Acélfarkas, a démon, aki a legjobb barátom

Kinyitom a szemem, és egy sötét párás helyiségben találom magam. Nem látom a madarat, se Deidarát, se Sasorit.
- Van itt valaki? - kiáltok kétségbeesetten. Előttem egy mély morgás hallatszik, és akkor veszek észre a félhomályban egy hatalmas ketrechez hasonlító rácsot. Közelebbmerészkedem és megérintem. Rájövök hogy nem vagyok teljesen hülye, az igazi. A ketrec mögött fényt látok, majd érkezik még egy morgást. Meredten bámulok a sötétbe, kirajzolódik egy hatalmas fej, és két ijesztő vörös szem, melynek fekete hosszított pupillája van. Mint a Kyuubié... De ez nem a rókadémon. A fejhez tartozik egy tömzsi nyak, egy hosszú törsz, kissé hosszú lábakkal, és egy bozontos farokkal. Visszakapom a tekintetem a fejéhez, és észreveszek egy hosszított pofát, és tű hegyes fogakat. Ez nem lehet más, mint egy farkas. Az egész testét szürke szőr fedi, a mellkasa tájékán fekete. Az állat éppen fekszik, első lábait keresztbe rakta, fejét azokon pihenteti.
- Mit akarsz, Szállító? - hallok egy hátborzongatóan mély hangot. Ez az állat beszél, ráadásul hozzám!
- Hogy kerültem ide, és hol vagyok? - esek ismét kétségbe.
- Benned, Szállító.
- Bennem... - ismételem a szavát.
- Hát meg sem ismersz, Szállító? - kérdezi tőlem, majd vicsorogva felemeli fejét a lábairól.
- Miért ismernélek? Ki vagy te?
- Acélfarkas. A nevem Acélfarkas. Akkor születtem, mikor te elsőnek napvilágot láttál. - Heh, kicsit eltért a témától...
- Velem együtt születtél. Akkor te is tizenöt éves vagy,igaz?
- Én már több ezer éves vagyok, csak újjászülettem benned. Ha megkérdeznéd, én nem egy bijuu vagyok. A mi nevünk, acéldémonok.
- Többen vagytok? És mitől vagytok acéldémonok?
- Haj, de sok kérdésed van, Szállító. Igen többen vagyunk velem együtt öten. Acélmacska, Acélkutya, Acélmedve és Acéltigris. Azért vagyunk acéldémonok, mert ebből képződött a karmunk, acélpáncélt tudunk felölteni, és különleges acél technikákat használunk.. A többiek a maradt négy nemzet egyik ninjájában születtek újjá.
- Értem. Ha többen vagytok, akkor nem ti kelletek az Akatsukinak,igaz? Mert akkor már levadásztak volna titeket. Valami más természetfeletti erőm van. De akkor az micsoda?
- Neked kell rájönnöd, Szállító. De most menj, pihenni szeretnék. - ahogy ezt kimondja, halványodni kezdek majd megint beburkol a sötétség...

- Úristen! Ez de fura volt! - kiáltottam fel, és ülő helyzetbe helyezkedtem.
- Kyra, jól vagy? - szólított meg Deidara aggodalmas arccal. Nagy meglepetésemre Sasori is mellettem ült, és érdeklődve figyelt.
- Srácok...én...bennem... - itt elakadt a szavam az éles fájdalom miatt, ami belehasított a derekamba. Felüvöltöttem és odatapasztottam a kezem. Mintha égne! Szabályosan lángol! Belemartam a fájós részbe, de egyszer csak elmúlt. Eltorzult arccal néztem vissza a srácokra, ők csak bámultak, mint egy elmebeteg idiótára. Hülyék!
- Mi a baj? - meglepődtem Sasori hangján. Tényleg foglalkozik velem! Ez egy piros betűs nap.
- Égett....lángolt a derekam.. - nyöszörögtem.
- Fordulj meg. - fel sem fogtam, hogy Sasori mit mondott, csak homályos szemekkel bámultam rá. Felsóhajtott, megragadta a derekam, majd megfordított. Így neki háttal ültem. Hátrakaptam a fejem, de csak Sasori komor ábrázatát véltem felfedezni. Felcsúsztatta a toppom a derekamig, majd tanulmányozni kezdte.
- Fáj még? - kérdezte és két ujjával végigsimított mind a két derékfelemen. Hirtelen olyan melegem lett, hogy azt hittem menten felgyulladok.
- Nem. - mondtam vékony hangon, és visszafordultam feléjük. Deidara érdeklődve figyelte az előbbi jelenetet. Mivel drágalátos vörös haverom felhúzta a pólóm, és nem húzta vissza ezért nekem kellett. Ugyanis a szőke a szabadon hagyott részt bámulta. Amúgy, mi olyan érdekes rajtam? Tudom hogy karcsú vagyok meg minden, de basszus ne nézzen.
- Mi van benned? - törte meg a tíz másodperces csendet Deidara. Nem igaz hogy nem tudja kicsit befogni a pofáját. Először rá akartam kérdezni hogy: "Mi lenne bennem baszki, ha nem belsőszerv?!", és már ki is akartam ejteni az első szót, mikor eszembe jutott hogy én kezdtem ezzel a szövegemet.
- Ha jól tudom elaludtam, majd mikor kinyitottam a szemem egy sötét helyiségben ébredtem. Láttam egy ketrecet, majd mögötte egy bazi nagy farkast! Akkora mint bármelyik bijuu! Beszélgettem vele, és elkezdi hogy itt van bent! - mutattam a hasamra. Sasorinak eltorzult az arca, majd Deidarához fordult. Összenéztek, a szöszke bólintott, és előre fordította a fejét.
- Mi ez a virágnyelv köztetek? - néztem nagy szemekkel.
- Semmi. - válaszolt tömören Sasori. Már meg akartam szólalni, de éreztem hogy a madár ereszkedik, majd lassan földet ér.
- Megérkeztünk. - ahogy ezt Dei kimondta, remegő lábbakkal lecsusszantam, majd térdre estem. Megártott ez a repülés.
- Téged mindig úgy kell összekaparni. - sóhajtott Sasori és felrántott a földről.
- Bocs hogy élek...
- Én megbocsájtom. - Ilyen nyugodt emberkét még nem láttam. Rohadtul irritál már ez a pasi!
- Na én sietek. - hadarta el Deidara, majd visszaugrott a madarára. Kis híján bepánikoltam.
- Hova?
- Feladatot kaptam Peintől. Négy napig leszek távol. Majd ha megjöttem, felmérem mit tanultál Sasoritól. Viszlát! - felszállt, majd elviharzott. Félelem fogott el. Sasorival kell egy házban lennem. Meg fogok halni!
- Siessünk, mert itt alszom el. - ásított egy hatalmasat Vöröske, majd a sűrű erdő felé fordult, és megindult. Néhány másodperc múlva, egy fejrázás után követtem.
- Hova megyünk? - tudakoltam. Nem válaszolt, csak tört előre, majd a távolban feltűnt egy kisebb ház. Megálltunk a bejáratnál. Kotorászott a zsebében, kiemelt egy kulcsot, behelyezte a zárba és elfordította. Kinyitotta előttem az ajtót én meg egy "köszönöm" kíséretében beléptem. Felkapcsoltam a villanyt, döbbenten vettem észre hogy a ház csak egy szobából áll. Odasétáltam a velem szemben lévő ajtóhoz, kinyitottam, és megnyugodva vettem észre hogy van fürdő. Visszafordítottam a fejem a szoba felé, de viszont van egy kis bökkenő. Egy szem francia ágy díszeleg a szoba jobb oldalán! Nemá, megint vele kell aludnom!
- Alszom a földön, ha zavarok. - törte meg a csendet Sasori.
- Nem, nem... nyugodtan maradhatsz. - erőltettem magamra egy mosolyt, kinyitottam a mellettem lévő ablakot, hogy egy kis friss levegő jusson a szobába. Tök áporodott szag van! Remélem nem telünk meg szúnyoggal.
- Gyere, mesélj egy kicsit arról a...démonról. - mutatott maga mellé a vöri, én meg vonakodva odasétáltam, és leültem az ágyra.
- Azt mondta a neve Acélfarkas. Többen vannak, vele együtt öten, ők alkotják az acéldémonokat. Acélmacska, Acélkutya, Acélmedve és Acéltigris. Mindegyik nemzetben él egy ninja, akiben újjászülettek. - Sasori figyelmesen hallgatta a beszámolómat, közben bólogatott.
- Értem.
- Viszont nem ő kell nektek igaz? Mert akkor már összeszedtétek volna a másik négyet is.
- Bizony nem. De erről tilos beszélnem. - ezzel le is zárta a témát, bemászott a fal mellett lévő helyre, és lefeküdt. Beletörődtem, felálltam az ágyról, és lekapcsoltam a villanyt. Beléptem a fürdőbe, szerencsémre ott is van villany. Hamar átöltöztem - fehér póló, zöld rövidnadrág - majd a csaphoz sétáltam. Mikor belenéztem a tükörbe, és csak úgy megszokásból belevigyorogtam, két hosszú szemfogat vettem észre a számban. Lehervadt az arcomról a mosoly, de mikor kinyitottam a szám, már sehol sem volt. Egyre furább dolgok történnek. Az a két szemfog gyökerestül berögzült az elmémbe. Ha nem felejtem el, megemlítem Sasorinak. Gyorsan megmostam a fogam, lenyomtam a kapcsolót, és elhagytam a szobát. Becsuktam az ablakot, mert kihűlt az a kis szoba, majd az ágyhoz sétáltam. Sasori úgy látszik elaludt, egyenletesen vette a levegőt, és összegömbölyödve feküdt az ágyon. De aranyos... Már nagyon furdal a kiváncsiság, hogy báb-e vagy sem. Lassan föléhajoltam, majd kinyújtottam a kezem, hogy megbökjem az arcát. Na még egy kicsit...még egy kicsit. Már majdnem megvolt, mikor valaki elkapta a karom, lenyomott a matracra, megfogta mind a két csuklómat, rászorította az ágyra a fejem mellé, és ráült a csípőmre.
- Miért nem hagysz aludni? Utálom ha megzavarnak. - csattant fel Sasori hangja. Még hányszor hozzá rám a szívbajt? Kikerekedett szemekkel bámultam rá, ráadásul eszméletlen közel volt az arcomhoz. A sokktól egy betű sem jött ki belőlem.
- Meg akartad tudni, hogy ember vagyok-e? - villantott rám egy ezer wattos mosolyt. A szívem nagyon gyorsan kalapált, és enyhe pír szökött az arcomra. De csak egy aprót bólintottam. Elengedte a csuklóm,majd lassan kigombolta a köpenyét, lekapta magáról, és ledobta a földre. Sasori állítom, hogy szász százalékig ember. De még milyen! Izmos, lapos has, és kockák. Karján megfeszültek az izmok, ahogy támaszkodott. Csajok álma! Na most már tényleg merem mondani hogy nagyon szexi.Teljesen le voltam foglalva felsőteste tanulmányozásával, és már csak azt vettem észre, hogy az ajkaimon érzem a lehelletét.
- Meg vagy vele elégedve? - nézett gyönyörű barna szemeivel az enyéimbe. Nem tudtam megszólalni, annyira elmerültem tekintetében. Vörösebb lettem mint egy paradicsom. Felkuncogott, legördült rólam, és visszafeküdt a saját helyére. Kábultan feküdtem a felemen, majd bebújtam a saját takaróm alá, hátatfordítottam neki, és kicsit távolabb húzódtam tőle. Ez nekem sok...nagyon sok. Nagyon nehezen tudtam elaludni, pár percig forgolódhattam, de végül is összehoztam. Remélem nem fogok Acélfarkassal álmomban találkozni.
--------------------------------------------------------------------

- Héé...Kyra..engedd el a kezem.. - hallottam meg Sasori hangját. Lassan felnyitottam a szemeim, és amit először észrevettem: festett körmök és gyűrű. Hisz én Sasori kezét szorongattam mikor aludtam! Hamar elengedtem a balját, majd felugrottam, persze pipacsvörösen.
- Ne..Ne haragudj...vé..véletlen volt... - makogtam de érdekesebbnek bizonyult az ágyhoz beszélni.
- Nincs harag. Amúgy álmodban folyamatosan engem hívtál. - mosolyodott el féloldalasan. Én elképedve ültem le mellé.
- Te jó Isten. Hogy érted hogy, hívtalak?
- Sikítoztál, sírtál, rugdaltál, püföltél, és állandóan azt kiabáltad hogy: Sasori, segíts.. - komorodott el hirtelen.
- Oh..Sajnálom, majd alszom a földön...
- Nem dehogy is! Nem kell, kibírom melletted. - nevetett fel. - Mit álmodtál?
- Bevillant egy kép négy halottról. Pontosabban három tizenhat év körüli lányról, és egy nálam idősebbnek kinéző fiúról. Az a négy személy, felkelt a földről, és mintha semmi bajuk sem lett volna, felém vették az irányt. Fura démonokká változtak és üldözőbe vettek. Ilyenkor kiáltoztam a neved. Utána egy szobában termettem, aminek az egyik falát vér borította, a szemben lévő falon meg vérrel egy sharingan és byakugan keverékével ellátott szem díszelgett. Az a szem színesbe is megvillant. Hirtelen egy másik szobában termettem és... - itt elcsuklott a hangom. Nem tudtam tovább mondani. Fájt. Éreztem hogy könnybe lábad a szemem, majd lassan folyik le az arcomon.
- És ott feküdtek a szüleim, és a testvérem vérben úszva. Borzalmas volt Sasori, borzalmas... - temettem tenyeremben az arcom, és halkan zokogni kezdtem. Hirtelen két biztonságot nyújtó kar fonódott körém, majd odahúzott magához, pontosabban az ölébe.
- Elhiszem hogy borzalmas volt de most már vége. Csak kérlek, ne sírj... - suttogta Sasori megnyugtatóan, majd megállás nélkül a hátamat simogatta. Nem tudtam hova tenni a figyelmességét és a kedvességét. Lehet én hallok rosszul, vagy tényleg azt mondta hogy "kérlek". Átöleltem a hátát, vállára hajtottam a fejem, és halkan kisírtam magam. Beszívtam illatát, olyan mámorító volt a leheletnyi férfi tusfürdő és a bőre illata, hogy menten rózsaszín felhőket láttam. Mivel nem volt rajta felső, így éreztem a belőle áradó meleget, és ez megnyugtatott. Kicsit szorongtam, mert hát mégis csak felső nélkül van, és így tisztán látszik tökéletes felsőteste. Pár percig ültünk egymást ölelve, mire sikerült kicsit megnyugodnom.
- Kö..köszönöm . -szipogtam, majd elhúzódtam tőle és belenéztem a szemébe. Mi van ma vele? Lehet szívott...Na, ebbe belegondolni is röhejes.
- Jobban vagy?
- Persze. - törölgettem az arcom, és mellkasának döntöttem az oldalam. El leszek itt egy darabig.
- Hogy értetted azt hogy, byakugan és sharingan keveréke?
- Hát képzelj el egy teljesen lila szemet, rajta vörös sharingannal, de az a három fekete izé nem fekete, hanem lila. Mikor aktiválva lett, kiguvadtak az erek a szemeknél, és maga a szem is kicsit beeresedett. Mint a normális byakugannál. Ja és a fekete izén remélem tudod mit értettem... - miközben osztottam az észt, az ujjaival játszottam. Nem tudom hogy mi a halálért festi a körmét ő is. Nem azt mondom hogy buzis, sőt jól is áll neki, csak olyan..fura. Ez a kék meg egyenesen irritál.
- Igen, értem. - hallottam a hangján hogy mindjárt szemberöhög.
- Jól van na, mit csináljak vele ha nem tudom mi a neve annak a fekete izének? Várjál, tudom!Örvénynek nevezik azokat. Most boldog vagy? - vágtam be a durcát. Tökre le voltam foglalva a keze tanulmányozásával. Egyszer csak megfogta a sajátom, úgy fordította hogy a tenyerem legyen felül majd ráhelyezte az övét. Pár pillanat múlva bizsergést éreztem az ujjaimon, majd Sasori kicsit felemelte a tenyerét az enyémről. Akkor vettem észre a chakrafonalakat az ujjaim és az ő ujjai között. Mintha csak marha jó szórakozás lenne, elkezdte mozgatni azokat, ezáltal az enyéimet is. Kérdőn ránéztem de csak elmosolyodott.
- Megtanítasz majd rá engem is, igaz? - kérdeztem halkan miközben figyeltem ujjaim mozgását. Mintha életre keltek volna. Én mindig is csodálatosnak tartottam ezt a technikát. Bár nem sokat tudok róla. Majd fogok, érzem.
- Igen. Sok idő kell az elsajátításához. De majd idővel megtanulod.
- Király. Már várom az első edzést. Legalább tapasztalt leszek. - ahogy ezt kimondtam, kicsit előrehajolt a fülemhez.
- Ha velem fog megtörténni az első, biztos tapasztalt leszel. - suttogta érzékien. Kővé dermedtem. Ez a hülye kifelejtette az "edzés" szót... Várjunk.. Ha ez nem azt akarja jelenteni, hogy tényleg le akar velem feküdni, akkor üssetek le, és hantoljatok el! Elpirultam és nyeltem egy nagyot. Ki kell találnom egy okot, hogy elszabaduljak a közeléből! Most!
- Öhm...izéé..szóval..khm..ki..kell..mennem..a..mo.mosdóba.. - dadogtam, felpattantam az öléből - addigra volt olyan kedves és eltávolította a fonalakat -, majd besiettem a fürdőbe. Mit akar ez jelenteni? Fura az egész viselkedése. Először - ami természetesen megszokott tőle - érzelemmentes és hideg, másodszor meg tök kedves és segítőkész! Nem is beszélve a perverz oldaláról. Belenéztem a tükörbe, hát jó hogy nem ordítottam fel. A tükörképben magamat láttam, de véres arccal, és olyan szemekkel mint amilyeneket álmomban láttam. Pislogtam párat, de már nem volt ott. Gyorsan megmostam hideg vízzel az arcom hogy lemossam fájdalmam jeleit, megsikáltam a fogam, és gyorsan megfésülködtem. Miután ez is megvolt, nem volt kedvem a vöri elé állni, így leültem a földre, hátam a falnak döntöttem, felhúztam a térdeim, és behunytam a szemem. Vajon hogy lehet a családom? És ha az álom igaz? Nem tudok ellene semmit sem tenni. Ez az! Megszököm. Nem tudom hogy hogyan, de meg kell próbálnom. Először meg kell tanulnom azt a jutsut amit ők is használtak, mikor eljöttek a világomba. Talán nem nehéz... Nagy gondolkozásom közepette újra bevillantak a képek, a négy emberről, a démonokról, a szemről, és a tükörben látott alakról ami történetesen én voltam. Fáradtan felsóhajtottam, majd furcsa dolog történt...

Kinyitottam a szemem, és ismét azon a sötét helyen találtam magam. Remek! Ezt jól megcsináltad Kyra! De ha már itt vagyok, beszélgetek egy kicsit Acélfarkassal.
- Hahó, Acélfarkas! - kiáltottam bele a sötétbe, majd közelebb merészkedtem a ketrechez.
- Mit akarsz? - dörmögte az érintett, és felemelte a fejét. Mint az előbb, most is a földön feküdt, mancsait keresztbe tette.
- Csak beszélgetni szeretnék. Nem bánod hogy itt vagyok?
- Nem. - fejét ismét a mancsaira helyezte és lehunyta hatalmas vörös szemeit. Átdugtam a fejem a kerítésen, utána az egész testem.
- Szóval... - kezdtem, de hirtelen leálltam. Acélfarkas felém fordította a fejét, majd felmordult.
- Látom te szereted a veszélyt, Szállító.
- Nem tudom miért kéne a barátomtól félnem. - Letérdeltem a feje mellé és ráültem a sarkamra.
- Te a barátodnak tartasz? - lágyult egy cseppet a hangja.
- Persze hogy a barátomnak tartalak. Egyek vagyunk.
- Nekem sosem voltak barátaim. Még hogy egy démonnak?
- Én leszek a barátod ha szeretnéd. Sőt, én leszek a legjobb barátod. Nekem sem voltak eddig barátaim.. - mosolyogtam, és kinyújtottam felé a kezem. Morogni majd vicsorogni kezdett és lelapította a füleit.
- Nem bántalak. - suttogtam majd óvatosan megérintettem az orrát. Rásimítottam a kezem a fejére, és megcirógattam a füleit. Mint a kutyák elkezdte csóválni hatalmas bozontos farkát, ami mellesleg olyan öt méter hosszú lehet. Jólesően morogni kezdett, és még a fejét is hozzám dörgölte.
- Jól van. - nevettem fel.
- Ez jól esett. Kösz.
- Szívesen. Igazából az szeretném megkérdezni, hogy te is láttad az álmom?
- Igen. Gondolom azt szeretnéd megtudni, hogy ki volt az a négy személy. Tudod, beszéltem neked a többi Acéldémonról. Ők voltak azok, vagyis a hordozóik. A legnagyobb ellenségeid.
- Hogyhogy?
- A démonok a hordozóikat fenyegetik meg, ha nem végeznek a másikkal, akkor átveszik a testük felett az irányítást. Ugyan is az Acéldémonok utálják egymást, és mindegyik azt akarja, hogy a másik meghaljon. Ez így van a mi esetünkben is, Szállító. Ha valamelyik megtalál, akkor oltári nagy slamasztikában leszünk.
- Elég ijesztően hangzik. Ébernek kell lenni. Egy másik téma: Mi van a szüleimmel és a testvéremmel? Ők meghalnak?
- Hát izé.. nos lehetséges.
- MI? KI AKARJA ŐKET MEGÖLNI? ÉS EGYÁLTALÁN MIÉRT? - ordítottam, és álló helyzetbe ugrottam.
- Nyugodj le. Fogalmam sincs miért.
- Meg fogom akadályozni, és nem érdekel milyen árat fizetek érte! Másik dolog. Mi volt az a szem?
- Arra neked kell rájönnöd.
- Kösz. Kérdeztem Sasorit a különleges képességemről, de elkezdi hogy tilos beszélnie róla. Te meg ezzel jössz?
- Úgy látszik. De most inkább beszéljünk erről a srácról. Olvasok a gondolataidban, úgyhogy könnyen kikövetkeztethettem hogy tökre belezúgtál. - morogta, majd elröhögte magát. De olyan hangosan, hogy kacaja betöltötte az egész teret.
- Acélfarkas! - kiáltottam rá, pár pillanat múlva azt kezdtem észrevenni, hogy halványodok. Még hallottam nevetését, és elsötétült minden.

Ismét a fürdőszobában nyitottam ki a szemem, és valami igen ismerős objektumot pillantottam meg előttem guggolni. Pont vele nem akartam találkozni. És persze hogy még mindig póló nélkül parádézik. Ez ennyire szereti mutogatni a testét? Amúgy én nem bánom... Jáj, nem ismerek magamra! Mik járnak az én elmémben?
- Jól vagy, Kyra? - kérdezte Sasori.
- Persze. Beszélgettem kicsit a démonommal. - válaszoltam monoton hangon, majd felálltam, és ő is követte a példám.
- Ő tud az álmodról?
- Hát persze, olvas a gondolataimban. A négy ismeretlen akit láttam, hordozó mint én. Acélfarkas azt mondta ellenségek, és nem ajánlatos összefutni valamelyikkel, mert az halál fia. - a szüleimről direkt nem beszéltem.
- Akkor vigyázni kell. Ezért kell kellőképpen kiképezni téged.
- Hát nem is szórakozásból vagyok itt! De most tessék kimenni, öltözni szeretnék. - mutattam az ajtóra, de az istenért sem akart mozdulni, csak kifejezéstelen arccal bámult. Megelégeltem a dolgot, az ajtó felé fordítottam, és nagy erőlködés közepette kitoltam. Becsaptam az ajtót, a ruháimért nyúltam és átöltöztem, közben Acélfarkason gondolkodtam. Végre van barátja. És nekem is van egy legjobb barátom. Valaki aki szót vált velem, és jól érzi magát a közelemben. Hát végül is megértem, hisz bennem él.

Chakrakontroll avagy ne engedj két idiótát a víz közelébe!

Éppen átfordultam a másik oldalamra, de rosszul tettem, mert legurultam az ágyról.
- Basszus... - biztos voltam benne hogy a másik kettő is meghallotta a huppanást. De a Vöri már nem volt a helyén, Deidara meg mélyen aludt. A szemem az órára tévedt, ami még csak ötöt mutatott. Az az idegbeteg Vöröske, mi a halálért kel fel ilyen korán? Majd én kiderítem. Nagy nehezen felálltam, majd így pizsamában - és mint egy élőhalott - kisétáltam a szobánkból. A hotelben még szinte mindenki aludt, pár ember sétált csak el mellettem. Végigbattyogtam a hosszú folyosón, majd mezítláb kiléptem az udvarra. Össze-vissza kapkodtam a fejem, hátha a közelben van, és igazam volt. Az egyik nagyobb fán csücsült, lábait lelógatva, és nekidőlve a törzsének. Az eget kémlelte...nem tudom mit lát ott olyan érdekeset.
- Mit akarsz? - ez tőle jött. Felkaptam a fejem, és szembetaláltam magam egy rideg szempárral. Lesütöttem a szemem, majd közelebb lépdeltem, felugrottam, és leültem mellé.
- Semmit. Csak gondoltam, megnézem merre császkálsz ilyen korán. - válaszoltam. Láttam az arckifejezésén, hogy már készül hozzám vágni valamit, de végül kontrolálta magát.
- Nézem a napfelkeltét. - végül csak ennyit mondott, ezt is nyugodt hangon, majd fejét ismét az ég felé emelte. Ezt azért fúrcsáltam...egy S-osztályú bűnöző a napfelkeltét nézi! Furcsa... De ha szereti had bámulja. Eldöntöttem megkérdezem, hogy mi a baja velem, de féltem mit fog válaszolni.
- Te Sasori... - kezdtem de hamar befogtam a szám, mert rámkapta a tekintetét. De csak egy bólintással jelezte hogy figyel.
- Utálsz engem, igaz? - ezt olyan gyorsan hadartam el, hogy még magam sem értettem. Meglepődött a kérdésemet hallva.
- Miből gondolod hogy utállak? Csak nem kedvellek annyira... - kidülledt szemekkel meredtem semmitmondó arckifejezésére.
- És mit kell tennem hogy megkedvelj?
- Igazából, még magam sem tudom. - ezt olyan halkan mondta hogy alig lehetett hallani. Végül ismét az ég felé fordította a fejét. A felkelő napsugarak rávilágítottak az arcára, és becsukta a szemét. Különös egy ember...ha persze lehet embernek nevezni... Mikor megunta, felállt.
- Menjünk vissza. - és már ott sem volt. Szemforgatva siettem utána, és már csak a szobánkban értem utol.
- Hát ti meg hol voltatok? - Deidara meglepődött arckifejezése miatt röhöghetnékem támadt, de visszafogtam magam.
- Csak megnéztem, hogy Sasori merre jár. - vontam vállat és besétáltam a fürdőbe. Elvégeztem a szükséges teendőimet - fogmosás, fésülködés - és valami tiszta ruha után kutattam a táskában. Találtam is egy fekete rövidnadrágot, egy fehér spagettipántos trikót, és egy kék félvállas haspólót. Úgy látszik Konan gondolatolvasó, mivel imádom a kéket. Bár az ő haja is kék, úgyhogy nem kell csodálkoznom. Gyorsan felöltöztem, majd a combom felét befásliztam, és felcsatoltam az övemre a fegyvertartókat - mind a kettőt a hátsó felemre - majd a kunai tartót rácsatoltam a fáslizott részre.
- Már azt hittem, sosem jössz ki. - vigyorgott Deidara, miután voltam szíves kifáradni a fürdőből.
- Ja, nem tudom miért kell ennyit tökölni egy nyamvadt fürdőben! - grimaszolt Sasori.
- Te csak ne szólaljál meg...
- Itt vannak a tegnap használt fegyvereid. - mutatott az ágyra Deidara. Csak úgy úszott a fegyverekben. Még a kinyitott démonszél shuriken is ott virított.
- Te Deidara, tudtad, hogy azt a boltosnéni osztogatta? - mutattam a fémtárgyra vigyorogva.
- Ááá...elegem van belőled! - üvöltött fel dühösen Sasori, kisietett a szobából, becsapta az ajtót.
- Valahogy én is így érzek! - kiáltottam utána, vigyorom ráragadt Deidarára is, és nevetni kezdtünk. Még mindig vihogva töltöttem meg a fegyvertartókat shurikennel, és dobókésekkel, a kunai tokba meg természetesen az oda illő fegyvert helyeztem el. A megmaradt kunait és shurikent -beleértve a démonszél shurikent is - az oldaltáskámba dobáltam, majd azt is felvettem. Gyorsan felkapkodtam a kék lábbeliket, majd ránéztem Deire aki látványosan méregetett, és egy nagyot füttyentett.
- Kiemeli ez a ruha az alakodat. Mondhatnám hogy szexi vagy ebben a szerkóban, de inkább nem, mert kapnék egy jobb egyenest. - vigyorgott.
- Már kimondtad...de köszönöm. - pirultam el de nem is kicsit, és rámosolyogtam.Végül megköszörültem a torkom és kifelé vettem az irányt. Deidara bezárta a szobaajtót, és követett ki az udvarra. Holtsápadtan meredtem a falnak támaszkodó Sasorira.
- Ne mond azt hogy megint veled kell edzenem! - támadtam le azonnal, de csak megrázta a fejét.
- Mivel nincs más dolgom, ezért elmegyek én is. - halál nyugodt hang bekapcsolva. Annyira irritál már ez a viselkedése! Legszívesebben adnék neki egy tockost, de sajnos még mindig erősebb. De nem sokáig, erre mérget vehetsz Sasori! Egy szó nélkül indultunk el a már számomra megszokott helyre.
- Mivel Sasori elmesélte, hogy jól bánsz a fegyverekkel, ezért már nem gyakoroljuk. Helyette chakra tréning következik. - Deidara is tanár módba kapcsolt. Chakra tréning? Nem hangzik egyszerűnek...
- Aha...
- Fogalmad sincs róla mi az, igaz? - azt az unott arckifejezést legszívesebben letöröltem volna, de csak megráztam a fejem.
- Hajaj...mindegy, először a fára mászással kezdünk. Ez a tréning magába foglalja a chakra gyűjtését a lábba... - innentől már nem figyeltem, mert éreztem hogy valaki látványosan méreget. Óvatosan balra fordítottam a fejem,és lám...Sasorinak majd' kiesik a szeme. Majdnem összetalálkozott a tekintetünk, de gyorsan visszafordultam Deihez, aki még mindig csak mondta...
- Szóval ennyi lenne. - fejezte be két perc után a monológját. Én csak hevesen bólogattam. Formált egy kézjelet, majd rálépett a fa törzsére, és mintha természetes lenne, elkezdett rajta fel felé sétálni. És végül megállt egy vastagabb faágon, de fejjel lefelé.
- Te jössz. - és ekkor elkezdett zuhanni, de megfordult a levegőben és talpra érkezett. Könnyü azt mondani, hogy én jövök!
- Ja és egy kunaival jelöld hogy hol tartasz. - ült le Sasori mellé. Tetszeni fog a műsor mi? Előkaptam egy fegyvert, majd azzal a kezemben megformáltam a kézjelet amit mutatott, és ráhelyeztem a lábam a fára. A sok koncentrálástól megfájdult a fejem, és egy darabig mentem is felfele, de megszűnt az egész, és mielőtt leestem volna, belehasítottam a fába. Már vagy egy fél órája játszottam ezt a játékot, a vágások mindig egy milliméterrel magasabbak lettek, de csak azért sem sikerült. A sok eséstől egy csomó zúzódásom keletkezett, és tetőtöl talpig koszréteg borított. Elhatároztam hogy ez lesz az utolsó próbálkozás. Újra a talpamba koncentráltam a chakrám, majd ráléptem a fatörzsre és elkezdtem sétálni. Sétáltam és sétáltam, nem is vettem észre hogy felértem, ráadásul a legtetejére. Ügyességem jeléül, belehasítottam a fába. A két jómadár észre sem vette, csak kapkodták a fejüket, hogy merre lehetek.
- Srácok! - integettem, mire felkapták a fejüket. Deidara szélesen elvigyorodott, majd felállt és a fához sétált.
- Ez könnyen ment. - jegyezte meg, miután leugrottam mellé. - Most következik a chakra gyűjtés.
- Na és az mi?
- A chakra gyűjtés képes megnövelni a chakra áramlását a testben. Elősegíti hogy több chakrához jussunk amikor jutsukat csinálunk. A chakra gyűjtés segíthet abban hogy gyorsabban juttassunk chakrát a testrészeinkbe. Röviden ennyi. - na erre figyeltem. Még azt röviden elmondta, és megmutatta, melyik kézjelet kell közben használni. Ha jól emlékszem hitsuji vagyis kos a neve.
- Ha már érzed, hogy menten szétrobbansz, hagyd abba a koncentrálást. - annyira csillogott a szeme a "szétrobban" szóra, hogy majdnem kiégett a sajátom. Elképedve követtem minden egyes mozdulatát, ahogy leült Sasori mellé. Előrefordítottam a fejem, majd megformáltam a pecsétet, és lehunytam a szemeim. Összpontosítani kezdtem és éreztem hogy teljesen beleremegek. Szó szerint, rázkódtam az erőlködéstől. Sosem éreztem ilyesfajta erőt. Ezért is furcsállottam annyira. Éreztem minden egyes porcikámban a chakrám, tökre bebizseregtem tőle. Felnyitottam a szemeim, és arra figyeltem fel hogy körülöttem minden kék. Mikor rájöttem hogy az a chakrám, elképedtem. A hajam felemelkedett - valamitől - a számban valami hegyeset - mintha fog lenne - véltem felfedezni, és mintha a körmeim is hosszabbak lettek volna. A skacokhoz fordultam, ők kidülledt szemekkel figyelték a jelenetet. A bőröm kezdett feszülni, jelezve hogy hagyjam abba. Megtettem. A chakra visszaszivárgott - vagy mit csinált - a számból eltűnt az a fura hegyes fog, majd egyensúlyomat elvesztve, térdre estem.
- Ezt hogy csináltad? - hajolt fölém Deidara.
- Szerinted én tudom? - mordultam rá, és állóhelyzetbe tornásztam magam. A szőke visszasétált a társa mellé, és valamit igen magyarázott neki. Bár tudnék szájról olvasni! Nekem egy gondom volt.. a combomról, a karomról és még az összes többi fedetlen testrészről, eltűntek a sebek, és a lila foltok. Különösebben nem érdekelt, talán nincs is jelentősége. Következő tréning, valami levél koncentráció. Deidarának megint csak járt a beszélőkéje, már azon voltam hogy betömöm a pofáját, de hagytam hadd mondja. Ennek a levél izének nem tudom mi a lényege, és még azt sem tudnám visszamondani amit a Szöszi mondott. Na annyit tudok, hogy a homlokomon lévő levélre kellett koncentrálni. Ezután egy tó felé indult díszes társaságunk. Olyan gyorsan ugráltak, alig tudtam lépést tartani velük.
- Amúgy mi csinálunk a víznél? - kérdeztem a mellettem suhanó Deit.
- Majd meglátod. - hülye sejtelmes vigyor. Deidara specialitása. Durván tíz percbe telt mire odaértünk.
- A vízen járást foglyuk gyakorolni. - jelentette ki ünnepélyesen a szőke egyén. Megfagyott bennem a vér.
- Te a vízen akarsz sétálni? Ki vagy te, Isten? - hüledeztem. De senki sem monta hogy átadom neki a posztom. Én vagyok Isten!
- Nem, dehogy. Amúgy könnyű..
- Sétáljon a halál a vízen!
- Te magad vagy a halál. - szólt közbe Sasori.
- Akkor sétáljon a rák a vízen...
- A te csillagjegyed nem rá... - nem hagytam hogy a vörös befejezze, mert közbevágtam.
- Szűz vagyok! - dobbantottam egyet a lábammal, ekkor odahajolt a fülemhez.
- Tudom. De nem sokáig... - súgta. De olyan nagy szenvedéllyel, hogy összerándult a gyomrom, elvörösödtem, és még az egyensúlyom is elvesztettem. Már majdnem lezuhantam, mikor Deidara elkapta a karom.
- Meg va.. - és nem fejezte be, mert magammal rántottam őt is, és beleestünk a vízbe. Deidara fejjel lefele, én meg seggre estem. Lábszárig ér a víz... A szőkének a lába kilógott, de a feje belefúródott az iszapba, és a víz bugyborékolt is körülötte. Én hamar felálltam, és megállapítottam hogy csurom víz vagyok. Felnéztem a fán lévő Sasorira, aki a röhögéstől, már a hasát fogta, ő is elvesztette az egyensúlyát, és beleesett a vízbe. Vagyis belehasalt. Na akkor én kezdtem el röhögni. Látszik, az idióta vonzza a másik idiótát. A vöri fél percig a vízen lebegett, majd elkezdett süllyedni. Már majdnem megfulladtam a nagy röhögés közepette, mikor valaki megragadta a lábam, kihúzta alólam, és én is eltaknyoltam abban a nyamvadt vízben.
- Te se maradj ki a buliból. - mosolyodott el féloldalasan Sasori, mikor kidugtam a fejem. Hatalmasat dobbant a szívem. Vizes hajjal eszméletlen jól néz ki. Nem mintha alapból nem nézne ki jól.... Amúgy meg mi a frászt jelent az hogy nem sokáig? Mármint...már nem sokáig leszek..khm, szűz.. Talán le akar fektetni? A pedofil disznója...
- Kösz. - morogtam, majd kifelé kezdtem sétálni. Egyszer beleragadtam az iszapba, és majdnem előreestem, de megtartottam az egyensúlyom. A parton kicsavartam a hajamból és a ruháimból a vizet, és megállítottam hogy egy kisebb tónyi víz ivódott be a ruhámba. Szegény Deidara feje és haja tiszta iszap volt ezért lemosta. Ki is bontotta a copfját és szerintem kibontott hajjal aranyosabb. Aranyosabb, mi? Ez még nem minden. Levette a köpenyét és a pólóját is. Mikor először láttam, nem volt alkalmam felmérni a felsőtestét így most megtettem. Nem csalódtam, azt meg kell hagyni, hogy jó teste van. Szépen kidolgozott izmok, kockás has, bár egy férfi shinobitól mit várhat el az ember. A mellkasa bal oldalán ott vírít az a tetoválás is. Ezek tanulmányozásával nagyon elidőzhettem, mert az alanyom már elöttem állt, és vigyorogva figyelt.
- Na mi van, tetszik? - húzta fel a szemöldökét, még mindig vigyorogva. A felfogásom olyan lassú volt, hogy nem válaszoltam azonnal, csak bambán néztem a pofáját.
- Álmodban... - nyöszörögtem, de "kissé" késtem a válasszal, amitől még nagyobb vigyort vett fel.
- Látszik rajtad... - kuncogott, én elvörösödve bevágtam a durcát, és lehajtottam a fejem, hogy ne lássam azt a vigyorgó képét. Láttam hogy még közelebb jön, majdnem már el is tapos. Azonnal kapcsoltam, majd önvédelemből lendítettem a lábam, és mellkasba rúgtam. Azt hittem épp hogy csak meglegyintem, erre meg még el is repül néhány métert, pont bele a tó közepébe.
- Deidara, ne haragudj! - ordítottam kétségbeesetten, és a tópartra futottam. Sasori a jelenetet látva elröhögte magát.
- Jó erős vagy. - állapította meg Deidara mikor kiúszott a partra. A vöri már a fának támasztotta a homlokát, úgy röhögött, még az öklét is csapkodta. Most komolyan, mi ebben a rohadt vicces?! Nemhogy segített volna szerencsétlennek! Bár nem szerencsétlen, igen is megérdemelte. Így jár az aki belemászik a magánszférámba!
- Na kezdjük végre ezt a nyomorult edzést?! - keltem ki magamból. Dei ismét 20 liternyi vizet csavart ki a hajából, majd felém fordult.
- Aha, kezdjük... - látszott rajta hogy már nem lelkesedik az ötletért, de végül is muszáj lesz neki megtanítani. Sasori már abbahagyta a röhögést, és szépen nyugodtan, törökülésben csücsült a fa tövében, és látni lehetett rajta hogy mindjárt elalszik, szinte már a nyála csurgott ki a szájából. Olyan bamba szemeket meresztett ránk, mint aki beállt valamijen anyagtól. Szóval ez a vízen járás dolog, egészen buli lehet, de mikor rá akartam lépni a vízre - persze a chakra öszpontosítás sem maradt el - abban a szent minutumban bele is estem.
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam. - morogta magának Deidara aki már a víz közepén várt. Ja, elég hangosan morgott magának.
- Bocsánat hogy nem születtem kiváló ninjának! - ordítottam, majd kimásztam a partra, és újra próbáltam. Már pár lépést sikerült megtennem, de eszembe jutott Sasori bamba képe, nekem röhöghetnékem támadt, ezáltal újra vízbe estem. Dei már nem szólt semmit, csak karba tett kézzel várt. A harmadik próbálkozásnál már feléig eljutottam de akkor meg az előbbi Deidarás incidens jutott szembe, elvörösödtem, majd rosszul léptem, és megint beletaknyoltam. Hamar kiúsztam, és lopva Sasorira néztem, aki csak mosolygott rajtam. De az a mosolyt inkább bíztató volt, nem olyan gúnyos féle. A mosoly láttán erőre kaptam, majd chakrát koncentrálva a talpamba, elindultam egy kis vízi körútra. Úti cél: Deidara. Mintha ez természetes lenne, úgy sétáltam Dei felé, zsebre tett kézzel, majd megálltam elötte.
- Na negyedikre sikerült. - csapta össze a tenyereit Dei, majd a part felé indult, én meg engedelmesen követtem. Már majdnem én is kiléptem a partra, mikor a szőke meglökött, így visszaestem a vízbe. Kidugtam a fejem, majd Deidara vigyorgó képét véltem felfedezni. Megragadtam a nadrágszárát, és behúztam magamhoz. Akkor vettem észre, hogy ez a fele a tónak nagyon mély. Még jó hogy tudok úszni...
- Csakhogy sors rtárs legyél. - vágtam ártatlan fejet, majd már csak annyit láttam, hogy nem láttam semmit. Na ez értelmes volt mondhatom... Ugyan is az idiótája lehúzott a víz aljára. De még időben kitéptem a lábam a kezéből, és felúsztam a tetejére levegőért. Szaporán vettem a levegőt, majd mikor Dei kidugta a fejét, elmosolyodtam és párszor lefröcsköltem, és ő, mint egy kisgyerek, utánnozni kezdett. Komolyan mondom mint az ötévesek a gumimedencében! Na Sasori, most megtanultad, hogy ne engedj két idiótát a víz közelébe.
- Na jól van fiatalok, mára elég volt! Még ma át kell vonszolnunk magunkat egy másik szállásra! - kiáltott oda Sasori. Ünneprontó! De van egy tervem... Engedelmességet színlelve úsztam ki a partra, de mikor odaértem, megragadtam Sasori lábát, és belerántottam a vízbe. Egy nagyobb szívrohamot hoztam rá, csóri majdnem megfulladt, de időben felúszott levegőért. Szemét vagyok tudom...
- Basszus te...no..normális vagy? - köhögött megállás nélkül.
- Bocs főnök, direkt volt. És tudtommal én vagyok a legnormálisabb közölünk. - a gúny tisztán kivehető volt a mondókámból, majd kiszálltam a tóból. Hallottam hogy követi a példámat valaki, hátrasandítottam, és a vörös fortyogó fejével találtam szembe magam.
- Kyra...! - morogta vészjósló hangon, és hát, jobbnak láttam futni. Nem tudtam felfogni ezt fenyegetésnek, inkább jó bulinak. Jól nézhettünk ki, én futottam elöl, a vörös ordibálva a nyomomban.
- Ha egyszer elkaplak, abból nem lesz köszönet! - ordibált teli torokból.
- Fúú de félek, Sasori. Remegnek a lábaim! - fordítottam hátra a fejem vigyorogva. De persze nem számítottam a gyorsaságára, így könnyen rám vetette magát. Pár métert gurulhattunk, de végül is én kerültem fölülre, így megfogtam a csuklóit, és leszorítottam a földre.
- Végül is, én kaptalak el. - húzogattam a szemöldököm mosolyogva, lihegve a futástól, de a vöri arckifejezését látva, lehervadt az arcomról. Mintha elpirult volna! Vagy csak szimplán hülye vagyok, vagy tényleg ott volt az arcán.
- Leszállnál rólam? - emelte fel a fejét, és kérdőn nézett rám. De a szeme máshová cikázott. Pontosabban a melleimre! Félve odakaptam a fejem, és elvörösödtem, mert ugyan is tisztán kivehető volt! Mocskos perverz vagy, Sasori. De még mindig a "már nem sokáig" kijelentése viszi a prímet.
- Ne nézd ilyen látványosan őket, ember! - kiáltottam rá, elengedtem az egyik csuklóját, pofon csaptam, majd legördültem róla. Meglepetten tapogatta az arcát majd felállt. De ha fából van, akkor miért nem fáj a kezem? Hm, még jó hogy masszív vagyok. Jól van, azért annyira nem.
- Mivan, szerintem szépek! - villantott egy perverz vigyort. Az arcom olyan vörös lett mint a haja, majd puffogva, és fejfüstölögve visszaindultam a szállásunkra. Oké, én az érzelemmentes oldalát még elviselem, DE a perverz oldalát semmiképp sem. Most komolyan megdicsérte őket? Útközben belebotlottam Deidarába, vagyis mikor már a hotel előtt állt.
- Merre voltál? És hol hagytad Sasorit?
- Otthagytam a perverz gondolataival. - válaszoltam szemforgatva, majd beléptem az épületbe. Végigsétáltam a folyosón, kikaptam Deidara kezéből a szobakulcsot, kinyitottam az ajtót, és besétáltam a szobába.
- Júj mit csinált? Letapizott? Vagy esetleg flörtölni próbált veled? - röhögött.
- Dehogy is te isten barma! Még csak az kéne! - mérgelődtem, majd betrappoltam a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót. Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat, majd beültem a kádba, és megeresztettem a forró vizet. A hideg víz miatt teljesen átfagytam, így jól esett a forró. Fél órát bent csücsültem, majd kiszálltam, és magamra csavartam a törölközőm. Hogy gyorsabban száradjanak a ruháim, hajszárítóval fújattam még fél órán keresztül, így megszáradt minden. Szerencsére a táskám bent volt, fel tudtam venni tiszta fehérneműt, majd felvettem a ruháim. Megszárítottam a hajam, és mivel drága vöröském állítása szerint, ma elhagyjuk ezt a hotelt, összepakoltam a koszos ruháim, a fogkefét - amit itt találtam, de szerencsére vadi új - fogkrémet, és egyéb tisztálkodási eszközöket.
- Mit csináltál egy óráig a fürdőben? Tisztára átfagytam! -nyöszörgött Deidara, mikor kinyitottam az ajtót, és elhúzott mellettem. Ügyet sem vetve az ágyon ülő Sasorira, útra készen leültem a fotelba.
- Mikor indulunk? - törtem meg a csendet, mire Sasori rám kapta a tekintetét.
- Amint Deidara befejezi a mosakodást. Utána én is bemegyek öt percre. - jele sem volt az elöbbi incidensnek. De könnyen felejt..vagy el akarja felejteni. Az utóbbi jobban tetszik.
- Pazar...
- Jól teljesítettél a mai nap folyamán. Meg vagyok veled elégedve. - mosolyodott el.
- Kö...köszönöm. - dadogtam, majd más felé néztem, hogy ne kelljen látnom az arcát. Negyed óra múlva Deidara teljes harci díszben - köpeny, a tagok ruházatával megegyező gatya és cipő - kilépett a fürdőből. Haja rendezetten összecopfozva, és ott virított a kőrejteki fejpántja is.
- Tőlem mehetünk. - csilingelt a hangja, majd fütyörészve kisétált a szobából. Sasori besietett a fürdőbe. Megvártam míg végez, és ahogy mondta, öt perc múlva száraz ruhában lépett ki. Felvettük a cipőnket és kisétáltunk. Én cipeltem a két táskám is. Kint egy bazi nagy agyagmadár várt.
- Ugorjatok fel! - intett Deidara, én meg eleget tettem a kérésének. Ahogy Sasori is.
- Merre tartunk? - kérdeztem miután felszálltunk. Nagyon élveztem mikor belekapott a hajamba a szél, és arcomat megcsapta a friss éjszakai levegő. A rohadt hideg, éjszakai levegő.
- Pár kilométerre van egy kis ház, oda. Ritkán használjuk, de nem árt ha van. - mondta Sasori, majd elnyúlt a madáron, és a feje alá helyezte kezeit. Odamásztam Deidara mellé, mire felém fordította a fejét, és elmosolyodott.
- Milyen érzés repülni?
- Meg tudnám szokni, csak nagyon...hideg..van. - reszkettem, mire átkarolt, és odahúzott magához. Nem akartam ellenkezni, sőt nagyon jól esett. Átfontam a derekát, és közelebb préseltem magamhoz. Szememmel megkerestem Sasorit, aki látványosan figyelte Deidarát, és mintha féltékenységet láttam volna a szemében. Biztos megint képzelődtem! Miért is lenne Deidarára féltékeny?

Megint edzések... - Sasori, a rabszolgahajcsár

- Katsu... - suttogta valaki a fülembe. Van annyi gógyim ahhoz, hogy tudjam mit jelent. Felpattantak a szemeim, és felugrottam az ágyból. Bár ne tettem volna...az egész testem sajgott... Ekkor megláttam a földön fetrengő Deidarát, aki fulladozott a röhögéstől.
- Idióta, tudod milyen volt erre kelni? A szívbajt hoztad rám te piromán állat! - üvöltöttem le a fejét, szikrákat szóró szemmel, az meg egyből abbahagyta, és ijedten nézett rám. Meglepődtem, mert igazi félelmet láttam a szemében. Mi lehet a baja, szellemet látott?
- Mi a baj? - kérdeztem normál hangerőn. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és felkelt a földről.
- Semmi. Csak rohadtul ijesztő voltál, tudod? - mosolygott.
- Bizony hogy tudom. Az a jó! - mutattam fel a mutatóujjam, majd beviharoztam a fürdőbe. Felöltöztem, majd egy gyors fogmosás és fésülködés után, frissen és üdén kiléptem a fürdőből.
- Mehetünk? - olyan hirtelen jött a hang, hogy ismét megugrottam. Ismét Sasori váratlan kérdése.
- Muszáj rám hozni a szívbajt? Amúgy meg mehetünk, górékám... - a "górékám" szót még ki is hangsúlyoztam hogy idegesítsem. Megforgatta a szemeit, kisétáltunk a szobából, és a kinti területre vettük az irányt.
- Ugyan azt csináld mint tegnap! - a fegyverdobálásra gondolt. Felsóhajtottam, mivel rohadtul nem volt kedvem dobálósdit játszani a fájós karom miatt. De nem panaszkodom, ha legalább itt vagyok legyek kiváló ninja. Rajzoltam egy kört a fába, majd kellően eltávolodtam, és előkaptam négy kunait. Alapállásba álltam, és egymás után szépen sorban elhajítottam őket. Következett még négy kunai legyezőszerűen kinyitottam és egy pörgés után eldobtam. Pont beletalált a közepébe. Kotorásztam újabb négy fegyverért, ekkor kezembe akadt egy számomra idegen tárgy. Ami mellesleg egészen nagy termetű volt. Meglepetten előhúztam és egy összecsukott valami akadt a kezembe. Megfogtam az egyik végét és szétnyitottam. Egy bazi nagy démonszél shuriken. Lesz mivel fenyegetőznöm...
- Egy démonszél shuriken? - meglepődötten bámultam a fém fegyvert.
- Hol találtad?
- Szerinted hol zsenikém? A boltosnéni osztogatta! - rivalltam rá Sasorira, aki ismét egy gyilkos pillantást vetett rám. Tényleg olyan volt mintha meg akarna ölni. Végül is annyiba hagytam a dolgot, ismét alapállásba álltam, és eldobtam. Olyan szépen pörgött, hogy kedvem támadt lefényképezni. De mivel nem volt nálam ilyen eszköz, így csak csodálhattam. Szép egyenesen száguldott, az egyik vége pont beleállt a közepébe.
- Ezt amint látom tökéletesen megy. Jól bánsz a fegyverekkel azt meg kell hagyni. Most pedig mozgó célpontot kell eltalálnod. - amint befejezte a mondatát, el is tűnt. Nem messze meghallottam egy pukkanást, majd füst is követte, és egy báb hangja. Báb?!
- Mi a halál? - motyogtam, majd próbáltam beazonosítani hogy honnan jön a hang, de képtelen voltam rá. Mintha csak megéreztem volna Sasorit, így a fák sűrűje felé kezdtem el futni. Meg is láttam a kék chakrafonalakat. Követtem a szememmel és voaláá..megvan az alany.
- Megvagy... - suttogtam ördögi vigyorral és előkaptam egy kunait. Megindultam felé, és már el akartam dobni, de a vöri megindult előre. Morogtam egy sort, felugrottam egy fára, és futásnak eredtem. Vagyis, ugrálásnak. Előttem pár méterre, ismét meghallottam azt a jellegzetes bábhangot, majd gyorsabbra vettem a tempót, és mikor a látóterembe került elhajítottam a dobófegyvert. A legnagyobb meglepetésemre beleállt a báb hátába.
- Így kell ezt csinálni! - kiáltottam fel nevetve, de ekkor elhaladt közvetlenül a fejem mellett egy shuriken.
- Azt nem mondtam, hogy nem támadok! Úgyhogy ne örülj annyira. A fegyvereket a helyedben kerülgetném, mindegyik bele van mártva a mérgembe. - hallottam Sasori hangját a távolból. Megdermedtem. Ha csak egy kicsit is megkarcol, végem. A gondolatmenetem ismét egy felém közeledő fegyver szakította meg, gyorsan előkaptam egy dobókést, és azzal a lendülettel elhárítottam a támadást. Azt a fegyvert követte vagy tíz másik, én átmentem nyúlba, mert ugráltam össze-vissza, hogy kerülgessem őket. Most én következtem. Megfogtam négy shurikent, majd megindultam a fadarab felé. Tettem pár lépést futva, majd elbújtam az egyik lomb mögött.
- Taktika a következő. Előretör, figyel, támad. És kiü...-nem tudtam befejezni a mondatot, mivel az a hülye báb épp mellettem kötött ki. Én felüvöltöttem, majd hátraugrottam egy kunai elöl, de nekivágódtam egy fának, és lezuhantam a földre. Pontosabban nekicsapódtam a talajnak, hatalmas krátert hagyva magam körül. Még a könnyem is kijött, de nem adtam hangot a fájdalmamnak, és lassan felkászálódtam a földről.
- Hogy az a.. -nyöszörögtem, mikor visszaugrottam a fára. Nagy nehezen. Megelégeltem ezt a mozgó célpontos dolgot, majd elővettem egy kunait, és a már jól ismert hang irányába fordultam. A hang azt jelzi hogy mozgásban van a báb, így meg tudtam állapítani hogy felém közeledik. Majd megmutatom én neked! Mikor az feltűnt egy kunaival a kezében, direkt nekifutottam, majd mikor elé értem, átugrottam a feje fölött, majd talpra érkeztem. Megfordultam, szerencsémre látni lehetett a chakrafonalakat, meglendítettem a kunait, és egy nyisszanással elvágtam a azokat. A báb követte a példámat, így az is nekicsapódott a talajnak. Megállás nélkül lihegtem, de tuti hogy ez csak a könnyebb része az edzésnek.
- Te elvágtad a chakrafonalaimat, mindössze egy kunaival? - hüledezett Sasori, és látszott rajta hogy tényleg meglepte a dolog.
- És ha igen? Talán meglepődött, Őnagysága? - adtam neki a jelzőt, egy gúnyos vigyorral. Teljesen elborult az agya, barna szemei elsötétültek, és ökölbe szorította a kezét. Már épp meg akarta ragadni a nyakam, de gyors reflexeimnek hála, elkaptam a kezét.
- Inkább alázz a sárga földig, de kérlek, ne ejts rajtam testi sérüléseket. - higgadtságom, még saját magamat is meglepte. Nagy morgás közepette kirántotta kezem közül a sajátját, és egy nagy sóhajjal lenyugtatta magát.
- Rendben...Következő edzőhely, a tegnapi szántóföld. - ezt mind olyan rideg hanggal mondta, hogy görcsbe rándult a gyomrom. Végül egy bólintással jeleztem hogy értettem, és mikor észbe kaptam, már rég előttem ugrált. Minden ugrásnál meglibbent a köpenye, és komolyan mondom, engem rohadtul irritálnak már azok vörös felhők. Legszívesebben leszaggatnám róla, és elégetném azt a köpenyt. De akkor meg szembesülnék a bábtestével, és azt meg egyáltalán nem akarom látni. Visítva rohannék előle.
- Gyere már, az ég áldjon meg! - na ilyen szavakat még nem hallottam a szájából. Szemforgatva ugráltam utána, és hamar beértem, mert volt olyan szíves és megvárt.
- Ha elbambulsz, annak csak rossz vége lesz. Az ellenség bármikor lecsaphat. - tipikus tanár módba kapcsolt. Hamar megérkeztünk - szerencsétlenségemre - arra a nyamvadt földre, és már vártam a vöri utasításait...tuti az lesz mint tegnap.
- Most kivételesen csak egyszer kell körbefutnod a földet. - jelentette ki, majd leült egy fa tövébe. A fejemben már felrángattam a földről, és húztam magammal futni, de persze ezt fizikailag nem mertem megvalósítani. Végül elfogadva a sorsom, gyors tempóban futi kezdtem. A felénél ismét pofára estem, a távolból hallottam, hogy Sasori nagyban röhög. Esküszöm én már majdnem elsírtam magam. Az az idióta...totál megutáltatta velem magát.Pedig tök szimpatikus volt! A kis mocsok... Szitkozódások halmazával az élen indultam ismét útnak, és a tíz percig futás lecsökkent ötre. Mivel persze voltam olyan kedves magammal, hogy gyorsabbra vettem a tempót. A lihegésem ismét egy kutyáéval versenyzett, és totál bekrepált a lábam. Az oldalamat markolászva sétáltam Sasori elé aki a könnyeit törölgette - persze, a röhögéstől.
- Remélem kiröhögted magad...
- Jó volt a műsör. - mondta, majd egy mosolyt küldött felém. Még sosem mosolygott rám... A mosolya volt inkább kedves,mint gúnyos. Ez a mosoly beégett az elmémbe. De minden jónak vége szakad... Mosoly ki, pókerarc be.
- Most jöhet ötven felülés. - előbb még kedvesen mosolygott rám, most meg már szúrós szemmel parancsolgat?! Lelombozódva, feküdtem le a földre, a tarkómra kulcsoltam a kezeim, majd gyorsan elkezdtem a felüléseket. Az első harminc simán ment, de a maradék húszat kínszenvedés volt megcsinálni. Az izmaim mintha lüktettek volna, a hasam minden felülésnél remegett és kimondhatatlanul fájt. De végül csak sikerült.
- Vége van... - sóhajtottam, majd kiterültem a földön.
- Most ötven mellkas emelés.
- Adok én mindjárt neked ötven mellkas emelést! Még egy kis pihenőt sem adsz! Mi a rákért vagy ilyen kegyetlen velem?! Azért ennyire még te sem utálhatsz! - fakadtam ki, beleordítva a képébe.
- Fogd be a szád, és csináld amit mondok, világos?! - ez az agresszív hang, a szívemig hatolt. Mivel szerény személyem lelke nagyon érzékeny az ilyenekre. Lapítottam mint a kutyák, és a hasamra fordultam, majd ismét a tarkómra kulcsoltam a kezeim, és nagy nyögések közepette, elkezdtem emelgetni a mellkasom. Nem is számoltam, csak csináltam és csináltam.
- Ez így bőven elég, már száz fölé is elmentél. - zökkentett ki egy hang a nagy emelgetésből.
- Hát akkor miért nem szóltál hogy elég, te nyomorék?
- Élvezem ahogy szenvedsz. - vetette be irritáló vigyorát, nekem meg kedvem támadt képen törölni, De nem tettem meg. Még nincs hozzá elég bátorságom.
- Óhajtasz még valamit?
- Harminc fekvőtámasz, most! - mint egy parancsnok. Találtam neki egy frappáns nevet: Sasori, a rabszolgahajcsár.
- Kellett nekem rákérdeznem, a rohadt életbe... - nyöszörögtem majd gyorsan elkezdtem. Ha Sasorival így folytatódik tovább az edzés, izmosabb leszek, mint bármelyik férfi! Majdnem lerogytam a földre, de az utolsót is sikerült lenyomnom. Végigmértem a körülöttem lévő környezetet,és megállapítottam, hogy már sötétedik. És én hülye eddig nem vettem észre!
- Rabszolgahajcsár vagy, ugye tudod?
- Igen, és élvezem is. Hm, mára végeztünk, mehetünk haza. - ugrott fel állóhelyzetbe. Nyáhá, legalább nem tagadja le! Én csak helyeseltem neki, és én is felálltam, majd gyorsan megindultunk visszafele. Öt perc volt az egész út.
- Na hogy sikerült? - már megszoktam ezt a kíváncsi hangot Deidarától.
- Pazar volt. - morogtam,és levetődtem az ágyra.
- Ezt Konan küldi neked. Tiszta ruhák,meg egy csomó női cucc. - nyújtott felém hirtelen egy nagyobb kék hátizsákot Dei. Csillogó szemekkel vettem ki a kezéből, majd berohantam a fürdőbe. Tiszta ruha...ez kellett nekem.
- Köszönöm.- kiáltottam ki a csukott ajtó mögül, majd ledobáltam magamról a koszos, poros, izzadt ruháim, bemásztam a kádba, majd megeresztettem a forró vizet. A kád szélén - tuti Isten küldte nekem - a kedvenc illatú samponomat találtam, ami mellesleg jázmin. Bevizeztem a hajam, és öntöttem rá a folyadékból. Miután leöblítettem, egy mandula illatú tusfürdővel megmosakodtam, majd kiszálltam a kádból. Gyorsan megtörülköztem, majd magamra csavartam a törölközőt, és kutakodni kezdtem a táskában. Találtam egy kék pólót és egy fekete rövidnadrágot pizsamának, majd egy lila - ráadásul csipkés, amit utálok - alsóneműt. Felöltöztem, majd a táskában talált hajszárítót bedugtam a konnektorba, és megszárítottam a hajam. Még gyorsan megsikáltam a fogam, és késznek nyilvánítottam magam. Kinyitottam a fürdőajtót, és kisétáltam.
- Végre, kijöttél.. - nyöszörgött sápadt arccal Deidara.
- Miért, mi van?
- Tudod milyen szar fél óráig bent tartani? - hüledezett és besprintelt a fürdőbe. Szegény gyerek, megértem a helyzetét. Mivel Sasori már az egyszemélyes ágyon aludt, ezért magamban elkönyveltem, hogy megint a Szöszi mellett fogok aludni. Ásítottam egy hatalmasat, majd bebújtam az ágyba. Pár perc múlva leoltódott a villany, és besüppedt mellettem a matrac.
- Remélem nem baj ha mellettem kell aludnod..
- Nem, nem baj. - suttogtam félálmosan.
- Ne aggódj, holnap már velem edzel.
- Ez a két nap teljesen kikészített. Minden végtagom fáj...
- Óóó...te szegény..
- Igen, az vagyok.. Te, amúgy Sasori szerinted utál?
- Mért utálna?
- Nagyon látványosan mutatja... - morogtam, majd hátat fordítottam neki, és lehunytam a szemeim...

Ezt nem hagyhattam ki.... xD