Tanuljunk taijutsut! - Benézted Sasori, ebben én vagyok a jobb!

Egy gyors tükörbenézés után, kinyitottam az ajtót, és kisétáltam. Majdnem szívrohamot kaptam... Emlékeztek még a Deidarás esetre, mikor egy szál boxerben "parádézott"? Hát most ugyan az a helyzet, csak a drága egyetlen, pótolhatatlan Sasorival. Nem mintha nem lenne ínyemre a látvány...fúj, na persze! Látszólag a Vöri észre sem vette hogy bámulom, el volt foglalva ruhái kipakolásával. Egyáltalán mikor hozott magával táskát? Kész rejtély. Lehet, eldugta a köpenye alá... Miközben soroltam a lehetőségeket, állandóan rajta tartottam a szemem. Pislogás nélkül bámultam tovább, és észre sem vettem, hogy előttem áll.
- Mivan, mi tetszik ennyire? - vigyorgott rám. A francba... - Na ne mondd, hogy ennyire tetszem! - tárta szét a karját.
Agyaltam mit mondjak neki, közben közvetlen a szemeibe bámultam.
- Álmodban... - dörmögtem, mire vigyora még szélesebb lett. Késtem a válasszal, ebben biztos voltam. Most már mindegy, kár volt megmutatnia hogy ember.
- Vegyél fel valamit, mert nincs kedvem bámulni a meztelen testedet!
- Akkor ne bámulj... Meg amúgy sem vagyok teljesen meztelen. - vihogott, beleakasztotta a hüvelykujját az alsógatyája szélébe, és elkezdte lefelé húzni. Ledermedtem.
- Le ne vedd, baszki! - üvöltöttem a képébe, gyorsan kikerültem, felkaptam a cipőmet, kitéptem a bejárati ajtót és kisiettem a házból. Ez hülye, ez hülye, ez hülye... Herótom van tőle. Ez tényleg le akarta venni előttem, azt az egy kis ruhadarabot ami takarta?! Gyorsan felvettem a cipőm, majd egyszer csak hangos kacaj ütötte meg a fülem. Ez a kis rohadék most rajtam röhög!
- Látnod kellett volna az arcodat, Kyra! - kiáltott ki vihogva.
- Elég volt a te perverz képedre nézni, basszus! Normális vagy? Ilyet egy lány előtt! Pofám leszakad! - ordibáltam vissza. Bekövetkezett amit igazán nem akartam.. Kinyitotta az ajtót, de hogy megkíméljen, rendes akatsukis ruhában. Éreztem, hogy enyhe pír szökik az arcomra. A reakciómat látva, szélesen elvigyorodott.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm... - És nem tudtam befejezni a mondatot, mivel őnagysága megragadta a derekam, odarántott magához, én a mellkasának ütköztem.
- Én csak meg akartam mutatni, hogy milyen, ha teljesen meztelen vagyok... - suttogta közel a számhoz, a szemembe nézve. Testem bekapcsolta a teljes elvörösödés funkciót, és kicsit megremegtem. A perverz állat!
- Hát csak ne akard megmutatni! - kiáltottam fel, és hiába tartotta olyan erősen a derekam, ellöktem magamtól. Nekiütközött a falnak, körülötte kis repedések jelentkeztek. Jé, én ilyet is tudok.
- Erőd az van bőven! - vigyorodott el, leszedte magát a falról, és leporolta a köpenyét. Ez, ezek után, csak ennyit tud mondani, hogy van erőm bőven? De mikor megláttam, hogy az alakja ott van a falon, odasétáltam, és végighúztam rajta az ujjam.
- Hihetetlen...
- Ha végre kicsodálkoztad magad, talán mehetnénk. - erre a kijelentésére odakaptam a fejem. Látszott hogy vége minden szórakozásnak, az arca ismét kifejezéstelen lett, a hangja a megszokott nyugodt hangnemet vette fel. Néztem, mint hal a szatyorban, ez úgy látszik kicsit felidegesítette, de egy mély levegő után, egy szó nélkül elindult. Utána siettem, viszont eszembe jutott, hogy a fegyvereim a házban maradtak.
- Visszamehetek a... - mielőtt bármit mondhattam volna, felém nyújtotta a hiányolt fegyvertartóimat. Egy hálás pillantás kíséretében, elvettem a kezéből, megálltam és felcsatoltam őket.

"Igen fura egy gyerek..." Ledermedtem. Szóval Acélfarkas gondolatban is tud beszélni, nem kell ott lennem vele.
"Nekem mondod? Egyszerűen elviselhetetlen..."
"Hát nekem nem úgy tűnik. Én is láttam, hogy mit néztél."
"Ez csak természetes. Ha adódik egy ilyen alkalom, szemügyre kell venni. Jó alaposan."
"Szóval tetszik, mi?" Elkapta a röhögőgörcs, engem meg a vörösödés roham.

- Hagyd abba! - üvöltöttem fel. Sasori hirtelen felém kapta a fejét, én meg akkor jöttem rá, hogy hangosan is kimondtam.
- Basszus, ne nézz hülyének. Acélfarkassal....beszéltem. - vigyorogtam kínomban, és megvakartam a tarkóm. Megvonta a vállát, jelezve, hogy leszarja. Tényleg, tetszik nekem Sasori egyáltalán? Vagy csak egy hirtelen fellángolás, mert itt van velem? Csak azért érzek így, mert provokálja magát? Ennyi kérdést, nehéz lenne egyhamar megválaszolni.
- Ha kíváncsi vagy, miért vagyok én újra ember, akkor elmondom. Ugyebár én meghaltam, de Pein egyik hozzáértő embere, visszahozott az élőkhöz. Ez amolyan mellékhatás. - regélte Sasori.
- Ezt miért mondtad el?
- Hogy ne furdaljon a kíváncsiság. - Mondjuk igaz. Egyszer úgyis megkérdeztem volna.
- És gondolkodtál már azon, hogy újra bábot csinálj magadból?
- Nem tagadom, párszor megfordult a fejemben. - Sejtettem. Szerintem rühell újra ember lenni. Mi lenne ha lebeszélném? Bár ez hülyeség, nem hallgatna rám soha.. Hirtelen megállt, követtem a példáját, majd felém fordult.
- Valami baj van? Kicsit elsápadtál. - Hogy én elsápadni? Talán az előbbi gondolatmenet okozta. Vagy a házban történt incidens? Elmélkedésemből egy meleg tenyér szakított ki. Kitágult pupillákkal meredtem az előttem pár centire álló Sasorira, aki úgy határozott, hogy tenyerét rásimítja az arcomra. Hirtelen ötlettől vezérelve, eltoltam a kezét, és továbbindultam. Most már biztos, hogy provokálja magát. Már csak a vigyora hiányzott az előbbi szituációhoz.
- Na mivan, zavarba hoztalak? - röhögött fel, mikor mellém ért. Nem, csak azért vörösödtem el, mert olyan kedvem van.
- Gyökér. Ne érj hozzám még egyszer. - mordultam fel. A "gyökér" jelzőre felhúzta a szemöldökét, majd egy vigyor kíséretében odaszegezett a hátam mögött lévő fához. Ne már!
- Szakadj már le rólam! - nyafogtam, fészkalódni kezdtem, de nagy bánatomra az egész testével odapréselt. Még a lábamat sem tudtam emelni hogy tökön rúgjam!
- Nem szereted ha hozzád érnek? - Most komolyan, ki szereti ha tapizzák?!
- Nem, képzeld.
- Engem az nem zavar. - durozsolta a fülembe, az egyik kezébe összefogta a két csuklómat és odaszorította a fához, a másikat meg a derekamra simította. Mélyen belenézett a szemembe, és előrehajolt. - Na és most, zavar? - A szívem a torkomban dobogott. Nyeltem egy nagyot, és elszakadtam a szemétől. Megfeszítettem az izmaim, kihúztam a mellesleg nagyon erős szorításából a kezeimet, megfogtam a vállait, és ellöktem a közelemből.
- Had világosítsalak fel! A mi világunkban ez zaklatásnak számít. Ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm, hogy péppé verlek! - Ahogy mondtam, egyre csak emeltem fel a hangomat. Most már tényleg elegem van belőle... Hogy merészeli?
- Őőő... - ennyit tudott kinyögni. Jól is teszi.
- Menjünk edzeni. - Egy sóhajjal lenyugtattam magam, majd vetettem Sasori zavart arcára egy pillantást, és továbbindultam.

"Ha még egyszer ezt csinálja, megölöm..."
"Nyugi Acélfarkas. Ahogy már mondtam, megverem, ha még egyszer ilyet csinál. Most komolyan! Hogy merészeli ezt velem megtenni? Minek néz, játékszernek?"
"Akkor sem engedem, hogy a legjobb barátomat zaklassa."
Nem válaszoltam neki. Megszakítottam vele a kapcsolatot, és lehajtott fejjel battyogtam tovább.
- Öhm, Kyra. Itt vagyunk. - hallottam meg Sasori hangját. Nem néztem rá, hanem inkább az előttem lévő kis rétet pásztáztam a tekintetemmel.
- Kezdhetjük. Alig várom, hogy végre ellássam a bajod. - morogtam, és a bal öklömmel belecsaptam a jobb tenyerembe.
- Az nem fog olyan könnyen menni, ugye tudod. - Villámokat szóró szemmel, ránéztem az arcára. Összehúzta a fejét, és befogta a száját. Szúrós szemem felváltotta az értetlenség.
- Mi a baj?
- A szemed tökre bizarr volt.
- Hogy érted azt hogy, bizarr?

"Mikor felidegesítenek, akkor én is ideges leszek. Ezért a szemed, olyan lesz, mint az enyém."
"Piros írisz, hosszított fekete pupilla?"
"Úgy bizony."
"Tök jó, hogy ennyire össze vagyunk hangolva!"
"Annyira nem. Ha te megsebesülsz, akkor én is. Ha szomorú vagy, akkor én is."
"Tényleg? Ne haragudj rám... Csak kellemetlenséget okozok."
"Dehogy okozol." Acélfarkas felnevetett, és nekem is mosolyognom kellett.

- Most meg mit mosolyogsz? - kérdezte Sasori mogorván. Egyből lehervadt a mosolyom. Mindig elrontja a kedvemet.
- Mivel kezdünk?
- Fusd körbe ezt a kis rétet ötször. Most futok veled én is. - Egyszer csak rám jött a nevetésroham, de beharaptam az ajkam. Még hogy velem futni? De úgy látszik nem viccelt, mivel levette a köpenyét. Szerencsére volt rajta egy szürke póló, ami eltakarta felsőtestét.
- Na végre, szenvedsz velem! - tártam szét a karom. A legközelebb lévő fához álltunk.
- Tudod, mit? Inkább versenyezzünk. A vesztes fut még plusz öt kört. - vigyorodott el gonoszan. Ha tudnád, hogy én milyen jó futó vagyok...
- Rendben. - kacsintottam. Háromig elszámolt, majd mikor előre mutatott, nekiiramodtunk. Sasori már az elején belehúzott, én viszont csak kocogtam mögötte. Régebben jártam futóversenyekre, úgyhogy tudom, hogyan is érdemes futni. Mikor a harmadik kört futottuk, begyorsítottam. Olyan szinten száguldottam el mellette, hogy a menetszél kilökte az egyensúlyából, de talpon maradt. Szegény próbált utolérni, de már alig állt a lábán. És még ő a kiváló ninja? Nemhinném. Gyorsan lezavartam azt a maradék két kört, majd fáradtan lehuppantam az egyik fa árnyékába.
- Le se állj, mehetsz, és lefuthatod! - szóltam rá az éppen megállni készülő Sasorira. Meg is lepődtem, mikor eleget tett a kérésemnek. A hátamra feküdtem, és az eget kémleltem. Éppen egy szép termetes rigót néztem, ahogy szeli át az eget, mikor homályosan kezdtem el látni, és erős szúrást éreztem mind a kettőben. Hamar felültem, a fájdalomtól felszisszentem, majd megtöröltem a szemem.
- Minden..rendben? - kérdezte lihegve Sasori. Felkaptam a fejem. Már nem láttam homályosan, a fájdalom is elmúlt. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Persze. Na, kezdhetjük? - Felálltam, és leszedtem magamról a ruhámra ragadt leveleket.
- Csak egy perc. - mutatta fel a mutatóujját, majd a térdére támaszkodott.
- Hoztál magadnak vizet?
- Aha. - bólintott. A ledobott köpenyéhez léptem, alatta egy táskát találtam. Kivettem belőle a kulacsot, visszasétáltam a lihegő Sasorihoz, és a kezébe nyomtam. Felpattintotta a kupakot, és meghúzta. Visszaadta a kezembe, én viszont öntöttem egy kicsit a tenyerembe, és ráfröcséltem az arcára. Ha akarta, se tudta volna leplezni meglepődöttségét.
- Jobb lesz kicsit. Régen nekem is segített. - Bólintott. Ledobtam a köpenyre a palackot, majd Sasori elé álltam. Tényleg, nem is mondtam neki, hogy én már tanultam taijutsut. Persze...az én világomban. De nem olyan brutálisat, mint itt. Igaz, még nem láttam őket verekedni, de szívesen megnézném.
- Akkor kezdhetjük az alapokkal..
- Igazából, én már tanultam taijutsut az én világomban..kicsit másképp. - Itt ismét meglepődött, majd megkönnyebbültem felsóhajtott. Látszott rajta, hogy örül neki, nem kell az alapoktól átvenni mindent. Így nekem is könnyebb lesz. Nem szólt semmit, csak hirtelen felém lendítette a lábát. Hála gyors reflexeimnek, elhajoltam előle. Most csak így, szó nélkül kezdjek el vele harcolni? Nem ad tanácsot? Semmit? Úgy látszik, nem. Felém biccentett, hogy én jövök. Alapállásba álltam, lendítettem a bal lábam, majd mikor elhajolt előle, hihetetlen gyorsasággal egy kisebb ugrás kíséretében, a jobb lábam lendítettem. Lábfejemmel eltaláltam a fejét, ő az ütés erejétől a fűre esett. Nagyon örültem a fejemnek, de a következő pillanatban már egy fának csapódtam.
- Mindig figyelj az ellenségre! - kiáltotta Sasori. Lassan feltápászkodtam, és leporoltam magam.
- De hát te nem is vagy ellenség!
- Ki tudja? - vont vállat. Ez a mondat elegendően felidegesített ahhoz, hogy nekifussak, és a mellkasába rúgjak. Viszont elkapta a lábam. A szabadon maradt lábammal felugrottam, és a kiszemelt részhez rúgtam. Ő elrepült pár métert, én háttal a földre zuhantam. Persze, hogy a gerincem bánta! Nem gondolkodtam sokat, hiszen tudtam, hogy Sasori nem hagyja annyiban. Jól gondoltam, ahogy felálltam, úgy sikerült megint hátrarepülnöm. A változatosság kedvéért, egy sziklának ütődött a hátam. Nyekkentem egyet, majd erőtlenül lerogytam a földre. Sasori megragadta a ruhát a nyakamnál, és felemelt.
- Figyelj! - sziszegte az arcomba. Oké, drága, figyelni fogok. Lendítettem a bal lábam, és a lába közé rúgtam. Mikor ez megtörtént, az arckifejezése megváltozott.
- Erre nem számítottam. - nyöszörgött. Elengedte a felsőm, én kaptam az alkalmon, és megint a mellkasát céloztam. Mikor ismét az ütéstől földet ért, hamar kapcsoltam, és ismét támadásba lendültem. Az öklömmel bevertem neki egyet, rúgtam, és soroztam a lábammal. Ott ütöttem, rúgtam, ahol csak értem. Ahogy Sasori, én is meglepődtem a gyorsaságomon. Ismét emeltem az öklöm, de azt kezdtem észrevenni, hogy az öklöm körül kék chakra jelenik meg. Gondoltam, ez hatásosabb. Az is volt. Mikor elért a mellkasáig, hátrarepült, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. Körübelül egy kilométer elhagyása után ért földet. Ez nagyon durva! Mikor meghallottam a hatalmas puffanást elvigyorodtam. Most vissza adom neki. Mindent. Nem voltam hajlandó megnézni hogy hogy van. Nem telt bele két percbe, hamar visszajött, koszos ruhában. Most ő kezdeményezett. Villogó szemekkel rohant felém, és már lendítette volna a jobb öklét, de én elkaptam megpörgettem, és eldobtam jó messzire. Benézted Sasori, ebben én vagyok a jobb! Azon kezdtem el tűnődni, hogy hogyan lettem ilyen erős hirtelen. Például, hogy tudtam eldobni puszta kézzel Sasorit? Gondolkozási időm hamar lecsökkent, mert a vörös megint készült támadni.
Több órán keresztül edzettünk. Nem tanultam sok újat, viszont azt azért megtanultam, hogy ha Sasorinak teljesen elborul az agya, nem szabad rátenni még egy lapáttal. Ajándékba kaptam tőle egy szép piros, vagyis már lehet hogy lila foltot. Ezt nem hagyhattam szó nélkül, ő pont a szeme alá kapott egyet a lábammal. Mikor Sasori kijelentette, hogy mára végeztünk, dobtam egy hátast, és kiterültem. Gyorsan vettem a levegőt, szinte kiköptem a tüdőm.
- Hogy lettem ilyen erős? - Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg. Leguggolt elém, és fapofával méregetett.
- Mindig is ilyen erős voltál. Csak fel kellett szabadítani. Gyere, menjünk. - Felállt, és felhúzott engem is. Már épp fel akart venni, de megmondtam neki, hogy tudok menni a saját lábamon is. Lelegyintett, felkapta magára a köpenyét, és elindult. Siethettem utána.
- Minden reggel, pontban nyolc órakor edzünk, egészen tíz óráig. Nemsokára már az alap jutsukra tanítalak. - vázolta a tényállás Sasori, mikor mellé értem. Remek. Két óra edzés. Nem is olyan sok. A jutsu tanulás hallatán, fellelkesedtem. Ha jól teljesítek, talán rá tudom venni, hogy mutassa meg azt a jutsut, amivel átléptek az én világomba.