Edzések... - Ha így folytatódik, én feldobom a talpam!

- Kyra..Kyra..-ismételgették a nevem, közben az arcomat bökdösték. Én csak nyöszörögtem, és mégjobban szorítottam a párnám. De várj..a párna mióta lélegzik?! Kipattantak a szemeim, és az első dolog amit megláttam, Deidara hülye robotszeme. Kicsit eltávolodtam, majd feltárult elöttem, egy meglepődött Deidara arc.
- Hát te meg hogy a francba kerültél ide?-kérdeztem félálomban, nagyokat pislogva.
- Sasori felébreszett, és azt monta, ha nem cserélünk helyet kinyír. Mivel azt állította hogy te álandóan rugdaltad, és forgolódtál az ágyban hm.-tökre úgy beszélt mint az osztályfőnököm. Úgy értem, ilyen monoton hangnemben. Egy hümmögéssel tisztáztam az ügyet, majd kikászálódtam az ágyból. Tettem pár lépést előre, de megint megbotlottam a szőnyegben, és ismét pofára estem. A változatosság kedvéért, Sasori lába elé. Deidarából kitört a röhögés, én meg Sasori kifejezéstelen arcát fürkésztem. Végül Sasori, csak sóhajtott egy hatalmasat.

- Hányszor esel még pofára?-ez olyan leplezetlen gúnnyal monta, hogy kedvem támadt felpofozni. Kikerült, és ment a dolgára. Hát mostanság hol vannak az úriemeberek, akik felsegítik szegény bajba jutottakat? Lemondóan felsóhajtottam, és feltápászkodtam.
- Ezt az ügyetlenséget is kiverjük belőled.-remélem ezt Deidara nem szószerint értette. Erőtlenül rámosolyogtam, de inkább olyan vicsor féle volt, majd kotorászni kezdtem a táskámban a ruháim után. Mikor összeszedtem mindent, a fürdőajtó elé álltam és kopogtam.
- Nem sietnél?-dörömböltem az ajtón.
- Eszem ágában sincs.-közölte Sasori.
- Ha te báb vagy, mi a frászért vagy ilyen sokáig fűrdőben? Most polírozod magad, vagy valami fa védő sprét fújszd magadra?-montam gúnyósan, pimaszul vigyorogva. Ekkor kinyílt az ajtó, és már csak egy szorítást éreztem a nyakamon, majd felkenődtem a falra.
- Ne merj velem gúnyólódni, vagy tényleg megöllek és nem érdekel Pein! Mindig totál nyugodt vagyok, de most kiverted nálam a biztosítékot.-üvöltötte villogó szemmel az arcomba. Ijedten álltam a tekintetét, de nem tudtam megszólalni mivel olyan erősen szorította a torkom. A fejem már a lilás színt kezdte felvenni, de az istenért sem akart elengedni, sőt szorított is rajta.

- Danna, megfullad!-üvöltött Deidara, és leszedte Sasori kezét a nyakamról. Összeestem, és majdnem beütöttem a fejem, de Dei elkapott, és talpraállított. Sasori az idegességtől eltorzult arccal kiviharzott a szobából, és szép ívesen bebaszta az ajtót. Csak bámultam utánna.
- Jól vagy?-nézett a szemembe aggodalamas arccal. Nem tudtam megszólalni a sokktól, inkább megráztam a fejem. Egy hatalmasat szippantottam az éltető levegőböl, és lassan, akadozottan kifújtam.
- Most már igen.-mosolyogtam rá halványan, felvettem a ruháim a földről, és besiettem a fürdőbe. Egy gyors fogmosás után felöltöztem, majd kilibbentem a fűrdőből. Egy nem várt meglepetés fogadott. Képzeljetek el egy Deidarát, aki egy szál boxerben a ruhája után -nem is vettem észre, hogy van táskája- kotorászik. Felemelő élmény mi? Mikor meglátott, ő is lefagyott. Már vagy két perce bámultunk egymás szemébe, pókerarrcal, én azon agyaltam hogy hogyan törjem meg ezt az igen csak kínos csendet.
- Izéé...mikor kezdjük az edzést?-jutott ezsembe egy értelmes dolog. Még bámult pár másodpercig, végül megrázta a fejét.
- Sasori kint vár a hotel mögötti réten. Nekem dolgom van. hm.-zavarában a torkát köszörülte, majd megfogta a ruhakupacát és beosont a fürdőbe. Ne má hogy Sasorival kell edzenem! Ki fog nyírni!

- Ja és ne húzd fel ha lehet!-kiáltott ki Dei. Eleresztettem egy fájdalmas sóhajt, majd felvettem az oldaltáskám, és kisétáltam a szobából. Nagy nehézségek után megtaláltam a kijáratot, majd a rétre siettem. Egyből megtaláltam...Na ügyes vagyok? Sasori egy fának dőlve várt karba tett kézzel. Még kicsit tartottam tőle a reggeli incidens miatt, de elhessegettem a gondolatot.
- Már azt hittem, hogy vissza kell mennem érted.-közölte egy sóhaj kíséretében, majd ellökte magát a fától és velem szembe megállt. Persze, tisztes távolságban.
- Elnézést.-végül is csak ennyit nyögtem ki. Vállantvont, majd elővett egy kunait, odasétált a velem szemben lévő fához, és egy szabályos kört vésett annak kérgébe.
- Találd el a közepét. A kunai-és shuriken használattal kezdünk.-az unott hangja miatt türtősztetnem kellett magam. Kicsit eltávolodtam, majd a táskámból elővettem egy kunait. A kör közepére koncentráltam, majd elhajítottam a fegyvert. Már majdnem belement a közepébe, de mielött elérte volna, leesett.
- Adj bele több erőt.-egy bólintással válaszoltam. Elővettem hármat, és legyezőszerűen kinyitottam, majd elhajítottam. Beleállt mindegyik de nem a közepébe. Vártam mikor javít ki, de csak bólintott. Próbáltam mégegyszer és mégegyszer, de sosem tudtam eltalálni a közepét. Már készültem egy újat eldobni, mikor megéreztem valakinek a jelenlétét a hátam mögött. Sasori megfogta azt a kezem amelyikben a kunai volt, pontosabban a csúkómat, a másik kezével meg a vállamat. Nem mertem megmozdulni, annyira megijedtem.
- Koncentrálj a kör közepére, emeld a fegyvert szemmagasságba, és zárj ki mindent. Nézd...-ezt mind a fülembe súgta bele. Beleborzongtam, lehellete annyira cirógatta a nyakam, hogy majdnem elmosolyodtam. Meglendítette a kezem, ezáltal eldobtam a fegyvert. Pont a közepébe!

Miután ez megvolt, elengedte a kezem, majd visszasétált, és leült a helyére. Bólintottam, és újra elővettem három kunait, és a tekintetem a fára szegeztem. Kizártam a külvilágot, tettem ahogy monta, majd egy sóhajtás kíséretében elhajítottam mind a hármat. És pont a közepébe! Egyszerre három! Na ki a király?!
- Nagyon jó.-helyeselt Sasori. Annyira belelkesedtem hogy elővettem három shurikent - mivel kunaiom nem maradt - és elhajítottam. Majd következett még három, és még három. Nagyon belejöttem, a kör közebébe meg Sasori fejét képzeltem. Tudom gonosz dolog, de a bennem lévő ördög ezt utasította. A fába igazi sormintát gyártottam. A kunaiok közé,egy-egy shuriken. Ez, művészet!
- Jólvan ennyi elég volt. Most pedig egy kis testedzés következik.-sétált mellém Sasori, és végignézett rajtam.-Szügség is van rá.Egy gramm izmod sincs.
- Jobb lenne egy izomagyat tanítani?
- Téged kivéve,bárki jobb lenne.-jelentette ki majd felugrott egy fára. Hogy mivan? Ennyire utálna? Ez most tényleg rosszul esett. De tényleg...
- Na mi lesz, jössz?-kiabált le. Hogy én ugorjak fel egy fára. Hülye ez? Végül is olyan személy vagyok mint ők, nem? Összeszedtem minden bátorságom és felugrottam. Sikeresen.
- Nahát ilyet is tudok?-ámultam el. Mikor feleszméltem, Sasori már a fákon ugrált. Morogtam egy sort, majd utánnairamodtam. Nekem is olyan könnyen ment a fáról-fára ugrálás mint neki. Szinte már természetesnek vettem.
- Hova megyünk?
- Van a közelben egy szántóföld,oda.-Mit akar csinálni egy szántóföldön? Dúrván öt perc múlva ott is voltunk, már le is ugrottunk a fáról. Szép nagy a szántófölt, ha jól látom, búza nő rajta.
- Fusd ezt körbe ötször. Addig nem álhatsz le míg meg nem csináltad! Ha rajtakaplak hogy lazsálsz plusz két kör! Hajrá!
- Ó hogy ütne el egy rotációskapa.-morogtam bele a képébe.
- Sajnálom, nem látok a közelben egy rotációskapát sem. Mondom, hajrá!-mint egy igazi edző. Hogy mi van? Ezt a bazi nagy földet ötször? Ki ez te? Végül is nem szóltam, csak levágtam a táskám mellé - mivel már őnagysága helyet is foglalt az egyik fa árnyékában - és futni kezdtem.

Az első kört, 10 perc alatt futottam le. Igen ilyen hosszú ez a nyomorult föld...Gyerekek nekem olyan szép vádlim lesz, hogy csak úgy dőlnek utánnam a fiúk! A második kör felénél megbotlottam egy kőben és pofára estem - megint - de gyorsan felugrottam és futottam tovább. Lihegtem mint a kutyák, a lábaim kimonhatatlanul fájtak, de csak nem álltam le. Már vagy fél óra is eltelt, és még csak a negyedik kör felénél jártam.
- Már csak egy..és..fhél..khör..-lihegtem, még a tüdőm is fájt. Megárztam a fejem, majd gyorsabbra vettem a tempót. Kezeimet hátralendítettem és úgy futottam tovább, hatalmas porfelhőt hagyva magam után. Meglepődtem a saját gyorsaságomon, öt perc alatt lefutottam az ötödik kört is. Leálltam és össze is estem. Olyan gyorsan dobogott a szívem mint még soha, azt hittem helyben kiugrik, olyan gyorsan vettem a levegőt, hogy azt hittem kiköpöm a tüdőm, nem tudtam megmozdítani a lábaim annyira fájtak, és a pofára esések miatt felhorzsoltam az egész testem, pluszba nagyobb vágások is éktelenkedtek rajtam.
- Rendben, most jöhet ötven darab fekvőtámasz és végeztünk! Tudod nincs lazsálás, mert ha rajtakaplak plusz ötven fekvőtámasz!-kiáltott oda Sasori. Ki ez? Rabszolgahajcsár?Nyöszörögtem egy sort, majd hasra fordultam, megtámasztottam a lábaim és elkezdtem. Már vagy húszat lenyomtam, mikor lerogytam a földre.
- Gyerünk!
- RABSZOLGAHAJCSÁR!-üvöltöttem teli torokból, szikrákat szóró szemmel, majd újra megtámasztottam a lábam, és gyorsan lenyomtam még harmincat, mindössze hat perc alatt. Mikor az ötvenediket megcsináltam, ismét a földre rogytam.
- Nem mondom hogy jó a teljesítményed, de majd még csiszolunk rajta.-szólt "elismerően" Sasori és odasétált mellém, a táskámat lóbálva a kezében. Én csak válaszul nyöszörögtem.

Felröhögött az állapotomat látva. Mi ebben a vicces?
- Mit kell ezen röhögni te igenidióta? Inkább segíts...-Még vihogott egy párat, majd a hátamra fordított, alányúlt a hátamnak és a combjaimnak, majd felemelt.
- Azt montam hogy segíts,nem az hogy cipe...
- Csönd legyen!-szólt rám eréjesen, majd felugrott velem a fára, és visszafelé vette az irányt. Én még mindig a lihegéssel küszködtem, nagyon sok volt ez mára.Végül csodák csodájára, odaértünk. Végre...
- Danna,mi a fárszkarikát csináltál vele?-hüledezett a szobában lévő Deidara.
- Megdolgoztattam.-szólt vissza mogorván, lefektetett az ágyra, és ki is húzott a szobából.
- Mit kellett csinálnod?
- Először fegyvereket kellett dobálnom egy nyomorult fába...utánna ötször körbe kellett futnom egy bazi nagy szántóföldet...aztán utánna le kellett nyomnom ötven fekvőtámaszt...-nyöszörögtem, és megmozdulni sem tudtam.
- Ne félj, ilyen extrémeket én még nem fogok csináltatni..MÉG.-emelte ki a "még" szót. Pazar. Nagy nehezen felkeltem az ágyból, majd összeszedtem a pizsamám és egy tiszta alsóneműt, betámolyogtam a fürdőbe, majd kulcsra zártam az ajtót.

- Amúgy visszahoztam a fegyvereid.-kiáltott be Deidara.
- Kösz..-válaszoltam. Lassan levettem a ruháimat, majd megeresztettem a jó forró vizet, és belemásztam. Olyan jó érzés volt ellazulni, főleg ilyen fárasztó nap után.Furcsa belegondolni, hogy ők minden nap ezt csinálják.Ez még csak ízelítő, nemsokára jönnek a keményebbnél keményebb edzések.Ha rajtuk múlik, kiváló ninja lesz belőlem. Szerintem Sasori élvezte, ahogy én szenvedtem miatta. Hogy mekkora egy gyökér! Lesikáltam magam tetőtöl talpig, majd kiszálltam a kádból és megtörülköztem. Gyorsan felöltöztem és immáron frissen és üdén sétáltam ki a fürdőböl, majd egyszer csak megkorudlt a gyomrom.
- Tessék.-nyújtott felém egy tányért Deidara, amiben ramen volt. Egyszer már az én világomban ettem, és nagyon de nagyon ízlett.
- Arigatou.-lekesedtem fel, majd rávigyorogtam, elvettem tőle, és enni kezdtem. Állva mint a lovak. Egy perc múlva már nem volt semmi a tányérban.
- Fú de gyorsan elpusztítottad.
- Éhes voltam.-vontam vállat. Gyorsan visszarohantam még fogta mosni, de pár perc múlva már az ágyon ültem.
- Feküdj le, mert holnap is Sasorival leszel. Pein megint adott egy feladatot.-monta.
- Ha ez így folytatódik,én feldobom a talpam!-kiáltottam fel és hanyattvágódtam az ágyon. Deidara csak nevetett rajtam, Sasori meg éppen akkor torpant be.
- Mi a nevetés tárgya?
- Mit érdekel az téged?-kérdeztem mogorván, Dei már a földön fetrengett. Sasori küldött felém egy gyilkos pillantást, majd bement a fürdőbe. Én bemásztam a takaró alá, és se szó se beszéd, behunytam a szemem, és az álmok világába merültem. Erőt kell gyűjtenem holnapra...