttem köröztek,és megállás nélkül morogtak.

Én hülye,hátrálni akartam,és mikor a jobb lábam megmozdítottam nekem ugrott az egyik.El akartam futni,de ekkor elkapta a bal lábam,és megszorította.Azonnal kibuggyant a vérem,fájdalmamban felüvöltöttem.
-Engedj el te vadállat!-üvöltöttem sírva,és próbáltam kiszabadítani a lábam,de ráharapott,és hallottam hogy valami reccsen.Erőtlenül összeestem,és már készültem feladni,mikor robbanást hallottam.A farkas megijedt,elengette a lábam,és a társával elfutott.Kábultan figyeltem a jelenetet,és a fájdalomról is megfeledkeztem.Kicsit megmozdítottam totál sérült lábam,és felüvöltöttem újra.
-Kyra,jól vagy?-ez a kétségbeesett ordítás, Deidarától jött.Két alakot pillantottam meg felém futni.Nem tudtam válaszolni,csak elesetten feküdtem a földön,az oldalamra fordulva.

-Pein kinyír,ha valami bajod esik!-monta már a mellettem álló Deidara.
-A lá-lábam...-nyögtem ki a szavakat,a Szöszi meg kikerekedett szemekkel guggolt le a szétmarcangolt balhoz.Megtapogatta,én meg újból felüvöltöttem.
-Danna,ez baromi súlyosnak néz ki.Nézd meg,te jobban értesz az ilyenekhez.-nézett fel a mellette álló Vöröskére,aki érzelemmentes arccal méregetett.
-Nem lesz semmi baja.-jelentette ki,én meg egyből felkaptam a vizet.
-Mi az hogy nem lesz semmi bajom te idióta?Kis hiján leharapta a lábam!-üvöltöttem kikelve magamból.
-Várj,igaza van!Nézd csak!-kiáltott fel Dei és a lábamra mutatott.Egyből odakaptam a fejem,és leesett az állam.A lábam valami zöld fény vette körül,ráadásul surrogott!

-Gyógyítás?-hökkentem meg.
-Nahát,mégis tudsz valamit!-játszotta el a meglepődöttet Sasori.
-Te csak fogd be,Pinokkio...-montam és tovább bámultam a lábam.Már megtudtam mozdítani,és a seb is eltünt.Márcsak a vér maradt ott.
-Bámulatos.-lelkesedtem fel,és lassan felálltam a földről.Mikor rááltam a bal lábamra,összegörnyedtem.
-Csak a felszíni sérülés tűnt el,a csonttörés maradt.-világosított fel halál nyugodt arccal Sasori.
-Akkor viszlek.-címeztem nekem Deidara az ötletét,majd mellémsétált.
-Na azt már nem!-kiáltottam fel,de ekkor már megfogta a hátam,alányúlt a combjaimnak,és felemelt.Végül elfogadtam a sorsom,és hogy még véletlenül se zuhanjak le,átfontam a nyakát.Totál meglepődött képet vágott.
-Mi van?Ha már cipelni akarsz,had kapaszkodjak!-morogtam a képébe...teljesen közel..

-Ja semmi...kapaszkodj csak..-motyogta kicsit zavartan,majd inkább az útra figyelt.Kínos csönd telepedett ránk,mivel senki sem tudott témát.Sasorit hagytam,az úgyse dumálós típus,Deidara meg...Deidara.De végül meguntam.
-Figyu Dei...nem gondoltam komolyan ezt a selyemfiús dolgot..-nyögtem ki nagy nehezen a szavakat.
-Semmi baj.Már részben úgyis elfelejtettem,le voltam foglalva a kereséseddel.Amúgy meg,mi a frászért szöktél meg?
-Szerinted?Elraboltatok hogy kihasznájatok...meg amúgy is nem figyeltetek rám.-montam ártatlanul,Deidara felnevetett.
-Mostantól felügyelet alatt leszel.
-Hurrá...-morogtam,majd ráhajtottam a fejem a vállára,és lehunytam a szemem.

Vagy tíz percet aludhattam mikor megálltunk.Nem nyitottam ki a szemem,hagytam hadd vigyenek.Hallottam hogy mögöttünk csukódik az ajtó,és átjár a meleg.
-Erre tessék.-monta egy kissé megszeppent hang,majd újra megidultunk.
-Köszönjük.-monta valakinek a Vöröske,és megint ajtócsukódás.
-Kyra...-rázott kicsit meg Deidara,majd kinyitottam a szemem.Amit először megpillanottam,két ágy volt.Egy francia és egy,egyszemélyes.
-Hol vagyunk?
-Egy hotelban.
-Hotel?Ti csak úgy szabadon jártok hotelekbe?
-Már megszoktak minket.-világosított fel Sasori,és leült a franciaágyra.Deidara fogta magát,és óvatosan lefektetett,az ágy másik felébe.Lassan kapcsoltam,de rájöttem hogy itt kell aludnom...Sasori mellett.Bár nem alszik,fa.
-Nem aludhatnék az egyszemélyesen?
-Ott én alszom.
-Miért nem alszol a vöri mellett?
-Buzinak nézel?-háborodott fel Deidara,kikerekedett szemekkel.
-Jó,jó bocsi.-sóhajtottam és felültem.A lábam még mindig fájt.Sasori szó nélkül,elkezdte tapogatni.

-Helyére kell rakni.Ne mozogj,és lehetőleg ne ordíts fel.Még azt hiszik hogy megkínzunk.-monta,majd felállt,és mellémsétált.Bólintottam,majd megragadtam a szintén mellettem álló Dei csuklóját,és behunytam a szemem.Éreztem hogy Sasori mind két keze rajta van a lábmon,utánna meg már csak a saját és Deidara ordítását hallottam.
-Montam hogy ne ordíts fel.De helyreraktam a csontot.-monta Sasori,és belibbent a fürdőbe.Deidara a földön nyüszített.
-Mi a baj?
-Erős...a kezed..acél..fáj..csuklóm..eltörted..-hebegett össze-vissza a kezét szorongatva.Megforgattam a szemem,majd lekászálódtam az ágyról,és letérdeltem mellé,majd ráültem a sarkamra.
-Add ide a mancsod.-montam.Láttam,hogy esze ágában sincs,ezért megragadtam,erre egy fájdalmas üvöltést kaptam válaszul.Megtapogattam,és valahogy éreztem a sérült részt.Hihetetlen.
-E-E-Ez...eltört..én..-csuklott el a hangom.Gondoltam megpróbálkozom a gyógyítással,hamár a lábam ilyen szépen begyógyult.Mikor a csuklójára tettem a kezem,a kezem körül megjelent a zöld fény,és ismét surrogó hangot adott ki.
-Hogy csinálod?-nézett nagyot a Szöszi.
-Nem tudom.Csak próbálkoztam és összejött.-nevettem kínomban.
-Jó orvos ninja lehetnél.Ha már ezt tanulás nélkül tudod.Amúgy ha jól tudom, a gyógyításhoz hatalmas chakra kontrol kell,és neked úgy látszik megvan.-világosított fel,a fürdőből kilépő Sasori.Odakaptam a fejem,mert egy kisebb szívrohamot okozott nekem.
-Te Kyra,már nem fáj,és tudom mozgatni.-szólt Deidara,akinek még mindig gyógyítottam a kezét.
-Tessék kötszer.Még nem gyógyult be rendesen.-vágott hozzám egy fáslit Sasori.Szó szerint.Letekertem egy kicsit,és bekötöttem Dei csukóját.Mikor ez kész volt,a szőkének a gyomra,hatalmasat mordult.
-Kell valami kaja.-nyöszörgött,majd feltápászkodott,és kilibbent a szobából.

Beparáztam mint állat,mivel egyedül Sasori volt bent a szobába,és hát parázok tőle mint állat.Nagy szemekkel meredtem az ajtóra,és sikerült felfognom hogy tényleg itthagyott.
-Mivan?-bár csak egy egyszerű kérdés volt,de annyira megijedtem,hogy felugrottam.Mikor felfogtam hogy a Vöri szólt hozzám,elvörösödtem szégyenemben.
-Semmi...semmi..-motyogtam,majd leültem az ágyra,és bámultam magam elé.Hirtelen megéreztem hogy besüpped az ágy,gondoltam a Vöri fáradt,és ledől aludni.De várjunk csak...akkor most Sasori báb,vagy nem?!Nem sok időm volt gondolkodni mivel megláttam egy mellettem pihennő kezet,majd a másik oldalamon is egyet,és egy kis meleget a nyakamnál.Mikor rájöttem,hogy Sasori térdel mögöttem,megdermedtem.
-Félsz tőlem?-suttogta a fülembe.Pulzusom felugrott kétszázra de nem a jó érzéstől,hanem a félelemtől.
-Igen.-válaszoltam tömören.
-Jól teszed.-monta,majd elemelte melölem az egyik kezét,végigsimított a nyakamon egészen a válam végéig,majd fordult egyet,és lefeküdt a saját felére.Sasori...hozzámért..hozzámért...Üveges szemekkel meredtem magam elé,mert nekem ez túl sok volt.Először elrabolnak,utánna megharap egy farkas,de közben furcsa mód tudok gyógyítani!Elhurcolnak egy hotelba,ahol annyira megszorítom Dei kezét hogy eltörik.Most meg Sasori mintha fenyegetőzött volna,de rátesz egy lapáttal azzal hogy tapizni kezdett!Nekem ez túl sok..Segítsen valaki!!!

-Valami baj van?-ismét egy váratlan kérdés,ami olyan hirtelen jött,hogy ismét megijedtem,de mikor fel akartam ugrani,megbotlottam a szőnyegben,ezátal orra estem,egyenesen Deidara lába elé.Elre felröhögött,én meg majdnem elsírtam magam.Túl sok ez nekem!Nem tudtam visszafolytani azokat a szemét könnyeket,így lefojt pár az arcomon,és hüppögni kezdtem.
-Héé,nincs semmi baj!-nevetett majd,felhúzott a földröl és talpra állított.Szippantottam egyet a levegőből,amit akadozottan fújtam ki,majd letöröltem a könnyeim.
-Kö-Köszönöm...-motyogtam.Nem mertem a szemébe nézni,annyira elszégyeltem magam,hogy egy Akatsukis előtt sírok.Biztos csak megint kiröhögne mint az elöbb.Elöntöttek az érzelmek,és megint bőgni kezdtem,még a vállam is rázkódott.Üssön le valaki...
-Ezért nem kell sírni.-kuncogott még mindig,majd nevetve megölelt....engem..engem.Leszartam ki ölel meg,kellett valakinek a közelsége,és Deidara tálcán kínálta fel magát.Azonnal visszaöleltem,és akkor vettem észre hogy csak a mellkasáig érek..Pazar.
-Ez nekem túl sok!Nagyon sok...itt fogok idegösszeroppanást kapni...-dünnyögtem a mellkasába.
-Megértem hogy sok,de majd elfelejted.El kell felejtened!Az az élet már a múlt,a jelenre kell koncentrálni.Meglásd,olyan fantasztikus ninját faragunk belőled,hogy seperc alatt elfelejted!Erre mérget vehetsz!-lelkesített,a hátamat simogatva,majd egyszer csak felkapott,és lefektette az én felemre.Még be is takart.
-Arigatou..Deidara.Nagyon rendes vagy..-motyogtam,a könnyeimet törölgetve.
-Szívesen.
-Jó...éjszakát...-suttogtam,majd az oldalamra fordultam,és behunytam a szemem.Már vagy tíz perce forgolódtam az ágyban,de azért sem jött álom a szememre.Egyszer csak Sasori megmozdult mellettem,és átfordult a másik oldalára.De úgy,hogy az arcom majdnem összeért az övével.Nem tudtam elfordítani a fejem,teljesen elragadott a látvány.Hosszú szempillák,kisimult vonások...egyszóval aranyos.ARANYOS?!Elöbb lenne aranyos az osztálytársam mint ő...Á dehogy is..Hagyjuk.Két percig néztem azt a békés arcot,majd szemeim lecsukódtak,és elnyomott az álom.