Lyukas óra avagy az Akatsuki megjelenik!

Iskola...a világ legunalmasabb és legszarabb helye. Főleg ha gimnázium. Persze én Kyra, nem panaszkodhatok, legalább nem vagyok ramaty tanuló. Az osztályban két fő csoport van, vannak a stréberek és a szarokatananyagra nevűek... meg én egy kis egy fős csoport a,tanulok is meg nem is. De ezt ne ragozzuk. Teljes mértékben zenebuzi vagyok... meg animefan. De az kevésbé...

Drága gondolat menetemet a "drága" osztály főnök szakította meg, aki éppen most toppant be.
- Osztály, a matematika óra elmarad, mert a tanárnak fontos dolga van. És mivel nem tudunk helyettest, így lyukas óra lesz. Lehetőleg ne szedjétek szét a termet, legalább a tanári asztal és a tábla maradjon meg. Köszöntem! - mondta és kilibbent a folyosóra. Hát igen vandálok vagyunk...
- Hallottátok skacok? Banzáj!! - üvöltötte az osztály "szépfiúja", és mindenki felüvöltött.S zépfiú...egy ocsmány buzi. És rám nyomul. Bal szerencsémre...
- Kyra Cica, nincs kedved eljönni velem a sarokba? - kérdezte mézes-mázas hangon. Pfujj..
- De csak akkor, ha vihetek sörétest... - morogtam,a lányok meg felröhögtek.
- Majd legközelebb Cica, majd legközelebb. Nem tudod miről maradsz le...
- De tudom, a mérgezésről... - morogtam tovább, de megjelent egy mosoly a szám szélén.

Hátradobta a fejét, és puffogva elsétált.
Én elkezdtem a táskámba matatni az innivalóm után - mivel már majdnem megdöglöttem, mert annyira szomjas voltam. Már ki akartam emelni, mikor egy hangos kopogást hallottam, ami az ablaktól jött. Mindenki egy emberként fordította oda a fejét, beleértve engem is. Majdnem hátraestem a székkel... Az ablak párkányon egy kócos, vörös hajú, barna szemű férfi guggolt, aki hatalmas szemekkel nézett befelé..vagyis pontosabban engem. Én tudom ki ez az ember... Akasuna no Sasori. Az elméletem más is alátámasztotta. Fekete alapon, vörös felhők, fehér szegéllyel. Akatsuki. Mi a rák?!

- Jaj Danna, mit szarakodsz annyit? - üvöltötte egy másik hang, majd egy hangos robbanás követte. Ekkor Sasori az ablakkal együtt berepült a terembe,á tcsúszott az asztalomon, nekicsapódott a buzikának, majd egy nagy "AÚ" kíséretében lepottyant a földre. Kitört a pánik, a lányok sikítottak,a fiúk szitkozódtak. A Deidara nevű egyén - mivel tudom a nevét - éppen beugrott a terembe. Az az idióta haj...de idegesítő..
- Deidara...ezért én kinyírlak! - üvöltött, bár kicsit nyöszörögve a Vöröske,és nagy nehezen feltápászkodott.
- Bocsánat, Danna.
- Lesz neked mindjárt bocsánat! Lerúgom a golyóidat, és lesz bocsánat! - üvöltött villámokat szóró szemmel. Nem hittem a szememnek. Ezek tényleg Akatsukisok. De hisz nem is léteznek. Wáá..ez baromság!

Mivel a többiek nyuszik voltak, így én felálltam, és óvatosan közelebb merészkedtem. Mind a ketten odafordították a fejüket, én meg annyira megijedtem hogy - egy "kösz, nem érdekel" kíséretében - visszafordultam, és már indultam volna vissza, mikor valaki elkapta a karom, majd megfordított, hátralökött,é s vízszintesen rányomott az asztalra. Ezt mind két másodperc alatt. A vállam akkorát reccsent, hogy majd kettétört. Halálra váltam, és mikor megéreztem valakinek a tenyerét a mellkasomnál, felkaptam a fejem. A kéz tulajdonosa felém hajolt, és egy barna szem párral találtam szembe magam. Sasori két szeme megbabonázott, egyszerűen nem tudtam elfordítani a fejem. Segítség, én nem szoktam ilyen lenni!
Tök hihetetlen...Ugyan az a kócos, vörös haj, ugyan az a kisfiús arc, ugyan azok a vonások, meg persze a gyönyörű barna szemek... Gyönyörű?! Sasori csak bámult és bámult és...tökre félreérthető pózban voltunk, és nekem szökött egy enyhe pír az arcomra.

- Na mi lesz, megkeféled, vagy elvisszük? - zökkentett ki egy hang. És ki más lehetett volna? Na ki? Hát persze hogy a Jashinbuzi,fájdalom mániás, nagypofájú, lenyalt hajú, félmeztelen, lila szemű Hidan. A kérdéstől rákvörös lettem, és észrevettem hogy Sasorinak is szökik egy kis pír az arcára. Hát persze hogy csak én láttam... DE LÁTTAM!
- Elvisszük...egyenlőre. - mondta kellemes, mély, selymes bariton hangján - na ezt elragoztam - és elhajolt tőlem. Mi a frászt jelent az hogy egyenlőre?! He!? Nem volt időm gondolkodni, mivel Sasori felrántott az asztalról. Kiakartam rántani a kezem, de erre hátracsavarta őket.
- Innen nem szabadulsz... - suttogta a fülembe, lehellette csiklandozta a nyakam, amitől liba bőrözni kezdtem. A többi kettő elvigyorodott, majd egy ütést éreztem a tarkómon, és minden elsötétült...
                                                                              *
Sajog a fejem, rohadtul fáj a tarkóm, és még sorolhatnám. Óvatosan felnyitottam a szemem, majd mikor ez megvolt, körbenéztem. Egy ablakok nélküli, sötét, párás szobában ébredtem. Lassan körbekémleltem, és ijedten vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül. Az ajtó melletti széken, egy kék hajú, borostyán szemű nő ült. Konan.
- Felébredtél? - kérdezte majd felállt. Milyen szép női hangja van! Nem szólaltam meg, csak felpattantam fekvő helyzetemből, és a falhoz hátráltam.
- Ne haragudj hogy megijesztettelek! Jaj, nem bántalak! - mondta, hangjában aggodalommal.
- Hol vagyok? Egyáltalán minek hoztatok ide? - üvöltöttem kétségbe esetten.
- Ha megengeded, majd én elmondom! - mély hang mondta, de rohadt hát borzongató.

Odakaptam a fejem, és az első amit megláttam…Rinenngan. Majd a tulajdonos beljebb jött a szobába. Megdobbant a szívem a félelemtől, és összeszorult a gyomrom. Az Akatsuki vezére, Pein állt nem messze előttem. Kikerekedtek a szemeim, mikor megláttam a többi tagot bejönni. Kisame jött be utoljára, majd kattant a zár, jelezve, bezárták az ajtót. Végignéztem a társaságon, és elfogott a félelem.
- Minek hoztatok ide? - kérdeztem újra.
- Elfogom mondani, de először szeretnék egy-két dolgot megtudni. Arról hogy mennyire is vagy tisztában a helyzettel. Sasori, hozd ide! - parancsolta a Vöröskének, aki kifejezéstelen arccal bólintott, majd felém kezdett lépkedni. Még jobban kikerekedtek a szemeim, majd próbáltam eloldalazni a fal mentén, de ekkor elkapta a karom, és odarántott magához.
- Haver, muszáj ilyed durván!? - köptem bele a képébe, de ugyanolyan fapofával nézett vissza rám.
- Nem vagyok a haverod.
- De nekem mindenki a haverom…haver! - kötekedtem.E kkor hátracsavarta a kezeimet, és jó erősen lefogta őket, majd a vezér felé kezdett tolni. Addig tolt, míg nem álltam közvetlenül a piercinges elött. Ijedten vettem tudomásul, hogy sokkal magasabb nálam, és még Sasorinál is kisebb vagyok. Fú de utálok kis növésű lenni.
- Funaki Kyra van fogalmad róla, hogy mi kik vagyunk?
- Honnan tudod a nevem? Honnan a fenéből tudjam, hogy kik vagytok? - most eljátszom a tudatlan…

- Mindent tudok rólad. Amúgy pedig kár, meg voltam győződve, hogy tudsz rólunk. Mennyit tudsz a chakráról?
- A nagy semmit.
- Kénytelen leszek elmagyarázni. A chakra egy energia forrás, amelyet a ninják két test energiájuk kombinációjával képesek termelni: a fizikai energia, amelyet a sejtek termelnek, valamint a szellemi energia, amelyet tapasztalattal, és a test fejlesztésével, kitartó edzésével nyerünk. A chakra hasonló ér rendszerben közlekedik, mint a vér, úgynevezett Chakraérrendszerben. A chakraerek behálózzák az egész testet, körülveszik az összes belső szervet, sőt még a sejteken belül is akad sok hajszálere. Ez a rendszer rendelkezik 361 tenketsu ponttal is. Ezeken a 'lyukakon' áramlik ki a chakra. - regélte. Nem kellett volna elmagyarázni, de had mondja.
- Aha…
- Kyra, tisztában vagy vele, hogy neked van-e chakrád?
- Honnan a bánatból tudjam, öcsém? Te köcs… - folytattam volna tovább az oltását, de ekkor Sasori befogta a számat.
- A helyedben abbahagynám… - suttogta a fülembe, de olyan halkan, hogy megvoltam győződve arról, hogy csak én hallottam. De puha és meleg a tenyere.. Jézus, miket beszélek?
- Rendben, majd ezzel a témával még foglalkozunk. Most pedig elmesélem ittléted okát.
Nem is olyan régen, a kezünkbe került egy igen értékes tekercs. Sajnos ezt a tekercset később a konohai ninjáknak is sikerült elolvasniuk, így nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ismerik a tekercs tartalmát. Ebben a tekercsbe egy ősrégi jóslat volt bejegyezve, mely egy bizonyos ninjáról szól. Pontosabban a legnagyobb ninjaklán leszármazottja, akinek hatalmas erő van a birtokában, mellyel uralma alatt tarthatja az egész világot.
- És hogy jövök én a képbe? - kérdeztem, mivel Sasori volt olyan szíves, hogy elengedte a szám. - Csak nem azt akarod mondani hogy, én…
- Igen pontosan, te vagy az a bizonyos személy. Te vagy az akinek segítségével uralhatjuk az egész világot.
- Honnan a bánatból veszed?
- Onnan, hogy a világodban te voltál az egyetlen, akinek chakra áramlott a testéből.
- Tuti? Hm..én nem hiszem.
- Azon pedig hogy nem vagy ninja, könnyen segíthetünk. Ki fogunk téged képezni. - mondta mintha az előbbi mondatom meg sem hallotta volna.Talán egyik fülére nem hall szegény…
- Aha. Amúgy meg miért fontos hogy a konohaiak is elolvasták?
- Természetesen azért, mert ők is megpróbáltak volna téged megszerezni, ha mi nem érünk oda időben.
- Amúgy meg miből gondolod hogy együtt fogok veletek működni?
- Két választásod van: vagy együtt működsz, vagy meghalsz.
- Ha megölsz, nem lesz ki segítsen neked.
- Ne dédelgess hiú reményeket. Ha ellenállsz, nem leszel többé használható, vagyis nem lesz szükség rád. - Nagyot nyeltem. Igaza van. Hoppá..ezt elbaltáztam.
- Térjünk át a kiképzésedre. Két Akatsuki taggal leszel együtt, ők fognak megtanítani téged az alapokra, majd arra, amit jónak gondolnak. Az a kettő pedig, Sasori és Deidara. - A két név hallatán, prüszkölve felröhögtem.
- Ne mondd má’, hogy a bábos kölyökkel, és a piromán fickóval kell együtt lennem!
- De igen. Ez előre el lett döntve. Sasori, elengedheted! - utasította mire az elengedett, én meg már kezdtem örülni, mikor szembefordított magával.

- Kit nevezel te bábos kölyöknek!? - sziszegte az arcomba. Elvigyorodtam.
- Téged,b ábmesterkém, téged. - kacsintottam. Még pár másodpercig szemeztünk, mikor ellépett előlem.
- Konan, ha akarja rendbe szedheti magát. Hamarosan találkozunk. - mondta Pein majd a többiekkel együtt kisétált. A Vörös még bent állt, és bámult. Megvontam a vállam, bár ne tettem volna. Mérgesen vettem tudomásul hogy a vállam kiugrott, én odatapasztottam a kezem. Ekkor még egy személy kezét éreztem a vállamon. Hátrafordultam és megláttam Sasorit.
- Fáj?
- Mit érdekel az téged?
- Ne mozogj.
- Mi az hogy ne mozo… Basszus te normális vagy?! - üvöltöttem, mert a csuklómnál fogva megragadott, és egy rántással visszaállította a csontot eredeti helyébe.
- Mi a frászért csináltad?!
- Nincs szükség se sérültekre,s e nyafogókra. Hamarosan találkozunk. - Ugyan az a kifejezéstelen fapofa. Idegesít... Még egyszer rám nézett, majd kisétált.
- Konan, van valahol fürdő?
- Igen, gyere. Amúgy meg ne is törődj a többiekkel. Idióták egytől egyig. - nevetett, majd karon ragadott, és magával húzott. Kábultan követtem, majd mikor egy nagyobb ajtóhoz értünk, megálltunk.
- Tessék a ninja felszerelés. - adott a kezembe egy fekete oldal táskát.
- Arigato. - motyogtam, majd elvettem tőle. Kinyitottam az ajtót, és egy szép rendezett fürdőszobával találtam szembe magam. Becsuktam, és kulcsra zártam.

Sírni akartam. Ordítani, törni, zúzni... Elrabolt egy rakás elmebeteg, hogy használjanak. Lehet, az első edzésnél már feldobom a talpam. A könnyeim utat törtek és lassan végigfolytak az arcomon. Felnyitottam a Konantól kapott oldal táskát és belenéztem. Fegyver tartók, combtok, fásli, és persze egy rakás kunai és shuriken volt benne. Találtam benne ruhát, és egy pár kék shinobiszandált. A ruha áll egy fekete rövidnadrágból, és egy kék pólóból, melynek szegélyét fehér csík vette körül. Lehámoztam magamról a ruháim, majd felvettem az újakat. Pont eltalálták a méretem. A jobb combom felére fáslit kötöttem, majd ráraktam egy fekete kunai tartót majd helyeztem bele egy fegyvert. Lehámoztam magamról a cipőm és a zoknim, majd felpróbáltam a kék lábbeliket. Egyezik a méret.

- Muszáj ennyit tollászkodni? Indulni kéne! - kopogott erősen Sasori az ajtón. Felsóhajtottam, majd a ruháim belegyömöszöltem a táskába, és a táska pántját átlendítettem a fejem felett, rá a jobb vállamra. Újra felsóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.
- Muszáj volt ennyit...
- Lány vagyok az istenért!
- A ninja világban nem számít.
- Bunkó! - ordítottam, mikor a többiek is megjelentek.
- Ki a bunkó? - kérdezte Kisame. Neki is meglepően mély hangja van. Cápa létére...
- A nagy senki..
- Fuhúú de morcos valaki. - kuncogott, én meg megforgattam a szemem.
- Indulhatunk? Többiek? Kyra? - kérdezte Pein, mi meg automatikusan bólintottunk. Itachi formált egy kéz jelet,majd emelkedni kezdett valami.É szre sem vettem, hogy egy hatalmas kő ajtó van előttem! Ügyesek, azt meg kell hagyni...
Mikor mindenki kisétált a barlangból, ismét megálltunk.

- Sasori, ha nem vigyázol rá, szétrúgom a segged! - sziszegte a Vörös arcába Konan. Sasori megvonta vállát, Deidarából kitört a röhögés.
- Ez rád is vonatkozik! - rivallt rá Konan, de csak nem hagyta abba.
- Fogd be a pofád, selyem fiú! - ordítottam a képébe dühösen. Persze egyből abbahagyta. Meglepetten rám nézett, majd bevágta a durcit és elfordult. Konkrétan enyhén lebuziztam. Meg is érdemelte.
- Vigyázz magadra! - ölelt meg Konan.
- Fogok,ne aggódj!
- Jól van, ideje indulniuk! - köszörülte a torkát Pein. Bólintottunk majd ők elindultak.
- Sziasztok! - integettem. Hátrafordultak és mosolyogva intettek. Hát bevallom tudnak kedvesek lenni. Pedig még egy szót se váltottam velük! Mikor megfordultam, meglepődve vettem észre hogy a két jómadár már rég előttem jár. Fájdalmasan felsóhajtottam, majd utánuk eredtem...