- Katsu... - suttogta valaki a fülembe. Van annyi gógyim ahhoz, hogy tudjam mit jelent. Felpattantak a szemeim, és felugrottam az ágyból. Bár ne tettem volna...az egész testem sajgott... Ekkor megláttam a földön fetrengő Deidarát, aki fulladozott a röhögéstől.
- Idióta, tudod milyen volt erre kelni? A szívbajt hoztad rám te piromán állat! - üvöltöttem le a fejét, szikrákat szóró szemmel, az meg egyből abbahagyta, és ijedten nézett rám. Meglepődtem, mert igazi félelmet láttam a szemében. Mi lehet a baja, szellemet látott?
- Mi a baj? - kérdeztem normál hangerőn. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és felkelt a földről.
- Semmi. Csak rohadtul ijesztő voltál, tudod? - mosolygott.
- Bizony hogy tudom. Az a jó! - mutattam fel a mutatóujjam, majd beviharoztam a fürdőbe. Felöltöztem, majd egy gyors fogmosás és fésülködés után, frissen és üdén kiléptem a fürdőből.
- Mehetünk? - olyan hirtelen jött a hang, hogy ismét megugrottam. Ismét Sasori váratlan kérdése.
- Muszáj rám hozni a szívbajt? Amúgy meg mehetünk, górékám... - a "górékám" szót még ki is hangsúlyoztam hogy idegesítsem. Megforgatta a szemeit, kisétáltunk a szobából, és a kinti területre vettük az irányt.
- Ugyan azt csináld mint tegnap! - a fegyverdobálásra gondolt. Felsóhajtottam, mivel rohadtul nem volt kedvem dobálósdit játszani a fájós karom miatt. De nem panaszkodom, ha legalább itt vagyok legyek kiváló ninja. Rajzoltam egy kört a fába, majd kellően eltávolodtam, és előkaptam négy kunait. Alapállásba álltam, és egymás után szépen sorban elhajítottam őket. Következett még négy kunai legyezőszerűen kinyitottam és egy pörgés után eldobtam. Pont beletalált a közepébe. Kotorásztam újabb négy fegyverért, ekkor kezembe akadt egy számomra idegen tárgy. Ami mellesleg egészen nagy termetű volt. Meglepetten előhúztam és egy összecsukott valami akadt a kezembe. Megfogtam az egyik végét és szétnyitottam. Egy bazi nagy démonszél shuriken. Lesz mivel fenyegetőznöm...
- Egy démonszél shuriken? - meglepődötten bámultam a fém fegyvert.
- Hol találtad?
- Szerinted hol zsenikém? A boltosnéni osztogatta! - rivalltam rá Sasorira, aki ismét egy gyilkos pillantást vetett rám. Tényleg olyan volt mintha meg akarna ölni. Végül is annyiba hagytam a dolgot, ismét alapállásba álltam, és eldobtam. Olyan szépen pörgött, hogy kedvem támadt lefényképezni. De mivel nem volt nálam ilyen eszköz, így csak csodálhattam. Szép egyenesen száguldott, az egyik vége pont beleállt a közepébe.
- Ezt amint látom tökéletesen megy. Jól bánsz a fegyverekkel azt meg kell hagyni. Most pedig mozgó célpontot kell eltalálnod. - amint befejezte a mondatát, el is tűnt. Nem messze meghallottam egy pukkanást, majd füst is követte, és egy báb hangja. Báb?!
- Mi a halál? - motyogtam, majd próbáltam beazonosítani hogy honnan jön a hang, de képtelen voltam rá. Mintha csak megéreztem volna Sasorit, így a fák sűrűje felé kezdtem el futni. Meg is láttam a kék chakrafonalakat. Követtem a szememmel és voaláá..megvan az alany.
- Megvagy... - suttogtam ördögi vigyorral és előkaptam egy kunait. Megindultam felé, és már el akartam dobni, de a vöri megindult előre. Morogtam egy sort, felugrottam egy fára, és futásnak eredtem. Vagyis, ugrálásnak. Előttem pár méterre, ismét meghallottam azt a jellegzetes bábhangot, majd gyorsabbra vettem a tempót, és mikor a látóterembe került elhajítottam a dobófegyvert. A legnagyobb meglepetésemre beleállt a báb hátába.
- Így kell ezt csinálni! - kiáltottam fel nevetve, de ekkor elhaladt közvetlenül a fejem mellett egy shuriken.
- Azt nem mondtam, hogy nem támadok! Úgyhogy ne örülj annyira. A fegyvereket a helyedben kerülgetném, mindegyik bele van mártva a mérgembe. - hallottam Sasori hangját a távolból. Megdermedtem. Ha csak egy kicsit is megkarcol, végem. A gondolatmenetem ismét egy felém közeledő fegyver szakította meg, gyorsan előkaptam egy dobókést, és azzal a lendülettel elhárítottam a támadást. Azt a fegyvert követte vagy tíz másik, én átmentem nyúlba, mert ugráltam össze-vissza, hogy kerülgessem őket. Most én következtem. Megfogtam négy shurikent, majd megindultam a fadarab felé. Tettem pár lépést futva, majd elbújtam az egyik lomb mögött.
- Taktika a következő. Előretör, figyel, támad. És kiü...-nem tudtam befejezni a mondatot, mivel az a hülye báb épp mellettem kötött ki. Én felüvöltöttem, majd hátraugrottam egy kunai elöl, de nekivágódtam egy fának, és lezuhantam a földre. Pontosabban nekicsapódtam a talajnak, hatalmas krátert hagyva magam körül. Még a könnyem is kijött, de nem adtam hangot a fájdalmamnak, és lassan felkászálódtam a földről.
- Hogy az a.. -nyöszörögtem, mikor visszaugrottam a fára. Nagy nehezen. Megelégeltem ezt a mozgó célpontos dolgot, majd elővettem egy kunait, és a már jól ismert hang irányába fordultam. A hang azt jelzi hogy mozgásban van a báb, így meg tudtam állapítani hogy felém közeledik. Majd megmutatom én neked! Mikor az feltűnt egy kunaival a kezében, direkt nekifutottam, majd mikor elé értem, átugrottam a feje fölött, majd talpra érkeztem. Megfordultam, szerencsémre látni lehetett a chakrafonalakat, meglendítettem a kunait, és egy nyisszanással elvágtam a azokat. A báb követte a példámat, így az is nekicsapódott a talajnak. Megállás nélkül lihegtem, de tuti hogy ez csak a könnyebb része az edzésnek.
- Te elvágtad a chakrafonalaimat, mindössze egy kunaival? - hüledezett Sasori, és látszott rajta hogy tényleg meglepte a dolog.
- És ha igen? Talán meglepődött, Őnagysága? - adtam neki a jelzőt, egy gúnyos vigyorral. Teljesen elborult az agya, barna szemei elsötétültek, és ökölbe szorította a kezét. Már épp meg akarta ragadni a nyakam, de gyors reflexeimnek hála, elkaptam a kezét.
- Inkább alázz a sárga földig, de kérlek, ne ejts rajtam testi sérüléseket. - higgadtságom, még saját magamat is meglepte. Nagy morgás közepette kirántotta kezem közül a sajátját, és egy nagy sóhajjal lenyugtatta magát.
- Rendben...Következő edzőhely, a tegnapi szántóföld. - ezt mind olyan rideg hanggal mondta, hogy görcsbe rándult a gyomrom. Végül egy bólintással jeleztem hogy értettem, és mikor észbe kaptam, már rég előttem ugrált. Minden ugrásnál meglibbent a köpenye, és komolyan mondom, engem rohadtul irritálnak már azok vörös felhők. Legszívesebben leszaggatnám róla, és elégetném azt a köpenyt. De akkor meg szembesülnék a bábtestével, és azt meg egyáltalán nem akarom látni. Visítva rohannék előle.
- Gyere már, az ég áldjon meg! - na ilyen szavakat még nem hallottam a szájából. Szemforgatva ugráltam utána, és hamar beértem, mert volt olyan szíves és megvárt.
- Ha elbambulsz, annak csak rossz vége lesz. Az ellenség bármikor lecsaphat. - tipikus tanár módba kapcsolt. Hamar megérkeztünk - szerencsétlenségemre - arra a nyamvadt földre, és már vártam a vöri utasításait...tuti az lesz mint tegnap.
- Most kivételesen csak egyszer kell körbefutnod a földet. - jelentette ki, majd leült egy fa tövébe. A fejemben már felrángattam a földről, és húztam magammal futni, de persze ezt fizikailag nem mertem megvalósítani. Végül elfogadva a sorsom, gyors tempóban futi kezdtem. A felénél ismét pofára estem, a távolból hallottam, hogy Sasori nagyban röhög. Esküszöm én már majdnem elsírtam magam. Az az idióta...totál megutáltatta velem magát.Pedig tök szimpatikus volt! A kis mocsok... Szitkozódások halmazával az élen indultam ismét útnak, és a tíz percig futás lecsökkent ötre. Mivel persze voltam olyan kedves magammal, hogy gyorsabbra vettem a tempót. A lihegésem ismét egy kutyáéval versenyzett, és totál bekrepált a lábam. Az oldalamat markolászva sétáltam Sasori elé aki a könnyeit törölgette - persze, a röhögéstől.
- Remélem kiröhögted magad...
- Jó volt a műsör. - mondta, majd egy mosolyt küldött felém. Még sosem mosolygott rám... A mosolya volt inkább kedves,mint gúnyos. Ez a mosoly beégett az elmémbe. De minden jónak vége szakad... Mosoly ki, pókerarc be.
- Most jöhet ötven felülés. - előbb még kedvesen mosolygott rám, most meg már szúrós szemmel parancsolgat?! Lelombozódva, feküdtem le a földre, a tarkómra kulcsoltam a kezeim, majd gyorsan elkezdtem a felüléseket. Az első harminc simán ment, de a maradék húszat kínszenvedés volt megcsinálni. Az izmaim mintha lüktettek volna, a hasam minden felülésnél remegett és kimondhatatlanul fájt. De végül csak sikerült.
- Vége van... - sóhajtottam, majd kiterültem a földön.
- Most ötven mellkas emelés.
- Adok én mindjárt neked ötven mellkas emelést! Még egy kis pihenőt sem adsz! Mi a rákért vagy ilyen kegyetlen velem?! Azért ennyire még te sem utálhatsz! - fakadtam ki, beleordítva a képébe.
- Fogd be a szád, és csináld amit mondok, világos?! - ez az agresszív hang, a szívemig hatolt. Mivel szerény személyem lelke nagyon érzékeny az ilyenekre. Lapítottam mint a kutyák, és a hasamra fordultam, majd ismét a tarkómra kulcsoltam a kezeim, és nagy nyögések közepette, elkezdtem emelgetni a mellkasom. Nem is számoltam, csak csináltam és csináltam.
- Ez így bőven elég, már száz fölé is elmentél. - zökkentett ki egy hang a nagy emelgetésből.
- Hát akkor miért nem szóltál hogy elég, te nyomorék?
- Élvezem ahogy szenvedsz. - vetette be irritáló vigyorát, nekem meg kedvem támadt képen törölni, De nem tettem meg. Még nincs hozzá elég bátorságom.
- Óhajtasz még valamit?
- Harminc fekvőtámasz, most! - mint egy parancsnok. Találtam neki egy frappáns nevet: Sasori, a rabszolgahajcsár.
- Kellett nekem rákérdeznem, a rohadt életbe... - nyöszörögtem majd gyorsan elkezdtem. Ha Sasorival így folytatódik tovább az edzés, izmosabb leszek, mint bármelyik férfi! Majdnem lerogytam a földre, de az utolsót is sikerült lenyomnom. Végigmértem a körülöttem lévő környezetet,és megállapítottam, hogy már sötétedik. És én hülye eddig nem vettem észre!
- Rabszolgahajcsár vagy, ugye tudod?
- Igen, és élvezem is. Hm, mára végeztünk, mehetünk haza. - ugrott fel állóhelyzetbe. Nyáhá, legalább nem tagadja le! Én csak helyeseltem neki, és én is felálltam, majd gyorsan megindultunk visszafele. Öt perc volt az egész út.
- Na hogy sikerült? - már megszoktam ezt a kíváncsi hangot Deidarától.
- Pazar volt. - morogtam,és levetődtem az ágyra.
- Ezt Konan küldi neked. Tiszta ruhák,meg egy csomó női cucc. - nyújtott felém hirtelen egy nagyobb kék hátizsákot Dei. Csillogó szemekkel vettem ki a kezéből, majd berohantam a fürdőbe. Tiszta ruha...ez kellett nekem.
- Köszönöm.- kiáltottam ki a csukott ajtó mögül, majd ledobáltam magamról a koszos, poros, izzadt ruháim, bemásztam a kádba, majd megeresztettem a forró vizet. A kád szélén - tuti Isten küldte nekem - a kedvenc illatú samponomat találtam, ami mellesleg jázmin. Bevizeztem a hajam, és öntöttem rá a folyadékból. Miután leöblítettem, egy mandula illatú tusfürdővel megmosakodtam, majd kiszálltam a kádból. Gyorsan megtörülköztem, majd magamra csavartam a törölközőt, és kutakodni kezdtem a táskában. Találtam egy kék pólót és egy fekete rövidnadrágot pizsamának, majd egy lila - ráadásul csipkés, amit utálok - alsóneműt. Felöltöztem, majd a táskában talált hajszárítót bedugtam a konnektorba, és megszárítottam a hajam. Még gyorsan megsikáltam a fogam, és késznek nyilvánítottam magam. Kinyitottam a fürdőajtót, és kisétáltam.
- Végre, kijöttél.. - nyöszörgött sápadt arccal Deidara.
- Miért, mi van?
- Tudod milyen szar fél óráig bent tartani? - hüledezett és besprintelt a fürdőbe. Szegény gyerek, megértem a helyzetét. Mivel Sasori már az egyszemélyes ágyon aludt, ezért magamban elkönyveltem, hogy megint a Szöszi mellett fogok aludni. Ásítottam egy hatalmasat, majd bebújtam az ágyba. Pár perc múlva leoltódott a villany, és besüppedt mellettem a matrac.
- Remélem nem baj ha mellettem kell aludnod..
- Nem, nem baj. - suttogtam félálmosan.
- Ne aggódj, holnap már velem edzel.
- Ez a két nap teljesen kikészített. Minden végtagom fáj...
- Óóó...te szegény..
- Igen, az vagyok.. Te, amúgy Sasori szerinted utál?
- Mért utálna?
- Nagyon látványosan mutatja... - morogtam, majd hátat fordítottam neki, és lehunytam a szemeim...
- Idióta, tudod milyen volt erre kelni? A szívbajt hoztad rám te piromán állat! - üvöltöttem le a fejét, szikrákat szóró szemmel, az meg egyből abbahagyta, és ijedten nézett rám. Meglepődtem, mert igazi félelmet láttam a szemében. Mi lehet a baja, szellemet látott?
- Mi a baj? - kérdeztem normál hangerőn. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és felkelt a földről.
- Semmi. Csak rohadtul ijesztő voltál, tudod? - mosolygott.
- Bizony hogy tudom. Az a jó! - mutattam fel a mutatóujjam, majd beviharoztam a fürdőbe. Felöltöztem, majd egy gyors fogmosás és fésülködés után, frissen és üdén kiléptem a fürdőből.
- Mehetünk? - olyan hirtelen jött a hang, hogy ismét megugrottam. Ismét Sasori váratlan kérdése.
- Muszáj rám hozni a szívbajt? Amúgy meg mehetünk, górékám... - a "górékám" szót még ki is hangsúlyoztam hogy idegesítsem. Megforgatta a szemeit, kisétáltunk a szobából, és a kinti területre vettük az irányt.
- Ugyan azt csináld mint tegnap! - a fegyverdobálásra gondolt. Felsóhajtottam, mivel rohadtul nem volt kedvem dobálósdit játszani a fájós karom miatt. De nem panaszkodom, ha legalább itt vagyok legyek kiváló ninja. Rajzoltam egy kört a fába, majd kellően eltávolodtam, és előkaptam négy kunait. Alapállásba álltam, és egymás után szépen sorban elhajítottam őket. Következett még négy kunai legyezőszerűen kinyitottam és egy pörgés után eldobtam. Pont beletalált a közepébe. Kotorásztam újabb négy fegyverért, ekkor kezembe akadt egy számomra idegen tárgy. Ami mellesleg egészen nagy termetű volt. Meglepetten előhúztam és egy összecsukott valami akadt a kezembe. Megfogtam az egyik végét és szétnyitottam. Egy bazi nagy démonszél shuriken. Lesz mivel fenyegetőznöm...
- Egy démonszél shuriken? - meglepődötten bámultam a fém fegyvert.
- Hol találtad?
- Szerinted hol zsenikém? A boltosnéni osztogatta! - rivalltam rá Sasorira, aki ismét egy gyilkos pillantást vetett rám. Tényleg olyan volt mintha meg akarna ölni. Végül is annyiba hagytam a dolgot, ismét alapállásba álltam, és eldobtam. Olyan szépen pörgött, hogy kedvem támadt lefényképezni. De mivel nem volt nálam ilyen eszköz, így csak csodálhattam. Szép egyenesen száguldott, az egyik vége pont beleállt a közepébe.
- Ezt amint látom tökéletesen megy. Jól bánsz a fegyverekkel azt meg kell hagyni. Most pedig mozgó célpontot kell eltalálnod. - amint befejezte a mondatát, el is tűnt. Nem messze meghallottam egy pukkanást, majd füst is követte, és egy báb hangja. Báb?!
- Mi a halál? - motyogtam, majd próbáltam beazonosítani hogy honnan jön a hang, de képtelen voltam rá. Mintha csak megéreztem volna Sasorit, így a fák sűrűje felé kezdtem el futni. Meg is láttam a kék chakrafonalakat. Követtem a szememmel és voaláá..megvan az alany.
- Megvagy... - suttogtam ördögi vigyorral és előkaptam egy kunait. Megindultam felé, és már el akartam dobni, de a vöri megindult előre. Morogtam egy sort, felugrottam egy fára, és futásnak eredtem. Vagyis, ugrálásnak. Előttem pár méterre, ismét meghallottam azt a jellegzetes bábhangot, majd gyorsabbra vettem a tempót, és mikor a látóterembe került elhajítottam a dobófegyvert. A legnagyobb meglepetésemre beleállt a báb hátába.
- Így kell ezt csinálni! - kiáltottam fel nevetve, de ekkor elhaladt közvetlenül a fejem mellett egy shuriken.
- Azt nem mondtam, hogy nem támadok! Úgyhogy ne örülj annyira. A fegyvereket a helyedben kerülgetném, mindegyik bele van mártva a mérgembe. - hallottam Sasori hangját a távolból. Megdermedtem. Ha csak egy kicsit is megkarcol, végem. A gondolatmenetem ismét egy felém közeledő fegyver szakította meg, gyorsan előkaptam egy dobókést, és azzal a lendülettel elhárítottam a támadást. Azt a fegyvert követte vagy tíz másik, én átmentem nyúlba, mert ugráltam össze-vissza, hogy kerülgessem őket. Most én következtem. Megfogtam négy shurikent, majd megindultam a fadarab felé. Tettem pár lépést futva, majd elbújtam az egyik lomb mögött.
- Taktika a következő. Előretör, figyel, támad. És kiü...-nem tudtam befejezni a mondatot, mivel az a hülye báb épp mellettem kötött ki. Én felüvöltöttem, majd hátraugrottam egy kunai elöl, de nekivágódtam egy fának, és lezuhantam a földre. Pontosabban nekicsapódtam a talajnak, hatalmas krátert hagyva magam körül. Még a könnyem is kijött, de nem adtam hangot a fájdalmamnak, és lassan felkászálódtam a földről.
- Hogy az a.. -nyöszörögtem, mikor visszaugrottam a fára. Nagy nehezen. Megelégeltem ezt a mozgó célpontos dolgot, majd elővettem egy kunait, és a már jól ismert hang irányába fordultam. A hang azt jelzi hogy mozgásban van a báb, így meg tudtam állapítani hogy felém közeledik. Majd megmutatom én neked! Mikor az feltűnt egy kunaival a kezében, direkt nekifutottam, majd mikor elé értem, átugrottam a feje fölött, majd talpra érkeztem. Megfordultam, szerencsémre látni lehetett a chakrafonalakat, meglendítettem a kunait, és egy nyisszanással elvágtam a azokat. A báb követte a példámat, így az is nekicsapódott a talajnak. Megállás nélkül lihegtem, de tuti hogy ez csak a könnyebb része az edzésnek.
- Te elvágtad a chakrafonalaimat, mindössze egy kunaival? - hüledezett Sasori, és látszott rajta hogy tényleg meglepte a dolog.
- És ha igen? Talán meglepődött, Őnagysága? - adtam neki a jelzőt, egy gúnyos vigyorral. Teljesen elborult az agya, barna szemei elsötétültek, és ökölbe szorította a kezét. Már épp meg akarta ragadni a nyakam, de gyors reflexeimnek hála, elkaptam a kezét.
- Inkább alázz a sárga földig, de kérlek, ne ejts rajtam testi sérüléseket. - higgadtságom, még saját magamat is meglepte. Nagy morgás közepette kirántotta kezem közül a sajátját, és egy nagy sóhajjal lenyugtatta magát.
- Rendben...Következő edzőhely, a tegnapi szántóföld. - ezt mind olyan rideg hanggal mondta, hogy görcsbe rándult a gyomrom. Végül egy bólintással jeleztem hogy értettem, és mikor észbe kaptam, már rég előttem ugrált. Minden ugrásnál meglibbent a köpenye, és komolyan mondom, engem rohadtul irritálnak már azok vörös felhők. Legszívesebben leszaggatnám róla, és elégetném azt a köpenyt. De akkor meg szembesülnék a bábtestével, és azt meg egyáltalán nem akarom látni. Visítva rohannék előle.
- Gyere már, az ég áldjon meg! - na ilyen szavakat még nem hallottam a szájából. Szemforgatva ugráltam utána, és hamar beértem, mert volt olyan szíves és megvárt.
- Ha elbambulsz, annak csak rossz vége lesz. Az ellenség bármikor lecsaphat. - tipikus tanár módba kapcsolt. Hamar megérkeztünk - szerencsétlenségemre - arra a nyamvadt földre, és már vártam a vöri utasításait...tuti az lesz mint tegnap.
- Most kivételesen csak egyszer kell körbefutnod a földet. - jelentette ki, majd leült egy fa tövébe. A fejemben már felrángattam a földről, és húztam magammal futni, de persze ezt fizikailag nem mertem megvalósítani. Végül elfogadva a sorsom, gyors tempóban futi kezdtem. A felénél ismét pofára estem, a távolból hallottam, hogy Sasori nagyban röhög. Esküszöm én már majdnem elsírtam magam. Az az idióta...totál megutáltatta velem magát.Pedig tök szimpatikus volt! A kis mocsok... Szitkozódások halmazával az élen indultam ismét útnak, és a tíz percig futás lecsökkent ötre. Mivel persze voltam olyan kedves magammal, hogy gyorsabbra vettem a tempót. A lihegésem ismét egy kutyáéval versenyzett, és totál bekrepált a lábam. Az oldalamat markolászva sétáltam Sasori elé aki a könnyeit törölgette - persze, a röhögéstől.
- Remélem kiröhögted magad...
- Jó volt a műsör. - mondta, majd egy mosolyt küldött felém. Még sosem mosolygott rám... A mosolya volt inkább kedves,mint gúnyos. Ez a mosoly beégett az elmémbe. De minden jónak vége szakad... Mosoly ki, pókerarc be.
- Most jöhet ötven felülés. - előbb még kedvesen mosolygott rám, most meg már szúrós szemmel parancsolgat?! Lelombozódva, feküdtem le a földre, a tarkómra kulcsoltam a kezeim, majd gyorsan elkezdtem a felüléseket. Az első harminc simán ment, de a maradék húszat kínszenvedés volt megcsinálni. Az izmaim mintha lüktettek volna, a hasam minden felülésnél remegett és kimondhatatlanul fájt. De végül csak sikerült.
- Vége van... - sóhajtottam, majd kiterültem a földön.
- Most ötven mellkas emelés.
- Adok én mindjárt neked ötven mellkas emelést! Még egy kis pihenőt sem adsz! Mi a rákért vagy ilyen kegyetlen velem?! Azért ennyire még te sem utálhatsz! - fakadtam ki, beleordítva a képébe.
- Fogd be a szád, és csináld amit mondok, világos?! - ez az agresszív hang, a szívemig hatolt. Mivel szerény személyem lelke nagyon érzékeny az ilyenekre. Lapítottam mint a kutyák, és a hasamra fordultam, majd ismét a tarkómra kulcsoltam a kezeim, és nagy nyögések közepette, elkezdtem emelgetni a mellkasom. Nem is számoltam, csak csináltam és csináltam.
- Ez így bőven elég, már száz fölé is elmentél. - zökkentett ki egy hang a nagy emelgetésből.
- Hát akkor miért nem szóltál hogy elég, te nyomorék?
- Élvezem ahogy szenvedsz. - vetette be irritáló vigyorát, nekem meg kedvem támadt képen törölni, De nem tettem meg. Még nincs hozzá elég bátorságom.
- Óhajtasz még valamit?
- Harminc fekvőtámasz, most! - mint egy parancsnok. Találtam neki egy frappáns nevet: Sasori, a rabszolgahajcsár.
- Kellett nekem rákérdeznem, a rohadt életbe... - nyöszörögtem majd gyorsan elkezdtem. Ha Sasorival így folytatódik tovább az edzés, izmosabb leszek, mint bármelyik férfi! Majdnem lerogytam a földre, de az utolsót is sikerült lenyomnom. Végigmértem a körülöttem lévő környezetet,és megállapítottam, hogy már sötétedik. És én hülye eddig nem vettem észre!
- Rabszolgahajcsár vagy, ugye tudod?
- Igen, és élvezem is. Hm, mára végeztünk, mehetünk haza. - ugrott fel állóhelyzetbe. Nyáhá, legalább nem tagadja le! Én csak helyeseltem neki, és én is felálltam, majd gyorsan megindultunk visszafele. Öt perc volt az egész út.
- Na hogy sikerült? - már megszoktam ezt a kíváncsi hangot Deidarától.
- Pazar volt. - morogtam,és levetődtem az ágyra.
- Ezt Konan küldi neked. Tiszta ruhák,meg egy csomó női cucc. - nyújtott felém hirtelen egy nagyobb kék hátizsákot Dei. Csillogó szemekkel vettem ki a kezéből, majd berohantam a fürdőbe. Tiszta ruha...ez kellett nekem.
- Köszönöm.- kiáltottam ki a csukott ajtó mögül, majd ledobáltam magamról a koszos, poros, izzadt ruháim, bemásztam a kádba, majd megeresztettem a forró vizet. A kád szélén - tuti Isten küldte nekem - a kedvenc illatú samponomat találtam, ami mellesleg jázmin. Bevizeztem a hajam, és öntöttem rá a folyadékból. Miután leöblítettem, egy mandula illatú tusfürdővel megmosakodtam, majd kiszálltam a kádból. Gyorsan megtörülköztem, majd magamra csavartam a törölközőt, és kutakodni kezdtem a táskában. Találtam egy kék pólót és egy fekete rövidnadrágot pizsamának, majd egy lila - ráadásul csipkés, amit utálok - alsóneműt. Felöltöztem, majd a táskában talált hajszárítót bedugtam a konnektorba, és megszárítottam a hajam. Még gyorsan megsikáltam a fogam, és késznek nyilvánítottam magam. Kinyitottam a fürdőajtót, és kisétáltam.
- Végre, kijöttél.. - nyöszörgött sápadt arccal Deidara.
- Miért, mi van?
- Tudod milyen szar fél óráig bent tartani? - hüledezett és besprintelt a fürdőbe. Szegény gyerek, megértem a helyzetét. Mivel Sasori már az egyszemélyes ágyon aludt, ezért magamban elkönyveltem, hogy megint a Szöszi mellett fogok aludni. Ásítottam egy hatalmasat, majd bebújtam az ágyba. Pár perc múlva leoltódott a villany, és besüppedt mellettem a matrac.
- Remélem nem baj ha mellettem kell aludnod..
- Nem, nem baj. - suttogtam félálmosan.
- Ne aggódj, holnap már velem edzel.
- Ez a két nap teljesen kikészített. Minden végtagom fáj...
- Óóó...te szegény..
- Igen, az vagyok.. Te, amúgy Sasori szerinted utál?
- Mért utálna?
- Nagyon látványosan mutatja... - morogtam, majd hátat fordítottam neki, és lehunytam a szemeim...
Ezt nem hagyhattam ki.... xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése